FALUSI EL CAMINO

 FRISS HÍR: Védjegybejelentési kérelmet adott be Mészáros Lőrinc Talentis Group Zrt. nevű vagyonkezelő alapja Mészáros „gondolom nem gyalog” mondatára, írja a G7.

FALUSI EL CAMINO

Ilonka nénit a falu egyetlen kisboltja előtt szólítják meg a tévések.

- Mit tetszett venni?

- Csak két zsemlyét.

- És mivel tetszett ide jönni? Biciklivel?

- Gondolom, nem gyalog.

- Jaj, ezt tessék már másként mondani.

- Minek mondjam? Látják, itt támasztom a kerékpárt.

- Sajnos ezt nem tudjuk így megvágni. Feltenném a néninek ismét a kérdést: és mivel tetszett jönni?

- Gondolom, nem gyalog.

- Próbáljuk meg utoljára, ha kérhetjük. Csak a biztonság kedvéért.

- Gondolom, nem....

- Ezt így nem adhatjuk le.

- Hogy csak két zsemlyére van pénzem?

- Nem, azzal nincs gond, de nem erről szól a riport.

- Akkor a gyaloglásról?

- Csak a mondat nem hangozhat el így. De nekünk úgy is jó, ha fordítva tetszik mondani.

- Ahogy az urak gondolják.

- Mi nem gondolunk semmit, csak tessék mondani bátran és jól érthetően.

- Biciklivel gondolom jöttem, gyalog nem.

-Tökéletes. Köszönjük.

Az összes reakció:

14László Horváth, Marcsi Gellért és további 12 ember

ISTEN HOZTA, ŐRNAGY ÚR!

- Áldás őrmester! Mi ez?

- Jelentem, ez egy kép.

- Ez?

- Igen. 

- Ezen nincs semmi.

- Nem szeretném vitatni őrnagy úr megállapítását, de bizonyíthatóan van rajta egy fekete csík. 

- Nekem arcok kellenek, nem csíkok!

- Azok nincsenek.

- Hogy lehet ez? Nekünk ma estétől büntetnünk kellene. Ha nincs kép, akkor mégis mi a fészkes fenét kezdjek?

- Nem tudom, őrnagy úr.

- Ezért ülni fog, Áldás!

- Mi a parancsnak eleget tettünk. Időben kihelyeztük a kamerákat az utcákra.

- Nem értem. Erre nincs magyarázat! Ezt is elkúrták, Áldás!

- Őrnagy úr! A kamerákat az a cég szerezte be, amelyik a beléptetőkapukat és a lélegeztetőgépeket.

- Így már mindjárt más! 

- És ha még tudná, ezredes úr, ezek álcakamerák, nem vesznek fel semmit. 

- Nagy kő esett le a szívemről, Áldás. Most pedig pihenj, oszolj.

CSALÁD 2.0

 - Mosd meg arcodat, de azonnal! Indulunk.

- Hova?

- A PRIDE-ra.

- Az mi, anya?

- Majd megtudod.

- Most akarom tudni!

- Nem beszélsz így anyáddal, érted! De ha már ennyire tudni akarod, az egy undorító felvonulás.

- Ha undorító, akkor miért megyünk oda?

- Na, ne mondjam kétszer, mosakodj meg és megyünk.

- Muszáj?

- A mi családunk számára kötelező..

- És mit csinálunk ott?

- Attól függ.

- Mitől?

- Hogy tetszik-e.

- De neked semmi sem tetszik.

- És ezt ki mondta neked?

- Senki, csak tudom.

- Mit tudsz te? Semmit nem tudsz.

- De, láttam, amikor könyvet daráltál.

- Bár te is darálnál, akkor nem lenne ennyi szenny a világban.

- A PRIDE is szenny?

- Az a legnagyobb.

- Miért, mi van a PRIDE-on?

- Családellenes propaganda.

- Mit csinálunk ott? Nem mehetnénk inkább moziba?

- Felejtsd el a mozit. Ott is csak a mocsok van. Fertő. Megnézzük, és tesszük a dolgunkat.

- Darálunk?

- Kiabálunk.

- A pridesokra?

- Persze.

- Szabad csak úgy, kiabálni?

- Nekünk szabad.

- Miért?

- Mert véleményt mondunk.

- Én is kiabálhatok majd?

- Mi az, hogy! Boldoggá teszed vele anyát és apát. Indulhatunk végre?

Nem indulnak, mert a másik gyerek még mindig a szobájában van.

- Előd, menj már hátra, szólj neki, hogy jöjjön azonnal!

- Megyek, szerelmem.

- Na, mi van?

- Zenét hallgat.

- Sosem szokott. Mi van vele? Beteg?

- Kutya baja.

- Szórakozik velünk? Már rég kint kellene lennünk terepen. Az újságírók és a tévések is ott várnak már. Megafont betetted a kocsiba?

- Persze.

- Akkor meg mit álldogálsz itt? Kapcsold ki a zenét a gyereknél.

- Nekem tetszik.

- Kívánság műsor ez, vagy mégis mit képzeltek ?

- Nem jön.

- Mi? Hogy nem fogad szót?

- Imádja ezt a zenét.

- Ismerős Arcokat hallgat? Kárpátiát? Vagy Ákost?

- Fogalmam sincs. Nem ismerem.

- Olyan, mint valami egyházi zene.

- Szerelmem, te mindent tudsz.

- Orgona, ha jól hallom.

- Micsoda füled van. Egyre jobban beléd szerelmesedem. Elveszlek feleségül.

- Már sokszor elvettél. Mi tényleg megérdemelnénk a százezret.

- Tudod, mit? Ez a zene szóljon a következő esküvőnkön.

- Bach?

- Nem tudom, mondtam már, nem ismerem.

- Ez Bach. Vagy Liszt. Nem vagyok oda egyikért sem.

- A gyerekünk viszont szereti.

- Elég ebből. Kapcsolja le a zenét.

- Nem engedi.

- Az agyamra megy, komolyan. Milyen lemezt hallgat? Nézd már meg, ha amúgy is ott vagy!

- Nem tudom kimondani.

- Bach?

- Nem. Valami Kszavér.

- Micsoda?????

- Var...

- Ne! Ne folytasd! Megyek.

- Mit csinálsz, szerelmem?

- Ne kérdezz hülyeségeket! Látod mit csinálok. Kivágom innen a francba.

- Anya! Kérlek, ne dobd ki!

- Hangodat ne halljam! Miket hallgatsz te itt az engedélyem nélkül?

És ki játssza? Na, ki? Róla beszélek!

- Mi bajod van vele, anya? Gyönyörűen zenél.

- Engem az nem érdekel. Ott játszik, ahol akar, bár már ott sem, ezt garantálom, de ebben a házban egy ilyen, nem is tudom milyen, nem létezhet.

- De miért?

- Nincs miért. Csak.

- Anya!

- Ne anyázz! Csendet akarok végre!

- De ez művészet, te meg kukába dobtad!

- Majd én mondom meg ki művész és felléphet-e valahol. Induljunk végre, mert rengeted dolgom van.

FORGALMI A VILÁGŰRBE

Ne kérdezzétek ki döntött erről, tényleg nem tudom, csak azt, hogy Tóbiás Jenő budapesti garázsmestert kiküldték Houstonba, a nemzetközi űrközpontba. Feladata, hogy jelenlétével maga is segítse a magyar űrhajóst, aki hetek, hónapok óta megadó türelemmel várja a fellövést. Az asztronauta semmiben nem szenved hiányt, csupán magyar szavakra és a semmihez sem hasonlítható magyar kedvességre, figyelmességre, empátiára vágyott. Első találkozásuk a főbejáratnál történt, a sorompónál. Tóbiás Jenő több évtizedes tapasztalattal és rutinnal végzi a munkáját.

- Hova igyekszik az úr?

- Hogy érti, hogy hova?

- Úgy értem, ahogy mondtam. Hova megy?

- Az űrbe.

- Persze. És ezt higgyem is el?

- Nem ismer meg?

- Miért kellene megismernem? Még sosem láttam. Tudja mennyien jönnek ide?

- Én vagyok a magyar űrhajós.

- Azért mert magyarul beszél, még nem bizonyít semmit.

- Bármelyik pillanatban indulnom kell.

- Ha eddig tudott várni, akkor most is fog. Kérem a papírjait.

- Milyen papírra gondol?

- Ne barkochbázzunk itt, jó? Nem ez a dolgom.

- Tessék, itt van mind.

- Ezt nem tudom elolvasni.

- Angolul van, talán azért nem tudja.

- Mit sérteget itt engem? Azt hiszi, azért mert angolul írták, nem tudom elolvasni?

- Bocsánat, nem akartam megbántani.

- Van behajtási engedélye?

- Persze, hogy van.

- Mutassa! Ez nem engedély. Ezt maga írta? Kérem a forgalmit.

- Ne vicceljen már! Forgalmit kér, miközben az űrbe készülök?

- Ne mondjam még egyszer! Forgalmit és jogosítványt!

- Tessék. Így már rendben vagyunk?

- Hol él maga? Csak nem gondolja, hogy ilyen könnyen bemehet? Nyissa fel a motorháztetőt!

- Miért?

- Itt csak én kérdezhetek, maga nem.

- Mit akar megnézni?

- Majd azt eldöntöm. Az olajszintet mindenképpen. Tessék, ebben alig van olaj.

- És ez miért gond?

- Mindig ennyi ostobaságot kérdez? Azért baj, mert besülhet a motor.

- Látja, ott van az űrhajó. Hatszáz méterre innen. Odáig csak nem sül be.

- Sosem lehet tudni. Na, álljon félre.

- Mit akar még?

- Töltse fel olajjal vagy nem megy sehova.

- Honnan lenne nekem motorolajom?

- Azt én nem tudhatom, de így nem engedhetem be.

- Szerezzek olajat?

- Szerintem elég világos voltam.

- Hol tudok olajat venni?

- Menjen el egy benzinkúthoz, ott biztosan kap.

- És ha közben fellövik az űrhajót?

- Majd megy a következővel.

Ekkor hatalmas lángcsóva fénye világítja meg a portásfülkét és a sorompót. Az űrhajót fellőtték A magyar űrhajós ekkor rükvercbe tette a sebváltót, majd nagy sebességgel elhajtott a nemzetközi űrállomásról.

ZSOMBI A CSOMAGTARTÓBAN

Tudjátok ti, mit jelent egy ilyen filmet leforgatni? Hogy micsoda meló? És mennyibe kerül? Isten pénze is kevés egy ilyen szintű mozihoz. És akkor még nem beszéltem a technikai háttérről, a korhű díszletről, eszközökről. Én ugyan csak egy egyszerű sminkes vagyok, meg a párom is kérte, fogjam be a számat, de képtelen vagyok hallgatni, mert hát ugye, női szolidaritás is van a világon. Szegény lányt annyit bántják, pedig ő nem tehet semmiről, sokszor már én sírtam helyette a forgatáson. Ennyi bénázást még sosem láttam, pedig benne voltam az Elkúrtukban is.

Azt kérte a rendező, hogy hozzanak egy szoci autót, mindegy milyen színűt, lehetőleg ukrán rendszámú, kerek lámpás Ladát, erre megjön egy román rendszámos, világoskék Dacia. Üvöltés, takarodjanak vissza ezzel a szarral, tisztességes autót akarok, a rendező tajtékzott, fél óra múlva hoztak egy kispolákot. Libafos színűt. A csávó ekkor már magán kívül volt, azt kiabálta, ennek nincs is csomagtartója, bazmeg, hova tegyem a Zsombort?

Két órát dekkoltunk az utcán, lassan lement a Nap is, mire hoztak egy rendes Polski Fiat-ot. A rendszám okés, ahogy kérte ukrán, de nem fért bele a csomagtartóba a főszereplő. Zsombor próbálta menteni a helyzetet, szegénykém tényleg összehúzta magát, levegőt sem vett, de egy ekkora palihoz komoly autó kell.

