KICSIM

Kicsim, annyira izgatott vagyok! És boldog! Végre több időt tölthetünk együtt! Nem lesz többé ez az idegtépő ingázás. Csak hívsz és rohanok! Vagy te nyitsz be, bármikor jöhetsz, kopognod sem kell, természetesen lesz kulcsod. Nem kell végre órákig várnom a felszállásra, aztán öt és fél órán keresztül repülni, csak hogy hozzád bújhassak! A te meleg, puha, szőrös hasadhoz, ahhoz az imádnivaló, biztonságot adó fészekhez, jaj, hogy szeretem ráhajtani a fejemet. Olyankor lágyan hullámzik a pocid, mint apálykor a Perzsa öbölben a tenger! És az az illat! A súlyos tömjén, a keleti parfüm, és az izgató férfias izzadság, ott lent, igen, ott bizony, teljesen beindulok ettől. Borzongok most is, hogy rá gondolok.

Kicsit féltem tegnap, hogy a boldogságunk útjába állnak, de szerencsére mindenki tudta és tette a dolgát a Városházán, így egyelőre minden a terveid szerint alakul. Annyira okos vagy! És előrelátó!

Kicsim! Emlékszel, amikor először voltam nálad, ki sem jöttünk az ágyból, akkor meséltem neked arról, hogy hol bérlek lakást. Mennyit nevettünk azon, hogy nem tudtad kimondani a hely nevét, csak kedvesen raccsoltál, és azt ismételgetted, hogy vége az albérletnek, megveszed nekem az egész területet, és ott felépítjük álmaim otthonát.

Nekem elég lett volna kétszázötven négyzetméter és a terasz a legfelső emeleten, odavagyok a panorámáért, plusz a teremgarázs a két Porsche SUV-nak, de azt mondtad, ne legyek ennyire földhözragadt, merjek nagyot álmodni. Hevesen gesztikuláltál, jaj de cuki voltál akkor is, és megmutattad egy ötszáz méter magas toronyház tervrajzait. Hogy ezt fogod felépíteni nekem a barátaiddal, kicsim, hogy én hogy imádlak téged!

Kicsim! Tudom, hogy hét feleséged van, de engem egyáltalán nem zavar ha én leszek a nyolcadik. Sőt, mindig elkísérlek majd a rákosrendezői mecsethez is, hogy addig se legyél egyedül. Ha pedig ők is ide költöznek, a családod, segítek majd a beilleszkedésükben. De nem lesznek egyedül, mert az üzlettársaid is szeretik a nagy társaságot, lesz kivel beszélgetniük. Te pedig újabb gigantikus terveket szövögethetsz, megvehetsz mindent és mindenkit, éppen úgy, mint eddig, édesem.

Most leteszem a telót, mert indul a gép. Ugye, kibírod addig nélkülem, kicsim? Öt és fél óra múlva pedig azt teszel velem Dubaiban, amit csak szeretnél! Csodálatos vagy, kicsim.

KISKANÁLLAL BÁRKIT MEGCSINÁLOK

Exluzív interjút adott több tucat napilapnak és internetes médiumnak az életfogytig tartó börtönbüntetését töltő sztárbűnöző, akinek bűnlajstromát lehetetlenség felsorolni. A teljesség igénye nélkül csak a legemlékezetesebbeket idézzük fel: bér-és sorozatgyilkosságok, betonba öntések, savval eltüntetések, szemkinyomás, nyelvkitépés, fogak kiverése, zsarolás, pénzbehajtás, nemi erőszak, ember- és vonatrablás. A rendkívül érdekes és közérdekű beszélgetések sorából természetesen a legjobbat közöljük. Ezt az oly régóta várt vallomást a honi média állócsillaga, ünnepelt sztárja, a kérdezés nagymestere, a pornósztárok és escortlányok legjobb ismerője készítette karácsony előtt egy nappal a legszigorúbb börtönbiztonsági körletben.

- Köszönöm, hogy alkalmat adtál erre a beszélgetésre, ráadásul itt a saját celládban. Mi késztetett erre?

- Ráértem.

- Szabadnapod volt?

- Mondhatjuk.

- Mert egy bizonyos életkor felett már minden munkavállalónak járnak plusz szabadnapok? Ezért?

