- Itt legyen kedves aláírni.
- Hol?
- A lap alján.
- A jobb szélén a papírnak, de mutatom az ujjammal.
- Elég a szignó?
- Nem, azt sajnos nem fogadják el. Kérem, a teljes nevét írja oda.
- Az egészet?
- Igen, mert csak azt tekintik a törvényes aláírásnak. Ezeknél a többmilliárdos ügyleteknél, földvásárlásnál, részvényopcióknál, adóoptimalizálásnál ügyelni is kell a pontosságra.
- Maga szerint egy magamfajta asszonynak, nőnek, hitvesnek, van ennyi ideje erre?
- Természetesen nem szeretnénk terhelni, de követnünk kell a törvény betűjét.
- Kapok rá időt?
- Mire?
- Az aláírásra.
- Persze, de nyilván pár másodperc alatt megleszünk ezzel. Csak olvashatóan írja, kérem.
- Mi ez? Dedóban vagyunk, vagy iskolában, hogy szépen is kell írnom meg részletesen is? A saját lakóparkomban azt írok alá és úgy, ahogy én szeretem.
- Még véletlenül sem szeretném sürgetni, csupán jelzem, hogy az aláírt dokumentumot egy órán belül el kell juttatnunk a bankba.
- Látja, mégis sürget.
- Jaj, dehogy. Adjak egy másik tollat? Azzal könnyebb írni.
- Jó, adjon.
- Parancsoljon. Japán toll, kifogástalan minőség, szinte siklik a papíron.
- Kérem, ne nézzen ennyire! Lefagyok ettől. És ne is jöjjön közel.
- Átmegyek addig a másik terembe, hogy ne zavarjam aláírás közben.
- Na, végre, hogy elhúzott innen. Hogy is van most a nevem? Melyik az új verzió? A Nagy és Fejes stimmel, az van elöl, utána kötőjel és akkor jön a Tóthka majd a Portosi, Ágost és ugye az Irén. Nem, fordítva, a Tóthkával kezdődik, utána Portosi, majd Nagy, Ágost és az Irén. Basszus, ez így nem jó. Fejes, kötőjel Portosi, aztán a Nagy és az Irén. De akkor most hova kell az Ágostot beírnom? Tóthka Petúr Jr. volt az első férjem, utána jött az a kretén Fejes, aztán a Nagy, ja és a Portosi, meg ott volt az Ágost is. Aztán az apám és a nevelőapám neve, ja, anyámé is meg a harmadik férje neve, mert azt is használom. Csak a sorrend jutna már az eszembe, meg a kötőjelek! Mi lenne ha kihagynám a kötőjeleket? Úgy nem érvényes? Miért nem mondtátok, hogy ez ennyire nehéz lesz? A végén még elbukjuk a szőlőt, mert nem érvényes az aláírásom. Korábban fejből tudtam az összes variációt tíz évre visszamenően is, most meg semmi nem jut az eszembe. Te, hívd már fel az ügyvédemet, ő csak tudja. Én meg ha itt végeztünk, szólok a volt apósomnak, ja, az ő nevét ki ne hagyjam, hogy változtassák már meg ezt a hülye törvényt! Elég legyen csak egy szignó, különben nem megyek férjhez többé!
- Látom, végzett is. Bocsánat, de úgy látom kisbetűvel írta a Nagy-ot.
- És?
- Sajnos ez így még mindig nem jó.
- Akkor áthúzom, vagy kiradírozom.
- Erre nincs lehetőség. Adok egy új szerződést. Legyen kedves, ott írja alá. Ez már majdnem tökéletes, csak ha szabad megjegyeznem, kötőjellel nem kezdheti a nevét.
- Nem tudom ki maga itt, de látom nem olvas újságot. Nem ártana pedig. A negyedik férjem nevében ugyanis két kötőjel van, de múlt héten ismét oltár elé vezettek, természetesen az új uram nevét is felvettem, így a nemesi kötőjelek mellé kaptam egy csodálatos záró- és kérdőjelet is. Ja, egy gondolatjelet is.
- Gyönyörű név, boldogság lehet kimondani, szinte muzsika a fülnek.
- Ugye? Végre megértette.
- Meg, természetesen. Kérhetem, hogy aláírja?
- Nagy nehezen végre eszembe jutott a teljes név, erre már megint megzavart! Már azt sem tudom, én ki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése