SZIRÉNA

Muszáj ezt? Ne vegyen fel semmit. Elmondom amit tudok, de nincs magnózgatás. Értve vagyok? A nevemet se írja fel! Maga nagyon erőszakos. Honnan is jött? Azt ismerem. De nem szeretem. Szabad Nép, az igen. Meg a Magyar Fórum. De hol van már az is?  Elégedjen meg annyival, hogy Zoli. Semmi több.  Az állásommal játszom, ugye tudja? Portásként sem könnyű elhelyezkedni, nem szeretnék utcán lenni. 

Mit akar tudni? Nincs itt semmi érdekes. Hogy milyen a tanári kar? A legjobbak vannak itt. Vecsésiné Kozma Borbála a szegedi büntetésvégrehajtási fegyintézet (Csillag) egykori nevelőtisztje. Ő a kedvencem. Csapás Dezsőt a francia idegenlégió Algírból hazatért tisztjét is tisztelem. Testnevelő. Az aztán rendesen megdolgozza a kölyköket. Járni nem tudnak az órája után. Azt hallottam, idén ősztől Vecsésiné autószerelő fia is tagja lesz a tantestületnek, fizikát fog tanítani heti két órában. Nagyon várom a fiút.

Hogy mi van a többivel? Mire gondol? Ja, a matematika, angol, magyar nyelv és irodalom, biológia, földrajz és kémia tanárok. Most éppen nincsenek, de nekem nem hiányoznak.

Rend van. Ez a legfontosabb. Higgye el nekem. A most kinevezett igazgató is tudja ezt. Nagy ember! Szabó László, de nem azonos az egykori Kék Fény műsorvezetőjével, az elmúlt negyven évben a kerületi rendőrkapitányságon dolgozott. Onnan ismerem. A zseblopási csoportot vezette. Tapasztalt, fegyelmezett, a bűnösökkel szemben engesztelhetetlen. A büntetés hasznosságába vetett hite nekem is erőt ad. Ő a legalkalmasabb ember az iskola vezetésére. Az önkormányzat tanügyi bizottsága egyhangú szavazással hagyta jóvá a legfelsőbb szintről érkezett döntést.

Szabó László munkához látott. Lobbierejét, kapcsolati hálójának szilárdságát mutatja, hogy minden folyosóra tudott járőrt szerezni, akik éber tekintettel őrködnek, a legkisebb fegyelmezetlenséget már csírájában képesek elfojtani.

Bemutatkozó beszédében szót ejtett a megfelelő pedagógus bérezésről, elárulta, amíg ő itt az igazgató, garantáltan nem lesz béremelés, továbbá megnyugtatta a szülői munkaközösség tagjait, semmiféle gondot nem okoz majd a matematika, biológia, kémia, törtélem, angol nyelv, magyar irodalom tanárok hiánya. Ezzel nem kell foglalkozni, ha pedig kérdésük lenne a tananyaggal kapcsolatban, őt bárki keresheti.

Szabó végül bejelentette, első intézkedése, hogy lecserélik a hagyományos, szerinte hatástalan, az óraközi szüneteket jelző csengőhangot. Hétfőtől rendőrségi sziréna jelzi a szünetet. Kérdés van? - kérdezte, majd választ nem várva, oszoljt parancsolt.

KÜLÖNLEGES MŰVELET

 

Dr. Lamecsnik Endre ügyvéd zsenialitásának köszönhetően menekült meg a sajtópertől és a súlyos pénzügyi kártérítéstől a 777-56889/34599 szerkesztősége, amely egy magas pozícióban lévő közéleti emberről adott hírt, aki arra vetemedett, amire az emberek többsége általában szokott, később persze sokan korrigálnak, majd újra és újra próbálkoznak, szóval a híresség most először tett ilyet, de nagyon szemérmesen, óvatosan, kerülve a hírverést, ezért csak a legszűkebb baráti körét hívta ünnepelni, és a 777-56889/34599 munkatársa majdnem leírta a végzetes kifejezést, de dr. Lamecsnik határozott mozdulattal lefogta a tollforgató kezét, majd atyáskodva fülébe súgta, mit kell ilyen esetben mifelénk mondani: Tartós életközösséget a hatályos jogi eszközökkel szentesítő, zenés-táncos mulatsággal egybekötött különleges polgári művelet.

A fotó a Jonas Brothersből ismert Nick Jonas és a színésznő Priyanka Chopra különleges polgári műveletén készült

DOMIKA HITELE

Domika még a kabátját sem hagyja levenni magáról, édesanyját köszönés nélkül hagyja ott az öltözőben. Önfeledten és boldogan rohan társai közé, csakhogy minél előbb elújságolja nekik a nagy hírt. Az óvodában, a középső csoportosok között elsőként ő igényelt, és kapott ilyet. Közérzetjavító ovis hitelt, teljes nevén: Óvodáskorúaknak Járó Életkezdési és Minőségjavító Alaptámogatási Kezdő Hitelcsomag.