- Aha.

- Neked ezek szerint sok szabid van?

- Meglehetősen. Nem hajtom már magam. Kényelmesen elvégzem a melót.

- Miben utazol?

- Bőrlabdákat varrok.

- Nem félsz a tűtől? Könnyen megszúrhatja magát az ember.

- Van gyakorlatom a szúrásban.

- Híresen igényes vagy, a szakmád legjobbja.

- Halálpontosan dolgoztam.

- Beszéljünk a karácsonyról. Ha jól tudom, ez lesz a huszonnegyedik szentestéd itt bent.

- Huszonötödik.

- Oh, akkor már negyedszázada itt ünnepelsz.

- Ja.

- Szépek, csendesek és meghittek lehetnek ezek ünnepi órák. Lesz karácsonyfád?

- Lesz. Két fogasból csináltam.

- Kivel leszel szenteste?

- Tekintve, hogy ötödik éve magánzárkában vagyok, így egyedül.

- Te kérted a magánzárkát?

- Nem kértem én semmit. Elvagyok a nagyobb zárkában is.

- Van előnye a magánzárkának?

- Persze. Itt nem köt belém senki.

- Fő a békesség.

- Vadásztak rám, de így nem sok esélyük van. Amúgy próbálkoztak korábban, nem is egyszer, de mindegyiket likvidáltam. Nekem elég egy műanyag kiskanál, azzal is bárkit megcsinálok.

- Melyik a kedvenc szaloncukrod? A Daubner szilvás-zserbósa vagy az Auguszt sós-karamellása?

- A kockacukor.

- Nem is vágysz csokoládé manufaktúrás különleges szaloncukorra?

- Nem. A kockánál nincs jobb.

- Azt eszel karácsony este is?

- Azt.

- Édesszájú vagy?

- Meglehetősen. A vér is édes, de csak ha friss.

- Mik a terveid?

- Ha végzünk, utána elmegyek vécézni.

- Sztár vagy itt a fegyházban. Ezt magad is érzed?

- Persze. De nem foglalkozom már ezzel.

- Azért készíthetünk egy közös szelfit?

- Jó, de legyen elég ennyi.

- Persze, megértelek, nem is szeretnélek tovább feltartani.

- Nem zavartál, csak már érzem, tudod.

- Mikor jöhetek legközelebb?

- Majd megdumáljuk.

- Esetleg huszonöt év múlva?

- Karácsonykor?

- Jó ötlet. Itt leszek. Csinálunk majd egy jubileumi ünnepi interjút. Tudod, nagyon tisztellek.

- Én is téged. Szólok a srácoknak, hogy figyeljenek rád oda.

- Nagyon rendes vagy. Köszönöm a beszélgetést.

NE ÁLMODJ DÍJRÓL!

„Nem kéne anyukának mindent beszopni, mondta Borikának az utolsó, még itt lévő fia. Négyen már elmentek, meg az a hálátlan, hitetlen, tetovált lány a Klára is, azóta nem sokat hallani róluk, mondhatni szinte semmit. Csak a Lacika maradt, meg a két unó, de szedelőzködnek ők is. László lecsapta a Skoda csomagtartóját, benne a szükséges ingósággal, majd mielőtt elindult volna a családdal németbe, vagy norvégba, nem mondta hova megy, magához szorította anyját. Mélyen a szemébe nézett, és búcsúzásképpen, sírva megismételte, hogy nem kéne anyukának mindent beszopni.”

Milyen gyönyörűséges, meseszerű pillanat, a magyarság hétköznapjainak eleven krónikája, a velünk élő balladai szépség megjelenítése az apró magyar falucska csendes utcáján! A fiú remegve ölelé anyját, majd beül a volán mögé és elindul felfedezni a világot!

Ugye, önök sem feledték e szépséges és megható életképet, emlékeznek Borikára, a boldog és büszke magyar anyára, nagyanyóra, ki nem értette, nem is kérdezte hisz épül, szépül, gyarapodik a hon, miért szalad egész pereputtya a szélrózsa minden irányába, biz csak mentek eltökélten, sietősen, de ő kitartott, mert hát ilyen egy büszke asszony, őrizé az anyaföldet, a kandallóban duruzsoló tüzecskét, hogy mikor visszatér majd az összes unó, meleget találjanak bent, és hálásan nézzenek agg nagyszüléjükre.

