PONTOS ELSZÁMOLÁS

- Hozhatom a desszertet?

- Hozzad úrnőm!

- Már itt is van. Vegyél belőle bátran!

- Nem kell engem félteni. Elfér még bennem. Vagy nem hiszed?

- Jaj, dehogy nem. Örülök, hogy ízlik. És hogy jól érzed magad.

- Nálatok mindig otthon érzem magam.

- Vághatok még? Te mondtad, elfér még benned.

- Így igaz. Nem bírom abbahagyni.

- Nem is kell.

- Már kilenc szeletet ettem.

- Jöhet a tizedik?

- Jöjjön.

- Ha kérsz még, van bőven.

- Egy kicsit kifújom magam. Alig kapok már levegőt.

- Pihenj nyugodtan. És ha nem zavar, akkor beszéljünk a holnapi útról. Hova is repülnél?

- A szokásos helyre.

- Értem. A Zeppelinünk esetében nem változott semmi. Egy feltöltés elég lesz, így az ár ugyanaz, mint két hete.

- A munkatársaim is jönnek majd.

- A mi Zeppelinünkkel?

- Igen, de pár nappal később. Ragaszkodnak a te léghajódhoz. Nagyon kényelmes. És gyors.

- Megtiszteltek vele.

- Még ma szólok a bankáromnak, hogy fizesse ki a részemet. A többit majd a kollégák maguk rendezik.

- Ráértek vele.

- Tudod, a hosszú barátság titka a pontos elszámolás.

- Így igaz. Még egy szelet torta?

TUBI

A Szellemkutya című film zártkörű vetítésével fejeződött be a 15. Ismerős Madárarcok elnevezésű magyar postagalambász verseny, melyen természetesen az égi kézbesítők, a díjnyertes Wizer, valamint a második illetve harmadik helyezett Tubi és Puskapor is részt vettek. A bensőséges ünnepség legvégén pedig a tenyésztők megalakították a Postagalamb tenyésztők Digitális Polgári kört, melynek hírlevelét galambok segítségével juttatták el az érdekeltekhez. 

IDIÓTA

Ez egy picit kellemetlen lesz, mondta a neves urológus professzor, majd megkezdte hírhedt férfi páciense hólyagtükrözését, aki meztelen alsótesttel és széttárt lábakkal tűrte, hogy a műszert bevezessék legféltettebb szervébe. Ekkor lépett a műtőbe majd szerelt fel új karnisokat a Szép Sötétség elnevezésű, az egészségügyi intézmények műanyag fényárnyékolóit és függönyeit gyártó kft. két női alkalmazottja. A beteg felháborítónak nevezte, hogy ismeretlen függönyösök zavarták meg a vizsgálatot, de másik énje azonnal idiótának, sültparasztnak és hazugnak nevezte saját magát.

SEMMI LUXUS

- Csak ennyi lesz?

- Csak ennyi.

- A biztonság kedvéért azért átnézem még egyszer.

- Nem szeretném feltartani a sort. Sokan várnak itt a pénztárnál.

- Ennyit azért tudnak várni.

- De mindenki engem néz.

- Mert felismerték. Akkor van tíz deka hús nélküli parizer, egy darab narancs, két csomag ropi, és egy joghurtos ivólé.

- Az egyik ropit, ha nem gond, itt hagynám.

- Biztos?

- Félek, hogy nem fogyna el nálunk. Akkor meg minek pazaroljunk?

- Rendben. Akkor számolhatok?

- Bocsánat, a joghurtos ivólevet sem vinném végül.

- De az most akciós.

- Hát, azt akkor is luxusnak tartom.

- Most ötven százalékkal olcsóbb. Így csak hetven forint.

- Talán majd máskor. Esetleg a születésnapomon.

- Nem tudom, látta-e áruházunk reklámújságját, de a joghurtos ivólé megvásárlásával két személy részére jegyeket nyerhet valamelyik légitársaság járataira.

- Nem tudtam erről. Nem szoktam propagandát olvasni.

- Mi legyen akkor? Kéri az ivólevet?

- Még annyit hadd kérdezzek: melyik légitársaság jegyét nyerhetem?

- Sajnos ezt nem írják. De szerintem fapados járat lehet.

- Megnyugtató hír, mert csak azzal vagyok hajlandó utazni, persze nagyon ritkán. Az is rettentően drága nekem. Esetleg meg tudná kérdezni a kollégáitól?

- Ők sem tudják.

- De kár. Akkor mégsem viszek joghurtos ivólevet.

- Bizalomkártyája van?

- De jó, hogy rákérdezett! Van, persze, hogy van. El sem indulok anélkül.

- És göngyöleget váltott vissza?

- Göngyöleg? Az mi?

- Üveg, műanyag palack.

- Igen, egy ásványvizes flakont hoztam vissza.

- Az is pénz!

- Mennyi is pontosan?

- Ötven forint. Ennyivel lett olcsóbb a vásárlása.

- Ennek igazán örülök.

- Én is, miniszter úr.

LEVÉL NAGYITÓL

Drága gyermekeim és unokáim!

Bizonyára nem értitek, miért írok nektek ismét, korábban öt évente valóban csak egy levelet kaptatok tőlem, de muszáj megtudnotok, hogy annyira, de annyira boldog vagyok! Nincsenek is szavak erre a földöntúli örömre! Azok a bizonyos pillangók megérkeztek, végre megtaláltak, itt szálldosnak a pocikámnál, ismét olyan vagyok, mint egy szerelmes kamaszlány!

Tudom, hogy most Hawaii-n nyaraltok, utána Japánba utaztok, ti megtehetitek, én Miskolctapolcán voltam három napig, nem a fürdőben, az leégett, csak a környékén sétálgattam egyedül, de a szerencsecsillagom rám ragyogott, ennek köszönhetően pedig sietősen hazatértem. És itt ért a nagy hír, melyre hetek óta oly izgatottan vártam. Mámorosan telnek napjaim. Felvettek a digitális polgárok közé! Dopeman úrtól kézzel írt levelet kaptunk, sajnos nem tudtam elolvasni, mert nem gyöngybetűkkel írta, de a szándék, hogy köszöntött, mindennél fontosabb!

Tivadarral, tudjátok, ő az a snájdig és okos harcostársam a klubból, vele együtt vettünk két lovat, valami

nt honfoglaláskori replika ruházatot. Hétvégén a Vereckei-hágóhoz utazunk, ott kapjuk meg őket, mármint a lovakat és a felszerelést. Tivadar szerint méltó módon kell készülnünk a szent napra, és a Vereckei-hágótól induló túránk ezt maradéktalanul beteljesíti. Utunk során is természetesen dolgozni fogunk, kommentelünk, írunk rendületlenül. Tudjátok, hazátoknak rendületlenül...Remélem lesz internetünk a hágónál is!

Tivadar úgy számol, szeptemberre érünk a szent fővárosba. Nagyon készülünk, én lovagolni tanulok meg íjászkodni, de ismertek, makacs asszony vagyok, és az akarat diadala lesz, amint a Digitális Honfoglalás rendezvényre lóháton, lassan és méltóságteljesen poroszkálva bevonulunk.

Legyetek büszkék rám!

Áldás és békesség, gyermekeim, unokáim.