A lakásukban szándékoltan éjjel-nappal bekapcsolva hagyott tévé- és rádiókészülékekből hallott erről a páratlan lehetőségről, gondolta, megpróbálja. És sikerült! Ez a hitelkeret rugalmasan alakítható, összege igény szerint növelhető, de igény szerint kiegészíthető a kedvezményes kamatozású anya-és apa hazaváró gyorssegéllyel, így rendkívül sokat segít az öt- és hatéveseknek, különösképpen az általános iskolai tanulmányaik megkezdése előtt, mikor oly sok drága játékra, egyszer használatos játszótéri műanyag szerszámra van szükségük. A hitelből bármit vehetnek, amire csak ebben az életszakaszban igényük lehet, és a kiegészítő csomagnak köszönhetően fedezni tudják a rendszeresen eltűnő, kimaradozó szülők felkutatásának, keresésének költségeit is. A három- és ötmillió forintnyi hitelkeret első törlesztőrészletét az óvoda befejezését követő első év negyedik hónapjában, vagy az általános iskola harmadik osztályának elvégzése utáni második hónapban kell befizetni. A THM-ről minden esetben tájékoztatják a hitelt felvevő kicsiket.

A hitel odaítélése, majd kiutalása a hitelfolyósító intézmények számára szigorú titoktartási kötelezettséget ír elő, ennek értelmében a szülőket csak abban az esetben tájékoztatják a hitel felvételéről és annak folyósításáról, amennyiben a teljes összeg kiutalása, majd annak felhasználása után az óvodáskorú gyermek határidőre nem fizeti vissza, kamatokkal együtt természetesen, így a szülőket kötelezik a teljes hitelösszeg kiegyenlítésére. Ha ez elmarad, úgy jelzálogot tesznek a szülők ingatlanjaira (feltéve ha vannak), zárolják a számláikat, kényszerű és végleges lakhelyelhagyás, ismertebb nevén kilakoltatás sem kizárt, de ami mégis a legfenyegetőbb: az adós családok gyermekei később nem igényelhetnek munkáshitelt.

KICSI, REMEGSZ?

FRISS HÍR + 1 bejegyzés. A Menczer Tamás és Magyar Péter közötti múlt heti összecsapást Lázár János azzal kommentálta, hogy „meg kell barátkoznia ennek az országnak azzal, hogy a politika ebbe az irányba halad”.

KICSI

- Noel! Dominik! Gyertek gyorsan! Nézzétek mit hozott nektek apa!

- Apa, ez mind a miénk?

- Persze.

- Mit kell ilyenkor mondani apának, fiúk?

- Köszönjük apa!

- Nézd, milyen boldogok a srácaink! Rég nem örültek ennyire ajándéknak! Mindjárt sírok, annyira megható.

Több százezer magyar családban ismétlődik meg ugyanez a szívfacsaróan gyönyörű, megható, érzelmekkel teli jelenet: az apák a legszebb ajándékot teszik a karácsonyfa alá. Már a Mikulás érkezése előtt is sejteni lehetett, idén ezzel lehet a legnagyobb örömet szerezni a kicsiknek és a tinédzserkorú gyerekeknek. Az új őrület felülmúlja a Tamagocsi, a Playstation5, de még a mobiltelefonokra letölthető, Öld meg a szomszédokat és azok rokonait! játék sikerét is.

Kitalálója nem más, mint Zaródi Kálmán, egykori kispesti trafikos, műanyag fröccsöntő, később cukorkakészítő kisiparos. Kálmán bácsi utoljára a hetvenes években hallatott magáról mikor cseresznyés ízű Kojak nyalókát koppintott és adott el nagy mennyiségben, főként a Honvéd meccsek közben a lelátókon. Azóta folyamatosan azon gondolkodott, mivel törhetne be ismét a piacra.

- Noel! Kipróbálod?

- Csak ha Dominik is!

- Na, ki lesz az első, fiúk?

- Noel! Nagyon bátor vagy!

- Anya, hány percig kell rágni?

- Mindjárt nézem kisfiam. A zacskón azt írják, elég egy percnyi rágás is. Érzel már valamit?

- Igen, nagyon ragacsos.

- Mutasd a szád, Noel! Azta! Szólok apának, ezt neki is látni kell!

Kálmán bácsi új terméke mindenkit ámulatba ejt, de a legtöbben rosszul lesznek a látványtól. Lehet, hogy végül a minisztérium kénytelen lesz kötelezően ráírattatni a termék csomagolására, hogy a gyermekek csak felnőtt jelenlétében és felügyelete mellett használhatják és fogyaszthatják. Az eddigi visszajelzések azonban a gyártót is meglepték, ugyanis a felnőttek is imádják. Sőt, ők használják a leginkább. Munkahelyeken, mint ahogy a kicsik az iskolai szünetekben, ezzel szórakoznak. Szájukba veszik és büszkén rágják.

- Úristen! Noel! Dominik! Ez iszonyat! Nem is bírok odanézni! Fúj!

- Én is kipróbálom, gyerekek. Adjatok belőle!

- Apa, eszméletlen vagy! Az nyál vagy már a ragacs, apa?

- Nem tudom, de nagyon nyúlik. Alig bírom mozgatni a számat.

- Remegsz, apa?

- Anya, apa remeg!

- Le ne csepegtesd a szőnyegre, mert beleragad!

