TERÁPIA

- Kényelmesen ülnek?

- Igen. Jó ez a kanapé.

- Meséljenek magukról.

- Mit mondjunk?

- Ami eszükbe jut.

- Hát, nem is tudom.

- Valami csak eszükbe jut.

- Kezdd te.

- Inkább te.

- Jobb lenne, ha te.

- Segítek. Meséljenek arról, hogy hol ismerkedtek meg?

- Nem emlékszem.

- Én sem. Egyszerűen csak összejöttünk.

- Meglátni és megszeretni?

- Nekem mindig az intelligens férfiak voltak az eseteim.

- Ezek szerint a párja intelligens.

- Nagyon.

- Ez jó.

- Ha nem lenne az, nem is mentem volna hozzá.

- Álompárnak tűnnek. Jó önökre nézni. Mégis, mi a gond?

- A pénz.

- Miért is? Szűkösen élnek?

- Ezt éppen nem mondhatjuk, csak szeretném, ha többet költene magára a feleségem.

- Garasoskodik?

- Nagyon.

- És ez nem tetszik önnek. Mondana egy példát?

- Vett magának egy nadrágot egymillió forintért.

- Hűha.

- De volt ott egy másik nadrág, négymillióért, abban sokkal csinosabb volt, és nem vette meg. Helyette vásárolt egy ridikült.

- És az olcsó volt?

- Nagyon. Ötmillió.

- Azt azért ne felejtsd el, hogy vettem száznégyért egy Bentley-t.

- De abból is az olcsóbb típust választottad.

- Persze, hogy azt. Sokkal kisebb osztalékot vehettem ki a cégemből, mint te!

- Még szép, hogy én vettem ki többet.

- Azt hiszed, különb vagy nálam?

- Ne kezdd már megint!

- Mit ne kezdjek? Mit? Nem azt mondtad, hogy egyenlők leszünk ebben a házasságban?

- Kérem, csillapodjanak!

- Hogy tudnék lecsillapodni? Gondolja már el, mit érezne, ha a férje huszonkét milliárdot venne ki osztalékként, maga pedig csak kettőt.

- Fel sem tudom fogni, mekkora pénz ez.

- Én nagyon is fel tudom. Ennek pedig semmi értelme. Részemről vége, befejeztem a terápiát. Viszlát.

- Sajnálom, hogy így alakult. Ketten maradtunk. Akar még beszélgetni?

NAGY BABÁK ÖRÖME (2024)

 A Jó, a Gondoskodó és a Szép című életmód magazin és a hozzá kapcsolódó internetes portál helyszíni riportja különleges eseményről, egy rendkívül érzelmes délutánról ad hírt. A fényképekkel és videós tartalmakkal színesített beszámoló karácsony előtt készült egy humánus munkahelyi kollektívában, és valóban a legjobbkor, hiszen mindez példája az igazi emberségnek.

- Laci és Előd, jó erőben vagytok, hozzátok már be! Kint van minden a folyosó végén.

- Megyünk, főnök.

- Ezt el is várom tőletek, jó kis prémiumot kaptatok idén is.

- Így van, főnök.

- Az igazi ajándék azonban csak most jön. Na, siessetek.

A két öltönyös férfi elrohan, majd alig egy perccel később már hatalmas csomagokkal jelennek meg az ajtóban. Ekkor az irodaház központi étkezdéjében lekapcsolják a világítást, majd a Mennyből az angyal dallamaira meggyújtják a csillagszórókat. A jelenlévők a karácsonyfát körbe állva énekelnek. Vannak, akik sírnak örömükben. Férfiak is. Mikor az utolsó csillagszóró fénye is elhalványul, kialszik a szikra, a csoport vezetője ragadja magához a mikrofont.

- Jó, hogy ismét együtt lehetünk. Így. Mi, a legjobbak. Szép kis évünk volt megint. Az idei bónuszokat már megkaptátok, de van még számotokra meglepetés. Előd, Laci, hozzátok! Adjon valaki gyorsan egy ollót! Hogy ezt kik csomagolták be, nem hiszem el, hogy ennyire őrültek, nem vágja el az olló. Kés van valakinél?

- Elődnél van.

- Adjad gyorsan. Na, végre.

A szalag a bemetszésnél szétpattan. A gigantikus ajándékcsomag immár hozzáférhető állapotba kerül.

- Ez a tiéd, Klárikám.

- Jaj, nagyon köszönöm.

- Bontsd ki nyugodtan, hadd lássák a többiek is.

- Pokemon kártya.

- Örülsz neki?

- Nagyon. Tényleg köszönöm.

