PITE

A hírek szerint Kern András ezúttal egy túrós pitéért szaladt be a pékségbe, kocsiját pedig nem messze a bejárattól, szabálytalan módon a járdán parkolta le. Sajnos nem tudni, hogy korábbi "beszaladásai" esetében is túrós pitét vett-e, netán kakaós csigát, vagy meggyes táskát, csupán annyi ismert, hogy a gépjárművét minden esetben sietősen hagyta el, de csakis azért, hogy minél előbb megvehesse a pékárut. Mielőtt azonban heves indulattal elítélnénk a tilosban parkolgató neves művészt, elemezzük a tényeket. Ez segíthet a megértésben, és máris emberi módon kezelhetjük a kezelhetetlennek tűnő pités vásárlót.

Gondoljunk bele: a művész gondolataiba merülve, már kora reggel az esti előadásra koncentrál, mikor is a magában mormolt, többször ismételgetett súlyos dialógusok közé bepofátlankodik a túrós pite képe, mi több, vélt illata, íze. Igen, az a csodás, egyedi íz, vele az érzés, amint a meleg pite szétomlik a szájban. És itt kész, filmszakadás A művészet emelkedettségének, szentségének vége, az ősi, elementáris vágy, az élelem megszerzésének kényszere hatalmába keríti az alkotó embert, ki képtelen uralkodni féktelen, mondhatni elementáris, brutális vágyán. Azonnal kell neki a pite!!

Szerencsére megint ugyanott tör rá a vágy, a híd közelében, abban a rafinált kanyarban, de szerencsére pont ott nyílt egy pitézős, kakaós csigázós, meggyes táskázós hely, de kit érdekel a meggy, a kakaó, a rájuk hintett porcukor, mikor ő éppen friss túrósra vágyik oly nagyon. Satufék, felhajt a járdára, kipattan az ülésről, rohan a boltba, rámutat a pitére, kapja azonnal, fizet, már ott a pultnál szájába teszi a pitét, majd komótosan elindul a járműve felé.

Hát, kérdem én: szabad ezért haragudni?

MÁGIA

Felix-Hubert Jeanpetite Delacroix híres francia mágust különleges mutatványai miatt imádják. Tavaly Katarban, két felhőkarcoló közé kifeszített drótkötélen egyensúlyozott, feje fölé tartva a lefóliázott, erotikus tartalmú könyvekkel teli fémkonténert. Amikor átért a százkilenc emeletes szálloda tetőteraszára, kinyitották a konténereket és a fóliák már nem voltak a könyveken. Elképesztő varázslat!!

A vakmerő bűvész legutóbb Európa legsikeresebb országban lépett fel, ahol megismételte a látványos katari produkciót, azzal a különbséggel, hogy ezúttal a konténerben nem könyvek voltak, hanem egy, a fémkonténerekért  rajongó, a konténerek iskolai tanteremként való alkalmazásáért elszántan lobbizó  államtitkár. A férfi, aki önként jelentkezett szereplőnek az attrakcióhoz, ragyogott a boldogságtól, és mielőtt belépett volna a tárolóba, lelkesen nyilatkozott a sajtónak, micsoda szerencse, mekkora kiváltság, hogy részt vehet e világraszóló produkcióban. Az esemény jelentőségét növelte a rakpartokra a tankerületek által kivezényelt többezer kisiskolás és gimnazista jelenléte.

Felix-Huber ezúttal a Vár és a Parlament között feszülő kötélen egyensúlyozott. Fújt a szél, a Duna hatalmas hullámokat vetett, de ez cseppet sem zavarta, magabiztosan lépdelt a dróton, ismét csak a feje fölé tartott konténerrel. Húsz perc sem kellett a sikeres átkeléshez, ám amikor a fémdobozt kinyitották az államtitkár már nem volt benne. Mi történhetett? Hová tűnt? A TEK többször is átvizsgálta a konténert, még keresőkutyákat is bevetettek, de az államtitkárnak nyoma veszett. Felix-Huber sem tudott magyarázattal szolgálni, ezért azonnal őrizetbe vették, bírósági tárgyalása jövő héten kezdődik, az ügyész életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabását kéri, továbbá javasolja a konténerek bűvészi segédeszközként való betiltását. Az iskolákra ez természetesen nem vonatkozik, a gyerekek nappali elhelyezésére továbbra is nyugodtan használhatják. 

A kámforrá vált politikus eltűnése kormányzati szinten semmiféle fennakadást nem okozott, helyére azonnal beraktak egy ugyanolyan megjelenésű, hanglejtésű funkcionáriust, aki megnyugtató módon kiköpött mása az elődjének.