Kálmán bácsi találmánya napról napra, óráról órára egyre népszerűbb, olyannyira, hogy hamarosan át kell állni a nagyüzemi termelésre. Ebben bizonyára a minisztérium is a segítségére siet, több vidéki egységet szerelnek majd fel a szükséges gyártósorokkal. A gépek ezt követően immár napi 24 órában készítik a nyálszerű, a fogakat, a nyelvet, a teljes szájpadlást beterítő és összeragasztó lepedékszerű, fura szagú, cukrozott anyagot. A Kicsi elnevezésű rágópasztilla hihetetlen sikertörténet, mondhatni a szokásos magyar őrület.

AJÁNDÉK

Nem múlt el nap e gondolat nélkül. Egész életében erre várt. A sikerre. Az elismerésre. Családja, kevés megmaradt, még élő barátja nem hitt ebben. Ők próbálták meggyőzni, ne áltassa magát, az a vonat már elment, számára nem terem itt semmi. Fogadja el, a sors ennyit és nem többet kínált neki. Ő azonban makacs volt. Elszánt. Megszállottként gyűjtötte az információkat. Megfigyelt. Volt, hogy többször visszament. Nemegyszer bele is betegedett a munkába. Kórházról kórházra járt. Az intézeteket, szakrendelőket úgy ismeri mint a tenyerét. Az ott dolgozókat sötétben is felismeri. Mindenkiről mindent tud. Rendületlenül jegyzetel. Szünet nélkül ír. És a mű elkészült. Szenzációs lett. Vékonyka ugyan, pár oldal csupán, mégis felbecsülhetetlen értékű kötet. Mindenki ezt akarja. Kapkodnak érte. A kiadók harcolnak a megjelentetés jogáért, de a szerző, az írói álnév mögé bújt író egyelőre nem adja ki a kezéből. Csak a kiválasztottak és az arra méltók lapozhatnak bele. A még praktizáló magyar orvosok, specialisták, betegápolók és a nyitva tartó, működő kórházak kézikönyve nélkülözhetetlen mű.

EXTÁZIS

A tökéletes koncertélmény egyik alapfeltétele az ideális ülő/állóhely gondos kiválasztása. Ahonnan jól lehet látni és hallani mindent. Mindig jól döntök. Legutóbb Bécsben az Ernst Happel Stadionban a Gun's and Roses koncerten ültem a lelátón, ahol a mögöttem imbolygó tökrészeg alak a fejemre hamuzott, majd mielőtt kigyulladt volna hajam, leöntött sörrel. A koncert is ehhez hasonló élményt hozott, a pocsék hangzás miatt fel sem ismertem a dalokat.

Tegnap viszont nem lehetett okom panaszra. A Kaleo koncerten.

A kezdés előtt pár perccel megérkezett a Trónok harcának szépsége, pont úgy nézett ki, mint Emily Clarke, olyan ruhát viselt amely alig takarta a hasát, elképesztő látvány volt, tizennyolc éves fiam meg sem tudott szólalni, majd mögötte szorosan követte őt az édesanyja. Neki nem látszott a hasa, semmit nem mutatott magából, öltözéke inkább a hetvenes évek divatját idézte, ő maga pedig egy sápadt, szomorú, életunt kötőelemgyári bérszámfejtőre emlékeztetett, aki a fárasztó csavargyári műszak után csakis azért kísérte el a lányát ide, nehogy kéjsóvár férfiak illetlen és ízléstelen ajánlatokkal zaklassák. Anya és lánya leültek, majd mozdulatlanul várták az izlandi blues-rock zenekart.

A nézőtér elsötétedett, és a sejtelmes színpadi fény fedezékében megjelentek a zenészek. A mellettünk ülő szőke királylány és az anyja látszólag teljes közönnyel fogadták az első dalt. De csak az elsőt. Mert utána elszabadult, nem a pokol, hanem valami belső gát szakadhatott át, mert ami ezután következett, rácáfolt minden előítéletünkre. Az ötvenes éveiben járó szürke arcú asszony hirtelen álomarcúvá vált, tombolni kezdett, újra és újra meglendített karjával hevesen hadonászott, mutatóujjával folyamatosan a sportcsarnok plafonja felé döfködött, közben hibátlanul énekelte az izlandi nyelven előadott dalokat, az angollal sem volt baja, rázta a fejét, ilyet csak a Beatles rajongók tudtak produkálni, amikor a gombafejek megérkeztek Amerikába, szóval a nő teljes extázisba került, a fejét dobálta előre és hátra, attól féltem, a következő ritmusnál lefejeli az előtte levő ülés háttámláját, de komoly esélye volt annak is, hogy velünk együtt a teljes üléssor kidől, mert olyan erővel vonaglott, és dobogott a lábával, ha nem tudom, hogy hol vagyunk, akár ördögűző szeánsznak is hihettem volna a látottakat. És ez így ment egy és egy negyed órán keresztül. És közben mind a ketten szelfiztek vagy éppen vették a koncertet.

Nagyon tetszett ez a magánműsor. Látványos volt, önfeledt és szórakoztató. Vidám. Örültem, hogy a zene, a manapság már nem túl divatos rock-blues még mindig ilyen elementáris hatást képes kiváltani egyesekből. A Kaleo pedig valóban az utóbbi évek egyik legjobb koncertjét adta tegnap este Budapesten. De erről írjanak majd a szakértők.