- Nincs mit. Nézzük tovább, mi van még itt a dobozban. Barnabás. Vedd el!

- Hű, ez baromi jó! Egy távirányítású autó. Erre vágytam már mióta.

- Pedig neked van egy új Maseratid.

- Van, de ez az igazi meglepetés.

- Jól van, játsszál vele sokat. Sára, neked is van itt egy apróság.

- Festékkészlet. Tempera. Köszönöm.

- Péter. Ezt nem neked hozták, de viheted.

- Kik, főnök?

- Nem mindegy ez neked? Ne kérdezz semmit, csak vedd el és használd.

- Azta!! LEGO. Halálcsillag. Gyönyörű. És milyen drága.

- Nem számít. Kit érdekel ez? Ki tudod rakni?

- Még nem tudom. De igyekszem majd.

- Karácsony után hozd be megmutatni. Most pedig, akinek még nem mondtam a nevét, jöjjön ide, mert az ajándékcsomagból mindenki kap valamit. Ha pedig már mindenkinél lesz valami, leülünk a fához és együtt fogunk játszani. Jó lesz így?

A válasz természetesen, igen. Felnőtt emberek gyermeki módon örülnek az ismeretlen személyektől hozzájuk kerülő játékoknak. Felhőtlen boldogság, igazi emberség. Szép ünnep, ahogy ezt már sok év alatt megszokhattuk.

BIRSA A MEGMENTŐ

- Álljon el innen! Úgy, hogy a kollégák is elférjenek.

- Útban vagyok?

- Lépjen hátra a falig, és ne akadályozza a kutya mozgását.

- Nincs ott bent már semmi, csak ropi.

- Azt majd ő eldönti, hogy mi van bent. Mindig talál valamit.

- Hogy szimatol! Nagyon profi. Farkas?

- Törzskönyves. Nem szereti, ha munka közben zavarják. Eszébe ne jusson megsimogatni! A maga érdekében mondom.

- De muszáj mindenhova bemennie? Nem túl szép látvány az ott bent, őszintén szólva.

- Valóban ráférne egy felújítás, de erre már nincs idő. Takarítson ki, és holnap reggelig ne nyisson ki.

- Csak amikor megérkezik?

- Nem volt világos? Megismétlem, igen, csak amikor megérkezik. Addig ide senki nem jöhet be. Megértette végre? Ez a kötelező biztonsági protokoll. És még egy kérés: nyitáskor feltétlenül legyen itt Birsa Béla is.

- Ezt nem ígérhetem.

- Mert?

- Attól függ, milyen állapotban lesz éppen.

- A maga feladata gondoskodni róla.

Birsa Béla a kalandos életű, karizmatikus pedagógus, Prima Primissima-díjas tanárember tornádószerű életet él. Hol egy út menti árokban, saját bűzös hányadékában fuldokolva, négy ezrelékes alkoholszinttel várja a megváltást, mígnem barátja rá nem talál és talicskáján hazáig tolja, majd ágyba fekteti új esélyt adva ezzel régi cimborájának, ez ugye a sötét oldal, hol pedig a siker és ismertség szárnyán ikaroszi magasságokba emelkedve repked, csak hogy mint az ország legnépszerűbb iskolai pálinkafőző szakoktatója a tévés kamerák ölelő karéjában büszkén nyilatkozzon munkásságáról, azt megelőzően, hogy büszkén átveszi sokadik kitüntetését. Már csak egy trófea (szobor) hiányzik borospincéje szúrágta polcáról, igen, a Kossuth díj, de Birsa, ez a ravasz tekintetű, nikotinsárga bajuszú mester, oly sok falusi gyerek egyetlen példaképe, Béla népszerűbb Messi-nél és Győzikénél is, szóval a hazai pálinkatudomány Oppenheimere elnyerheti e rangos díjat, egyúttal ismét kulcsfigurája lehet a jövőnek. Rá vár a feladat, hogy az égetett szeszek iskolai főzése és oktatása mellett népszerűvé tegye a hazai kocsmakultúrát is, felkeltve egyúttal az igényt a kontroll nélküli italfogyasztás iránt, amely a jövő legigényesebb hazai időtöltése lehet újfent.

Béla tanár úr rendszeresen ital-totózik, vagyis minden találkozása az alkohollal kétesélyes: a pia kiüti és akkor napokig öntudatlanul fekszik valahol a falu külterületén, vagy túléli az ivászatot és másnap pityókásan ugyan, de képes a saját lábán bemenni az iskolába tanítani a főzést. Döntetlen nincs, vagy Béla vagy az ital győz.