Estére végre lett az is. Ukrán rendszámú, kocka lámpás Lada. A kétezer valahányas típus. A kerek lámpás persze jobb lett volna, végül a rendező döntött, szűken veszik majd a képet, így nem látszik a lámpa. Erre mi történik? Nem nyílt fel a csomagtartó. A kulcs stimmelt, forgott is a zárban, de nem lehetett kinyitni.

Kihívták a Sárga Angyalt, három órán belül ott is volt, pikk-pakk megcsinálta az ürge a zárat, végre befeküdt a Zsombi a csomagtartóba, felvétel indul, lezárják a csomagtartót, majd amikor eljön a felnyitás pillanata, megint beragadt a zár. A Sárga Angyal persze már rég elhúzott, nem is tudott visszajönni, így az egész stáb azon dolgozott, hogy maguk kinyissák, de hiába. Zsombor közben folyamatosan dörömbölt, hogy mentsék ki, mert mindjárt megfullad. Sajnos Zsombit annyira megkötözték, hogy egyedül nem tudott kiszabadulni. Végül az utastérben késekkel lebontották az üléseket, úgy húzták ki a gyereket, de annyira kikészült, hogy képtelen volt eljátszani az ukrán szervkereskedők áldozata szerepet.

Végül egy világosító srác ugrott be helyette, de sajnos ő nem egy Zsombor, mondjuk ki, pocsék színész, ezért meg kellett várni, amíg Zsombor pszichésen felgyógyul és vállalja a melót.

Két hét múlva megint forgattunk. A csomagtartót ezúttal nem merték lezárni, és még annyi változott, hogy Zsombor már nem az ukrán szerv, hanem kábítószer-és emberkereskedők áldozataként feküdt a csomagtartóban.

Mindent leszámítva, szép emlékeket őrzök erről a forgatásról is. Nagyon várom az újabb filmeket.

Az összes reakció:

5Jozsef Orosz, Bálint Edina és további 3 ember

ŐRÜLT NAGY KALAND

George Meyersky, Manchesterben élő nyugdíjas rendhagyó kísérletre vállalkozik. Két hónap alatt, védőfelszerelés nélkül szeretné átúszni a Csendes óceánt. Ezzel egy időben, Judy Biglaw texasi adószakértő, hét, nyolcezer méternél magasabb hegycsúcsot, köztük a Mount Everestet kívánja meghódítani egyedül, serpák, és természetesen oxigénpalack nélkül. Mindezek azonban teljességgel érdektelenek Bagóné Somoskéri Erzsébet kísérlete mellett. A monori óvónő évek óta készül erre, óriási kihívás előtt áll, de mindent gondosan előre megtervezett, remélhetőleg nem éri meglepetés.

Családja az utolsó percekben is vele van. Férje valamit a fülébe súg, majd megöleli. Sírva szorongatja a kezét. A gyerekei is búcsút vesznek tőle. Megható jelenet. Bagóné egyik lába már a lépcsőn, de még most sem tudnak elszakadni egymástól. Ki tudja, mikor látják egymást legközelebb. Nagy kalandok várnak az asszonyra, és ezzel Bagóné is tisztában van. Ekkor döccen egyet a jármű, majd elindul Bagónéval az ismeretlen felé.

Megbeszélték, amint megérkezik, azonnal bejelentkezik. Idegtépő órák telnek el így. Ki tudja hol jár, mi történt vele. Este tízkor még mindig semmi, pedig már több órája útnak indult. Bagó János egyre feszültebb. Végül felhívja a mentőket. Semmi. A kórházakat. Nem tudnak róla. Rendőrséget. Csak negyvennyolc óra múlva lehet eltűntként köröztetni. Iszonyat. Miért kellett ez neki? Minek indult el?

Végül éjfélkor megszólal a telefon. Bagó és a gyerekek egyszerre kapnak a készülék után. Igen, Erzsike van a vonalban. Él!!! Ez a legfontosabb! Mindenki sír.

Az asszony fáradt hangon nyugtatja családját. Még Érdnél vesztegel a vonat, és senki sem tudja mikor indul tovább Széplak-felsőre. A mobilja mindjárt lemerül, de férje még figyelmeztetni tudja arra, hogy amint leszáll a vonatról, a pénztárban kérje vissza a jegyár tíz százalékát. Mert az jár neki.