Borika, ki jó lelkű, egyszerű teremtés, milyen jó is ugye a szimplaság, nem zakatolnak a fejben zavaros gondolatok, nem esé kétségbe az üressé vált porta látványától, nem üté szíven a magány másokat meggyötrő érzete, hanem szótlanul és büszkén teszi tovább a dolgát.

Kint üldögél naphosszat a lócán, figyelé jön-e arra valaki, de mozdulatlan minden. Jó ez így, a végtelen nyugalom. Estve aztán bemegy, hogy nézze az egyetlen fogható csatornán imádott emberét, aki oly sokszor hozott vidámságot az üresen is barátságos, visszhangos Kádár kockába. Kacag a humor hittevő nagyágyúján, aki bizonyos politikusi arcképek köpködéstől sem riadt vissza csak hogy szórakoztassa Borikát, hálája jeléül pedig Borika egyetlen másodpercét sem mulasztotta el e nagyszerű műsorfolyamnak.

Mikor pedig a showman "jóéccakátkezeketapaplanfölé" kívánva elbúcsúzik, az idős asszony ágyában fekve még olvasgat, mígnem aztán álomba nem ringatja magát másik kedvence, az udvari költő és ideológus valamelyik örökbecsű művével. Múlt héten fejezte be a Gennyes epét hányok az arcodba című könyvét, de a polcon ott van mindegyik kötet, azokat korábban a Szent Harag kiadótól rendelte. Élet a dögkútban, Csizmával taposok az arcodra, Bélsártengerben végzed rosszarcú g....ciláda, Karóba húzott idegenek, Könyörgés kíméletért, amit nem kapsz meg, Pápa a kannibálok ítélőszéke előtt, Lánctalpak alatt szétnyomva, Hamvasztás és savazás, Poéta a lángtengerben, Rothadó húscafat vagy csupán, amit beköptek a legyek, Kutyatáppá gyúrt fattyak, Vérturmix az agyadból, Ugatsz ótvar? Ne álmodj díjról impotens, vén fasz!

Ez utóbbit imádta a legjobban, többször is elolvasta. Alapmű, a bölcsességek valóságos tárháza. Nélkülözhetetlen olvasmány egy magafajta tisztességes asszony számára.

És mit hall e jóságos néne? Hogy kedvenc humoristája és imádott írógéniusza, e két jóságos, finom ember egymásnak feszült, vagyis a tollforgató káromolja a tévés legendát. Nincs ez így jól! A vég sötét árnya fenyeget! Szeressétek egymást gyerekek, gondolja magában Borika, meg azt is, hogy vasárnap elmegy a templomba, ahol megkéri a papot, a viszálykodók érdekében mondjon engesztelő szavakat. Ekkor azonban felrémlik Borikának, hogy pap sincs már, mert állítólag a szomszéd faluban rosszalkodott az atya, egy gyerekkel, de Borika ezt a szokásos felháborító hazugságnak tartja, és reméli, hogy visszakapja szeretett reverendás lelki vezetőjét.

Borika amúgy megadóan búcsúzik az élettől. Súlyos betegség kínozza, hetek óta képtelen felkelni az ágyból, de nem tud kitől segítséget kérni. A falu néptelen, mindenki elment vagy meghalt, orvos nincs, telefon szintén, nincs ki rányitná az ajtót, csak a rádiója és tévéje működik akkumulátorról, de ez is elég, mert végre jó hírek érkeznek hozzá. Messzi távolból jönnek a biztató szavak, bemondó tolmácsolja az üzenetet, senki se essen kétségbe, mert jól van, makkegészéges.

Borikának ennyi is elég, békével a szívében távozik a vágyott mennyországba. Földi maradványait évekkel később nagyobb fia Laci találja meg, aki átutazóban jár arra.

NŐSZÉRUM

Nőszérum avagy olyan vagy mint egy lórúgás címmel indít sorozatot az ország elsőszámú, imádott tartalom előállítója, Debrői Elemér. A legendás kérdező ezúttal is biztosra megy, csakis olyan vonzóan érdekes, izgalmas, eredeti gondolkodású nőket, erős lelkű asszonyokat ültet mikrofon elé, akiket nagyon jól ismer, minimum tízszer, hússzor, de van olyan alanya is, akit eddig ötvennégy alkalommal interjúvolt már meg. Elég ha Elemér csak alanyaira mosolyog, ők kérdés nélkül is képesek beszélni. Bármiről.