Nagy tehát a tét, hiszen holnap kezdődik a kocsmaprogram nyitánya, és ki mással a főszerepben, mint Birsa Béla szakoktatóval. Urak jönnek a brain centerből megbeszélni a feladatokat, így Bélának a találkozót megelőző estén, fáj, nem fáj, be kell érnie Traubival és ropival. A falu népe egy emberként fohászkodik, Bélus kivételesen ne kívánjon törkölyt, mert akkor elúszik az egyetlen esélyük. Végleg bezár a kocsma, és akkor nekik végük.

Birsa érezte a felelősség gerinchajlító súlyát, ezért nikotinszagú, sárgás bajszát friss disznózsírral megtámogatva huszárosan magyarosra pederítette, úgy várta a nagy találkozást. Ami jól is sikerült.

Kettesben voltak, iszogattak, anekdotáztak, pénzről, politikáról nem esett szó, Gyuriról és Ádámkáról sem, csak töltötték a vadalmás és csőrszegi kevertet, és mire lement a nap, megérkezett a pénz a kocsmafelújításra és működtetésre, valamint csipogott a mobil, jött új SMS, Béla megkapja az áhított Kossuth díjat. Hát, igen. Ilyen egyszerűen, ennyire emberségesen.

2025. április

HARCOS NAGYI

Drága gyerekeim és unokáim!

Ne aggódjatok, nem tűntem el, csak sok dolgom van manapság. Jól vagyok. Nagyon jól. El sem tudom mondani, hogy mennyire! Sok új barátom, vagyis harcostársam lett. Irénke, Emília, Erzsike és Ilonka, felsorolni is nehéz, annyian leszünk. Személyesen még nem találkoztunk, de sokat levelezünk egymással, megvitatjuk a dolgokat. Ők is nagyon jól látják a helyzetet. Tivadar a legokosabb. Egész nap a gép előtt ülünk és figyelünk. De holnaptól már élesben mennek a dolgok. Irénke és Ilonka a viberen, Erzsike a youtube-on, Tivadar a tiktok-on, én pedig a facebook-on teljesítek szolgálatot. Büszkék lehettek anyátokra! Harcolni fogok! Egyetlen bejegyzést sem hagyok szó nélkül! Ismertek, ami a szívemen, az a számon. Remélem ti jól vagytok! Bár ahogy hallom, London, Koppenhága, Buenos Aires, Lyon, Berlin és Brüsszel veszélyes hely! Imádkozom értetek!

Ölel anyátok, nagyikátok.

Az összes reakció:

102Irén Kármán, Csilla Ördögh és további 100 ember

HARCOSOK KLUBJA

Emlékeztek még Okocsime Watanabe pszichológusra, a Japán Tudományos Akadémia elnökére, számos tudományos mű szerzőjére, aki családja történetét látva dolgozta ki elméletét, majd alapította meg, először Tokasimában, néhány hónappal később pedig Budapest nyolcadik kerületében a Watanabe házat, ismertebb nevén a Politikus Hospice-t? Azt a létfontosságú intézményt, amely a politikus léttől elszakadni képtelen embereknek teremtette meg a közszerepléstől való méltóságteljes elbúcsúzást.

A neves tudós kudarcként élte meg kezdeményezését, mivel azt tapasztalta, a magyar politikusok többsége képtelen beletörődni a politikusi pálya elvesztésébe. Foggal-körömmel kapaszkodnak még a legjelentéktelenebb önkormányzati albizottsági tagságba is, ezért 2022 tavaszán úgy döntött, bezárja a magyarországi Politikus Hospice-t. 

Watanabe professzor azonban továbbra is figyelemmel követte a magyarországi eseményeket, ennek köszönhetően tért vissza ismét a nyolcadik kerületbe. Rosszat sejtve megnyitotta a bezárt intézményt, igaz, új funkciót adva neki. Több évtizedes tapasztalata arra késztette, hogy újfent segítő kezet nyújtson.

A bostoni veterán kórház mintájára, ahol a Vietnamot megjárt katonák utókezelése történik mind a mai napig, a magyar-magyar verbális polgárháború önkénteseit rehabilitálja. Embert próbáló, heroikus küzdelem zajlik tehát a Harcosok Klubja Veterán Kórházban. 

Okocsime Watanabe régi, kedves ismerősként fogad a jól ismert falak között. Ezúttal is maga vezet végig a folyósokon, és mutatja be a rehabilitációs programot. Azt is megengedi, hogy szem- és fültanúja legyek az AHK (Anonim Harcosok Klubja) gyűlésének. 

- Anti vagyok, Anonim Harcos. Vagyis csak voltam. 