A DEMIZSON FANTOMJA

Legendák órája a legendás szórakoztatóipari fellegvárban, a Legendásban!  Legendák emlékeznek legendás történetekre, legendás helyszínekre, és persze egy legendás riporterrel, aki e legendákat napról napra kérdezi!  

- Kezdjük ott, hogy ha jól tudom, egyik alapító tagja voltál a szegedi Tömény Sándor Társulatnak.

- Jól tudod.

- Ahogy a közösség megálmodója Tömény Sándor, úgy te sem szeretted a vizet. 

- Ki nem állhattam.

- Sosem ittál vizet?

- Nem emlékszem ilyenre. Talán gyerekként belém erőszakolhattak egy-két pohárral, de ezt leszámítva képtelen voltam erre. Undorodtam tőle, ez az igazság.

- Ahogy Tömény Sándor is elutasította a vizet. Ez volt a barátságotok alapja?

- Igen, ez hozott össze minket.

- Ezt követően együtt tagadtátok meg a vízivást?

- Lényeges meglátás. 

- A víz sorozatos elutasítása közben forrott ki bennetek a közösség létrehozásának gondolata?

- Igen. Egyszer egy fúrt kút mellett álldogáltunk, emlékszem reszkettünk a szomjúságtól, persze nem ittunk a kútból, na, és akkor döntöttük el, hogy létrehozzuk a Tömény Sándor társulatot.

- Hosszú időn keresztül voltál tagja ennek a méltán híres, legendás szegedi közösségnek.

- Az 1987-es őszi és tavaszi évadot töltöttem ott. 

- Legendás szerepekben tűntél fel akkor. 

- Tagadhatatlan. Szerettem benne lenni.

- Eggyé váltál a szerepeiddel. Erre sokan emlékeznek még mai is.

- Tény, nem kíméltem magam.

- A Tüzes pokol van a torkomban és a Bódulat az árokparton című előadások az évad csúcspontjait jelentették akkor. Jól tudom?

- Tökéletesen tudod.

- Igaz-e, hogy végül egy óvatlanul megfogalmazott kérdésed miatt lettél nemkívánatos személy a társulatban?

- Melyik kérdésre gondolsz?

- Állítólag számon kérted Tömény Sándort, hogy miért nincs Diana sósborszesz cukorka a büfében. 

- Ezt rosszul tudod, mert sósborszesz mindig volt. Azt kérdeztem, hogy miért nincs kis üveges ásványvíz a büfében? Vagy legalább meggyes Gyöngy üdítő.

- Miért kérdeztél ilyet?

- Ha én ezt tudnám... 

- És ez skandalumnak számított ott és akkor?

- Hát persze. Ilyet, józanul nem kérdezett az ember Tömény Sándortól.

- De te megkérdezted.

- Meg, de nyilván akkor ki voltam száradva. Nem is maradhattam utána Szegeden. 

- Egy óvatlan kérdéssel tört derékba a karriered?

- Szegeden igen, de azonnal meghívást kaptam Szolnokra a Rövid Zsigmond vezette körbe, ahol értő és érző módon fogadtak.

- Ők sem ittak vizet?

- Nem. De ha ittak volna, nyilván a telefont sem veszem fel nekik.

- Végül felvetted, és egy újabb csodálatos évad kezdődött számodra.

- Azóta is ott vagyok, immár tizenkettedik éve.

- Vizet továbbra sem iszol?

- Dehogy iszom. Nekem a társulat a legfontosabb.

- Mire készülsz most, milyen szerepben láthatunk legközelebb?

- Tequila, te drága és a Három ezrelék főszerepeiben.

- Sok sikert kívánok! Jó, hogy itt voltál. Gyere máskor is. 

Kedves nézőink, záróra van. Kérjük, hagyják el az italkimérést. A kocsma előtt ne hangoskodjanak. Köszönjük.

CÓRESZ

- És mondjátok, hol tanulnak tovább a gyerekek?

- Anyuka, előbb ebédeljünk meg, utána mindent megtudtok.

- Apád már türelmetlen.

- Jó, akkor essünk túl rajta.

- Ez olyan volt, mintha gyászbeszédre készülnél, fiam.

- Nem, szó sincs erről, apu.

- Na, akkor halljuk! Csendet kérek! Az unokáim jövője mindennél fontosabb számomra.

- Kenéz Lengyelországban fog tanulni, az ottani hittudományi egyetemen. Biblia-történet és a Vatikán művészeti kincsei szakon.

- Csodálatos! Nagyapád büszke lenne rá! Bárcsak megélte volna az a szent ember, hogy a dédunokája is a Bibliának szenteli az életét.

- Csenge?

- Anyuka, ő Spanyolországban felvételizett, sikerült neki elsőre, hála a magasságosnak, egy keresztény bábaképzőbe megy.

- Jaj, ez gyönyörű!

- Gyoma! Ő hol tanul tovább?

- Mongóliába megy egy ottani főiskolára.

- Izgalmas. Mit fog tanulni?

- Néprajzot. Ősi magyar harci szokások lesz a szakterülete, de utána a magyar törzsek vallási rituáléját tanulmányozza majd.

- Büszkék lehettek valamennyi gyereketekre. A mi édes, kis unokáink. Jaj, nehogy elfeledjük a drága Megyerünket! Neki mik a tervei? Pázmány, gondolom.

- Apuka, kérlek, hagyjuk!