- Mondhatom?

- Persze, itt őszinte lehetsz.

- Ahogy te nézni tudsz, jaj, látod máris zavarba jövök pedig már nem vagyok tini, így senki sem szokott rám nézni.

- A volt férjed sem?

- Melyik volt férjem?

- Az utolsó.

- A Laci?

- Ő volt a negyedik, ugye?

- Nem, a hatodik.

- Pedig az is legendásan nagy szerelem volt.

- Két hétig. De hidd el, sosem tudott így rám nézni ahogyan te. Mintha egy ablakot nyitnál ki az emberben. Azt érzem, végre levegőt kapok, és csak beszélni szeretnék, mesélni, emlékezni.

- Ezért vagy itt. Beszélj bátran.

- Miről beszéljek?

- Ebben a műsorban nincsenek korlátok. Bármiről, bárkiről, őszintén.

- Imádom amit csinálsz. Nagyon hálás vagyok neked.

- Én is neked, hogy ismét vállaltad az interjút. Jöhetnél többször is.

- Hozzád bármikor. De ne feledd, múlt héten is nálad voltam.

- Ez igaz, de akkor a Kagylózlak című podcast adásomban voltál.

- Tényleg! És az is milyen jól sikerült!

- Bizony. Mert te mindig nagyon érdekes és tanulságos történetekkel tudsz meglepni.

- Az élet tanított meg ezekre.

- Most mit hoztál magaddal?

- Nem is tudom. Tele van a fejem gondolatokkal. Segíts kérlek, mégis, ma mi legyen az irány?

- Szabad a pálya.

- Igen, igen, már tudom is. Képzeld el, amikor Lacival elváltunk...

- A hatodik férjeddel.

- Ezért vagy te a legjobb riporter, nincs senki aki a nyomodba érne, mert te figyelsz az emberre. Igen, Laci volt a hatodik.

- De múlt héten megint megkérték a kezed.

- Jaj de édes vagy, ezt is tudod. Igen, ismét jegyben járok. Tavasszal lesz az esküvő Balin, mert az új párom ragaszkodik a vízparti ceremóniához.

- Romantikus férfi.

- Nagyon. Ezért is megyek hozzá.

- Utaltál rá, hogy Laci és Zoli között történt veled valami.

- Hát, igen. Elmentem vásárolni, majd pénzt vettem fel egy bankautomatából.

- Sikerült?

- Igen, de aki utánam következett, nagyon gyorsan tette be a kártyáját, és mivel a gép még az én kártyámat érzékelte, így az ő PIN-kódjával letiltotta az én kártyámat.

- És?

- Nincs kártyám hetek óta. Újat kellett igényelnem, de még nem kaptam meg.

- Hogyan viseled ezt a nehéz időszakot? Nyilván, most nem jutsz hozzá a pénzedhez.

- Nagyon nehéz életszakasz ez. Még szerencse, hogy itt van Zoli. Nélküle elveszett ember lennék.

- Ő segít a bajban?

- Persze. Nagyvonalú, figyelmes férfi.

- Nem kérdezem, mekkora összeggel támogat.

- Hétjegyű, maradjunk ennyiben.

- Boldog vagy ettől?

- A boldogság számomra nem itt kezdődik. De lélegzethez jutottam, és ez jelen pillanatban mindennél fontosabb.

- És az elmúlt napok váratlan történéséből levonsz-e tanulságot?

- Igen. Megtanultam, hogy a pénz felvétele után ne siessek el az automatától. Várjak, és ne engedjek senkit a géphez egészen addig, amíg már nem az én kártyámat érzékeli.

- Nincs is több kérdésem. A Nőszérum avagy olyan vagy, mint egy lórúgás első adása véget ért. Köszönöm, hogy eljöttél, és bölcs meglátásaiddal, tanácsaiddal segítettél a hallgatóknak. Holnap reggel a szokott időben és helyen, újabb lórúgás!-