- Mennyi ideig szolgáltál és hol?

- Több, mint egy évig harcoltam, főleg a facebook-on. 

- Mit csináltál?

- Kommenteket írtam. 

- Miért?

- Nem is tudom. 

- Hány kommentet írtál?

- Több ezret.

- Elértél vele valamit?

- Semmit.

- Miért hagytad abba?

- Mert elküldtek az anyámba. 

- És ezt már nem tudtad elviselni?

- De, el tudtam, csak a háború után nem mehettem ki az utcára. A faluban mindenki tudja, hogy mivel foglalkoztam korábban, és nem hagytak békén. A kocsmába sem tudok meginni egy felest, mert folyamatosan beszólnak nekem. Pedig értük tettem mindent.

- És ez fájt?

- Nagyon.

- Korábban te magad is ezt csináltad, ugye? Beszóltál másoknak.

- Sajnos.

- Megbántad?

- Sosem fogom megbánni.

- Milyen rangfokozatban szereltél le?

- Őrnagy voltam. Sok embernek parancsoltam.

- És miért jöttél ide?

- Mert képtelen vagyok leállni, ma is állandóan írok.

Watanabe szerint a legtöbben azért vonulnak be a házba, hogy megszabaduljanak a múlt árnyaitól Ez azonban hosszú és keserves út, de mindenképpen megéri. Máris mutatja a Trollok Termét, ahol régi választási plakátokat firkálhatnak és téphetnek le a betegek. Ezt főleg a fiatalabbak szeretik, olykor egész nap bent vannak és szaggatnak.

Egy emelettel lejjebb van a gépterem, ahol egyszerre több százan ülnek a számítógépek előtt, idős asszonyok, férfiak, középkorú és fiatal trollok, akik egyelőre még lelkesen írnak. Mint mondja, fokozatosan csökkentik a gép előtt tölthető időt. A megírt üzeneteket a központi szerveren gyűjtik, majd 24 órával később törlik az összeset. A rehabilitáció kezdeti szakaszában még politikai tárgyú szövegeket fogalmaznak, de mihamarabb szeretnék elérni, hogy a harcosok békés hangvételű üzeneteket írjanak, amit terveik szerint szociális intézmények, gyermekotthonok lakóinak címeznek majd. 

Nehéz a háborús légkörből megtalálni a kivezető utat, de Watanabe szerint elkerülhetetlen a béke, amely nem csak a gondozottaknak lenne fontos, hanem az egész országnak. Végül szakéval kínál, amit készségesen elfogadok. 

FÉLELEM

Azt remélem, ha leírom talán jobb lesz. Vagy ha kibeszélem magamból. Ezt nevezik ventillációnak. Jelentése: pszichológiai értelemben a felgyülemlett feszültség vagy negatív érzelmek kiadása, levezetése. Mert amit ma reggel átéltem, végtelenül lesújtott és elszomorított.

Pénzt szerettem volna kivenni a Bécsi úti GoBuda bevásárlóközpont egyik automatájából. Még a lefelé tartó mozgólépcsőn álltam, de láttam, hogy többen is várakoznak a gép előtt. Közelebb mentem, majd amikor meggyőződtem arról, hogy a hét, nyolc fős csoport csupán csak beszélget, megkerültem őket, közben megkérdeztem, szabad-e a gép. Az igenlő válasz után oda léptem, és betettem a kártyámat. Mivel volt ott egy másik automata is, megfordultam és jeleztem, hogy ha sietnek, a másik gép is működik, használják nyugodtan. A társaság egyik tagja, egy húszas éveiben járó fiatalember erre azt válaszolta, ne féljek, ők nem olyanok.

- Milyenek? - kérdeztem.

- Tudja.

- Nem tudom - válaszoltam, de képtelen volna másra gondolni, mint arra, azt hiszik, azt gondolják, hogy én félek tőlük. Jól gondoltam.

- Azért mert cigányok vagyunk, nem kell tőlünk félni.

- Egyáltalán nem félek. Nem is értem, miért gondolja azt, hogy félek?

- Sok rossz ember van, aki ezt gondolja. Nem akartuk a pénzét elvenni.

- Ez egy őrület - válaszoltam döbbenten. - Ilyesmi eszembe sem jutott. Higgye el, nem minden emberben él előítélet.

- Bocsánat, nem akartam megbántani, csak tudja, sok rossz tapasztalatunk van.

Megérintettem a karját, és megismételtem, ezúttal rosszul gondolta. Elköszöntünk egymástól, majd elindultam a mozgólépcső irányába. A beszélgetés azonban annyira felkavart, hogy visszamentem hozzájuk, hogy megnyugtassam őket, semmiféle rossz érzés nincs bennem.