- Mi az, hogy hagyjuk! A jövőről beszélünk! Fontos, hogy mindegyik unokánk sikeres, és boldog magyar legyen! Mondd, Megyer mit szeretne tanulni?

- Színésznek készül.

- Éljen!!! Ez fantasztikus hír! Már látom magam előtt, amint a Nemzetiben Bánk bánt játssza! És Vidnyánszky rendezi! Vagy a Dörner Gyuri! Én leszek az első, aki jegyet vesz a premierre!

- Apuka! Kérlek, még ne éld bele magad ebbe!

- Miért? Sajnálsz tőlem egy kis örömet, sikerélményt?

- Nem sajnálok semmit. Csak szólok előre.

- Megyer a legnagyobb magyar színész lesz, ezt a zsigereimben érzem. Melyik szakra jelentkezett? A prózai vagy a zenés színházi szakra?

- A zsidóra.

- Nem hallottam jól. Mit mondtál, fiam?

- Zsidó színházi szakra megy Megyer. Most indul a képzés.

- Megáll az eszem.

- Az enyém is, hidd el, apa.

- Nem kapok levegőt. Kiss Ferenc rokonaként ezt kell megélnem. Szegény Feri, ha ezt tudná.

- Hozzak egy pohár vizet?

- Fiam, gyere ki a konyhába. Kérdeznék valamit. Csukd be az ajtót. Megyer biztosan a te gyereked?

CSALÁD

- Mosd meg arcodat, de azonnal! Indulunk.

- Hova?

- Az ARC-ra.

- Az mi, anya?

- Majd megtudod.

- Most akarom tudni!

- Nem beszélsz így anyáddal, érted! De ha már ennyire tudni akarod, az egy undorító plakátkiállítás.

- Ha undorító, akkor miért megyünk oda?

- Na, ne mondjam kétszer, mosakodj meg és megyünk.

- Muszáj?

- A mi családunk számára kötelező..

- És mit csinálunk ott?

- Attól függ.

- Mitől?

- Hogy tetszik-e.

- De neked semmi sem tetszik.

- És ezt ki mondta neked?

- Senki, csak tudom.

- Mit tudsz te? Semmit nem tudsz.

- De, láttam, amikor könyvet daráltál.

- Bár te is darálnál, akkor nem lenne ennyi szenny a világban.

- Az ARC is szenny?

- Az a legnagyobb.

- Miért, mi van az ARC-on?

- Bűnös plakátok. Családellenes propaganda.

- Mit csinálunk azokkal? Nem mehetnénk inkább moziba?

- Felejtsd el a mozit. Ott is csak a mocsok van. Fertő. Megnézzük, és tesszük a dolgunkat.

- Darálunk?

- Ragasztunk. Vagy rajzolunk.

- A plakátra?

- Persze.

- Szabad rájuk rajzolni?

- Nekünk szabad.

- Miért?

- Mert véleményt mondunk.

- Én is rajzolhatok majd?

- Mi az, hogy! Boldoggá teszed vele anyát és apát. Indulhatunk végre?

Nem indulnak, mert a másik gyerek még mindig a szobájában van.

- Előd, menj már hátra, szólj neki, hogy jöjjön azonnal!

- Megyek, szerelmem.

- Na, mi van?

- Zenét hallgat.

- Sosem szokott. Mi van vele? Beteg?

- Kutya baja.

- Szórakozik velünk? Már rég kint kellene lennünk terepen. Az újságírók és a tévések is ott várnak már. Ragasztót betetted a kocsiba?

- Persze.

- Akkor meg mit álldogálsz itt? Kapcsold ki a zenét a gyereknél.

- Nekem tetszik.

- Kívánság műsor ez, vagy mégis mit képzeltek ?

- Nem jön.

- Mi? Hogy nem fogad szót?

- Imádja ezt a zenét.

- Ismerős Arcokat hallgat? Kárpátiát? Vagy Egészséges Fejbőrt?

- Fogalmam sincs. Nem ismerem.

- Olyan, mint valami egyházi zene.

- Szerelmem, te mindent tudsz.

- Orgona, ha jól hallom.

- Micsoda füled van. Egyre jobban beléd szerelmesedem. Elveszlek feleségül.

- Már sokszor elvettél. Mi tényleg megérdemelnénk a százezret.

- Tudod, mit? Ez a zene szóljon a következő esküvőnkön.

- Bach?

- Nem tudom, mondtam már, nem ismerem.

- Ez Bach. Vagy Liszt. Nem vagyok oda egyikért sem.

- A gyerekünk viszont szereti.

- Elég ebből. Kapcsolja le a zenét.

- Nem engedi.

- Az agyamra megy, komolyan. Milyen lemezt hallgat? Nézd már meg, ha amúgy is ott vagy!

- Nem tudom kimondani.

- Bach?

- Nem. Valami Kszavér.

- Micsoda?????

- Var...

- Ne! Ne folytasd! Megyek.

- Mit csinálsz, szerelmem?

- Ne kérdezz hülyeségeket! Látod mit csinálok. Kivágom innen a francba.

- Anya! Kérlek, ne dobd ki!

- Hangodat ne halljam! Miket hallgatsz te itt az engedélyem nélkül?

- Bachot.

- És ki játssza? Na, ki? Róla beszélek!

- Mi bajod van vele, anya? Gyönyörűen zenél.

- Engem az nem érdekel. Ott játszik, ahol akar, bár már ott sem, ezt garantálom, de ebben a házban egy ilyen, nem is tudom milyen, nem létezhet.

- De miért?

- Nincs miért. Csak.

- Anya!

- Ne anyázz! Csendet akarok végre!

- De ez művészet, te meg kukába dobtad!

- Majd én mondom meg ki művész és felléphet-e valahol. Induljunk végre, mert rengeted dolgom van.

MŰVÉSZET

 Nem indulnak, mert a másik gyerek még mindig a szobájában van.

- Előd, menj már hátra, szólj neki, hogy jöjjön azonnal!

- Megyek, szerelmem.

- Na, mi van?

- Zenét hallgat.

- Sosem szokott. Mi van vele? Beteg?

- Kutya baja.

- Szórakozik velünk? Már rég kint kellene lennünk terepen. Az újságírók és a tévések is ott várnak már. Ragasztót betetted a kocsiba?

- Persze.

- Akkor meg mit álldogálsz itt? Kapcsold ki a zenét a gyereknél.

- Nekem tetszik.

- Kívánság műsor ez, vagy mégis mit képzeltek ?

- Nem jön.

- Mi? Hogy nem fogad szót?

- Imádja ezt a zenét.

- Ismerős Arcokat hallgat? Kárpátiát? Vagy Egészséges Fejbőrt?

- Fogalmam sincs. Nem ismerem.

- Olyan, mint valami egyházi zene.

- Szerelmem, te mindent tudsz.

- Orgona, ha jól hallom.

- Micsoda füled van. Egyre jobban beléd szerelmesedem. Elveszlek feleségül.

- Már sokszor elvettél. Mi tényleg megérdemelnénk a százezret.

- Tudod, mit? Ez a zene szóljon a következő esküvőnkön.

- Bach?

- Nem tudom, mondtam már, nem ismerem.

- Ez Bach. Vagy Liszt. Nem vagyok oda egyikért sem.

- A gyerekünk viszont szereti.

- Elég ebből. Kapcsolja le a zenét.

- Nem engedi.

- Az agyamra megy, komolyan. Milyen lemezt hallgat? Nézd már meg, ha amúgy is ott vagy!

- Nem tudom kimondani.

- Bach?

- Nem. Valami Kszavér.

- Micsoda?????

- Var...

- Ne! Ne folytasd! Megyek.

- Mit csinálsz, szerelmem?

- Ne kérdezz hülyeségeket! Látod mit csinálok. Kivágom innen a francba.

- Anya! Kérlek, ne dobd ki!

- Hangodat ne halljam! Miket hallgatsz te itt az engedélyem nélkül?

- Bachot.

- És ki játssza? Na, ki? Róla beszélek!

- Mi bajod van vele, anya? Gyönyörűen zenél.

- Engem az nem érdekel. Ott játszik, ahol akar, bár már ott sem, ezt garantálom, de ebben a házban egy ilyen, nem is tudom milyen, nem létezhet.

- De miért?

- Nincs miért. Csak.

- Anya!

- Ne anyázz! Csendet akarok végre!

- De ez művészet, te meg kukába dobtad!

- Majd én mondom meg ki művész és felléphet-e valahol. Induljunk végre, mert rengeted dolgom van még.

ASSZONY VAGYOK

- Itt legyen kedves aláírni.

- Hol?

- A lap alján.

- És ott hol?

- A jobb szélén a papírnak, de mutatom az ujjammal.

- Elég a szignó?

- Nem, azt sajnos nem fogadják el. Kérem, a teljes nevét írja oda.

- Az egészet?

- Igen, mert csak azt tekintik a törvényes aláírásnak. Ezeknél a többmilliárdos ügyleteknél, földvásárlásnál, részvényopcióknál, adóoptimalizálásnál ügyelni is kell a pontosságra.

- Maga szerint egy magamfajta asszonynak, nőnek, hitvesnek, van ennyi ideje erre?

- Természetesen nem szeretnénk terhelni, de követnünk kell a törvény betűjét.

- Kapok rá időt?

- Mire?

- Az aláírásra.

- Persze, de nyilván pár másodperc alatt megleszünk ezzel. Csak olvashatóan írja, kérem.

- Mi ez? Dedóban vagyunk, vagy iskolában, hogy szépen is kell írnom meg részletesen is? A saját lakóparkomban azt írok alá és úgy, ahogy én szeretem.

- Még véletlenül sem szeretném sürgetni, csupán jelzem, hogy az aláírt dokumentumot egy órán belül el kell juttatnunk a bankba.

- Látja, mégis sürget.

- Jaj, dehogy. Adjak egy másik tollat? Azzal könnyebb írni.

- Jó, adjon.

- Parancsoljon. Japán toll, kifogástalan minőség, szinte siklik a papíron.

- Kérem, ne nézzen ennyire! Lefagyok ettől. És ne is jöjjön közel.

- Átmegyek addig a másik terembe, hogy ne zavarjam aláírás közben.