- Azzal, hogy most visszajött, már elhisszük magának.

Mosolyogtak, én is, és végül integetve elköszöntünk egymástól. Utólag arra gondoltam, talán egy öleléssel feloldhattam volna a sok rossz és kegyetlen tapasztalat alapján beléjük ivódott bizalmatlanságot és félelmet. Legközelebb ezt teszem. Mert így nem lehet élni. Jobb országot kell építenünk.

Kiírtam magamból, de hiába minden, nem lett jobb. Szomorúságom nem múlik.

6

2

Tetszik

Hozzászólás

Megosztás

NAGY GENERÁCIÓ

A nevem Márton. Mindegy, hogy milyen Márton. Jó, neked lehetek Marci. Május 19-e és augusztus 31-e között foganhattam meg valamikor. 2025-ben. Épp úgy, mint itt a suliban a teljes negyedik évfolyam. Mi vagyunk a Nagy generáció. Volt az az okosság, tudod, az a befagyasztós izé, apám leugrott gyorsan a Rossmann-ba tusfürdőért és golyós dezodorért, persze óvszert is szeretett volna venni, de az árrés csökkentés miatt nem volt már tusfürdő, se golyós dezodor, biztos ami biztos alapon mindent lesöpörtek a polcokról, mintha nem lenne holnap, ezt megértem, így a gumikészletek is kifogytak. Apám kockáztatott. Mint ahogy az összes évfolyamtársam apja is. Én a kínai piacon veszek már mindent.

VÉRLEOPÁRDOK

JJó estét! Itt az esti hírösszefoglaló. Híradónk élén élőben máris kapcsoljuk a Központi Kerületi Bíróságot, ahol megkezdődött az évtized pere.

A felek külön érkeztek, pontban reggel nyolc órakor. Egyikük fehér színű Skoda Octaviával, míg a másik fél egy fekete, tizennégy éves Suzuki városi terepjáróval. Autóikból kiszállva, ügyvédeik társaságában azonnal a bíróság lépcsője felé vették az irányt. A jelen lévő több száz tévés újságíró próbálta őket szóra bírni, de ezt határozottan elhárították, csupán híveik felé integettek, pár pillanatra meg is álltak az őket éljenző tömeg előtt, sőt, volt akinek autogramot adtak. Sokan sírva fakadtak, míg mások, a szimpátia függvényében, lelkesen emelték magasba a magukkal hozott táblákat, melyek mindegyikén ezek a szavak és mondatok szerepeltek, szép a hajad, ne váljatok el, imádunk, még van visszaút! A felek az alkalomhoz illő elegáns ruhában léptek a tárgyalóterembe. Ezt követően a bíró előtt kifejtették, miért döntöttek a házasság felbontása mellett. A bíró pillanatokon belül ítéletet hirdet. Szakértők, így az Ezredvég Stratégiai Kutató Intézet valamint a hozzájuk kapcsolt huszonhét független politikai elemző központ vezető házassági ágazati főigazgatói egybehangzóan úgy vélik, a válás továbbra sem hoz megnyugvást, ezért kitüntetett figyelemmel kísérik majd a további fejleményeket.

Most pedig egyéb híreink.

Hazánk béke lovashuszár százada, valamint a Vérleopárd típusú, könnyített páncélos harckocsikból álló egysége megtámadta a szomszéd országot.

Más: nem indul több szépségversenyen a hazai valóságshow műfaj legnagyobb sztárja, mert mint mondta, karrierjét a politikai, gazdasági és persze a kulturális életben szeretné kibontakoztatni. Most pedig ismét kapcsoljuk a bíróság tárgyalótermét, ahol ezekben a pillanatokban megszületik az országot érintő legfontosabb döntés.

Végül az időjárásról: továbbra is zord, szeles, hideg időnk lesz. Enyhülés idén már nem várható.

OKOK

- Okok vannak, de ezek olyan nagyon nem érdekelnek.

- Arra a kérdésre válaszoljon, miért zuhant le a repülőgép!

- Munkánk szempontjából ez másodlagos.

- Az, hogy senki sem élte túl a katasztrófát? Hogy totális csőd a légitársaság működése?

- Engem nem az érdekel igazán, hogy mi az oka, hanem az, hogy hogyan leszünk sikeresek mégis.

- Az utolsó szó jogán elhangzottakat kérem jegyzőkönyvbe venni. A vádlottat vezessék el. A bíróság hamarosan ítéletet hirdet.