- Na, végre, hogy elhúzott innen. Hogy is van most a nevem? Melyik az új verzió? A Nagy és Fejes stimmel, az van elöl, utána kötőjel és akkor jön a Tóthka majd a Portosi, Ágost és ugye az Irén. Nem, fordítva, a Tóthkával kezdődik, utána Portosi, majd Nagy, Ágost és az Irén. Basszus, ez így nem jó. Fejes, kötőjel Portosi, aztán a Nagy és az Irén. De akkor most hova kell az Ágostot beírnom? Tóthka Petúr Jr. volt az első férjem, utána jött az a kretén Fejes, aztán a Nagy, ja és a Portosi, meg ott volt az Ágost is. Aztán az apám és a nevelőapám neve, ja, anyámé is meg a harmadik férje neve, mert azt is használom. Csak a sorrend jutna már az eszembe, meg a kötőjelek! Mi lenne ha kihagynám a kötőjeleket? Úgy nem érvényes? Miért nem mondtátok, hogy ez ennyire nehéz lesz? A végén még elbukjuk a szőlőt, mert nem érvényes az aláírásom. Korábban fejből tudtam az összes variációt tíz évre visszamenően is, most meg semmi nem jut az eszembe. Te, hívd már fel az ügyvédemet, ő csak tudja. Én meg ha itt végeztünk, szólok a volt apósomnak, ja, az ő nevét ki ne hagyjam, hogy változtassák már meg ezt a hülye törvényt! Elég legyen csak egy szignó, különben nem megyek férjhez többé!

- Látom, végzett is. Bocsánat, de úgy látom kisbetűvel írta a Nagy-ot.

- És?

- Sajnos ez így még mindig nem jó.

- Akkor áthúzom, vagy kiradírozom.

- Erre nincs lehetőség. Adok egy új szerződést. Legyen kedves, ott írja alá. Ez már majdnem tökéletes, csak ha szabad megjegyeznem, kötőjellel nem kezdheti a nevét.

- Nem tudom ki maga itt, de látom nem olvas újságot. Nem ártana pedig. A negyedik férjem nevében ugyanis két kötőjel van, de múlt héten ismét oltár elé vezettek, természetesen az új uram nevét is felvettem, így a nemesi kötőjelek mellé kaptam egy csodálatos záró- és kérdőjelet is. Ja, egy gondolatjelet is.

- Gyönyörű név, boldogság lehet kimondani, szinte muzsika a fülnek.

- Ugye? Végre megértette.

- Meg, természetesen. Kérhetem, hogy aláírja?

- Nagy nehezen végre eszembe jutott a teljes név, erre már megint megzavart! Már azt sem tudom, én ki vagyok.

A HATALMAS, CSODÁLATOS MŰ

Mai vendégemet talán felesleges is bemutatnom önöknek, hiszen mindenki ismeri, generációjának legjobbja. Neve fogalom, alkotása pedig mind a mai napig hatással van az utána következő nemzedékek munkáira. Jelentőségét az is mutatja, hogy ihletője a társművészeteknek is, nagy műve különös erővel és dinamizmussal a pop kultúrát termékenyítette meg. Ilyen értelemben Krooda Gyula legendás zenei himnusza a Szélzsák a bástyán, neki is köszönhető. A műsor első felében Vargyinkai Eszterrel beszélgetek, akinek 1974-ben elkészült homokvára megkerülhetetlen remeke a 20. századi játszótéri építészetnek. Hogyan épült meg, milyen hatások segítették a tervezést? Az adás második felében pedig prof. Turchányi Elek, a Magyar Építészek Szövetsége elnöke, Kossuth-díjas építész elemzi majd a nagy művet, annak megkerülhetetlen, korszakos jelentőségét. Én Debrői Elemér vagyok, tartsanak velem.

- Évek óta nem hallani önről, kedves Eszter. Mi az oka ennek?

- Fogalmam sincs. Nyilván mások a prioritások az életemben.

- Nem tervez már semmit?

- Ide?

- Építkezni azért még szokott?

- Soha. Esélyem sem lenne nyerni a közbeszerzési pályázatokon. Akkor meg minek erőlködjek?

- Semmit nem épít már?

- De, néha előfordul. Legutóbb egy IKEA szekrénysort húztam fel, bár nem a saját terveim alapján.

- A Lövölde téri játszótér homokozójában megálmodott remekműve ma is etalonnak számít. Egyfajta mérföldkő a hazai építészetben. Felidézné, miként született meg a nagy mű, a Vargyinkai homokvár?

- Pár mondatban csak, mert sietnem kell, ma még három helyen takarítok. Anyám szokás szerint levitt reggel a Lövire, aztán otthagyott egész nap. Ültem a homokozóban, unatkoztam, és egyszercsak nekikezdtem az építésnek.

- És mire este, sötétedéskor érte ment a mamája, már álltak is a falak?

- Pontosan.

- Az édesanyja mit szólt e csodához?

- Semmit. Annyit mondott csak, hogy milyen koszos vagyok.

- Mi történt ezt követően?

- Erről nehéz beszélnem.

- Kérem, mégis mondja el.

- Jött egy hat év körüli gyerek és szétrúgta a várat.

- De miért?

- Ezt tőle kérdezze.

- Talán a tökéletesség, a hibátlan, letisztult, egyúttal merész formák ingerelték fel? Ez addig ugye szokatlan volt a játszóterek világában.

- Lehetséges.

- Semmi nem maradt belőle?

- Semmi. Csak romok.

- Nagy szerencse, hogy egy amatőr fotós, Harbál Pál, aki éppen arra járt akkor, meglátta benne a remekművet és azonnal lefényképezte. Így maradt meg az az utókor számára ez a pompázatos mestermű. Hiányzik önnek a homokvár, az építés öröme?

- Nincs időm erre. De örülök, hogy Ön, kedves Elemér, észben tartja és a hallgatóknak is beszámol erről.

- Én köszönöm, hogy eljött hozzánk. És máris prof. Turchányi Elekkel, a Magyar Építészek Szövetségének elnökével, Kossuth-díjas építésszel folytatjuk a műsort. Hol van a helye a hazai építészet történetében, és mi a jelentősége Vargyinkai Eszter 1974-ben épített homokvárának?

- Valójában nincsenek szavak, amelyek méltó módon fejeznék ki a Vargyinkai homokvár jelentőségét. Ki kell végre mondani, ez a remekmű a hazai építészet alfája és omegája . Nem is értem, miért nem kapott eddig méltó állami elismerést Vargyinkai Eszter, de köszönhetően az ön műsorának, remélhetőleg felfigyelnek majd e zseniális építésznőre, és megkapja a legnagyobb építészeti kitüntetést. A magam részéről javasolni fogom, hogy országszerte, különösen a Liget-projekt helyszínén, építsenek minél több Vargyinkai homokvárat.

- Bízzunk ebben! Köszönöm professzor úr, élvezettel hallgatnám még, de lejárt a műsoridő. Jövő héten egy újabb korszakosan nagy műről, Pótkacs Géza: Géniuszok viadala avagy a dicséret és a köszönetnyilvánítás fontossága című képregényéről beszélünk.

Az összes reakció:

22P Kováts Éva, Tibor Herczegh és további 20 ember

HERE 2.0

- Mi a véleménye a heréről?

- Miről?

- Ne tegyen úgy, mint aki nem érti. A heréről.

- Ezen még nem gondolkodtam.

- Férfiember, nyilván eszébe jut időnként. Vagy netán tévedek?

- Hát...

- Szóval, mit gondol a heréről?

- Milyen heréről? Az enyémről?

- Úgy általában.

- Fogalmam sincs, hogy mit gondolok a heréről.

- Valamit csak gondol.

- A here jó.

- Ebben egyetértünk. Tovább!

- Hát, ne legyen kicsi.

- Miért is?

- Mert az olyan férfias.

- Szóval, maga a nagy méretű herét szereti.

- Nem szeretem, csak azt mondtam, hogy ha már here, akkor legyen impozáns.

- A magáé olyan?

- Ne hozzon zavarba.

- Férfiak vagyunk, nyíltan kell beszélnünk.

- De én állásinterjúra jöttem.

- És? Mi ezzel a baj?

- Még sosem kérdeztek a heréről.

- Épp itt az ideje, hogy végre nyíltan beszéljünk róla. Maga szokta simogatni?

- A herémet?

- Úgy általában, szokott herét simogatni?

- Legfeljebb csak megtapogatom, de kizárólag egészségügyi okok miatt.

- Rákszűrés házilag. Nagyon helyes.

- Félek a betegségektől.

- És eszébe jutott-e már valaha, hogy másnak a heréjét simogassa?

- Uram, hova gondol?

- Soha nem tett ilyet?

- Soha.

- Az anyja életére esküszik?

- Becsszó.

- Az anyja életére is?

- Igen, az övére is.

- És mit gondol arról, ha valaki más simogat egy herét?

- Ha a nejem csinálja, azzal nincs bajom.

- Nem erre gondoltam.

- Megkérdezhetem, hogy mire?

- Minisztériumban vagyunk, itt én kérdezek, nem maga. Mit gondol arról, ha valaki a heréjét simogatja?

- Hol?

- Nyilvános helyen.

- Perverz mocsodék az olyan. Pfúj.

- Undorodik ettől?

- Mi az hogy. Ocsmány, nézni sem bírom.

- Kedves József...

- Zoltán vagyok.

- József, maga a mi emberünk. Istenfélő emberek nem hisznek az ilyen heresimogatóknak. Maga istenes?

- Nagyon.

- Nagy kő esett le a szívemről. Különleges egységet állítunk fel, melynek az lesz a feladata, hogy véget vessen ennek az undorító szokásnak. Figyelni fogjuk, ki, mikor, hol, mennyi ideig matat ott.

- És? Mi lenne a dolgom?

- Egyelőre csak levideózza és megvágja az anyagot. A többi a mi dolgunk. Meg kell állítanunk a hülyéket, akik valamilyen beteg szokás miatt simogatják.

- Biztosan simogatják? És ha csak megvakarják? Vagy csak feljebb húzzák a nadrágjukat?

- Az ugyanaz a kategória.

- Néha én is megvakarom.

- Szokjon le róla. Vagy fürödjön gyakrabban.

- Kétszer zuhanyzok naponta.

- Akkor zuhanyozzon háromszor. Kérdezem: szeretne tagja lenni ennek a különleges csapatnak?

- Megtisztel vele, uram.

- Akkor ezt meg is beszéltük. A HR majd intézi a felvételét. Szóljon a következőnek, hogy bejöhet.