A nevem Márton. Mindegy, hogy milyen Márton. Jó, neked lehetek Marci. Május 19-e és augusztus 31-e között foganhattam meg valamikor. 2025-ben. Épp úgy, mint itt a suliban a teljes negyedik évfolyam. Mi vagyunk a Nagy generáció. Volt az az okosság, tudod, az a befagyasztós izé, apám leugrott gyorsan a Rossmann-ba tusfürdőért és golyós dezodorért, persze óvszert is szeretett volna venni, de az árrés csökkentés miatt nem volt már tusfürdő, se golyós dezodor, biztos ami biztos alapon mindent lesöpörtek a polcokról, mintha nem lenne holnap, ezt megértem, így a gumikészletek is kifogytak. Apám kockáztatott. Mint ahogy az összes évfolyamtársam apja is. Én a kínai piacon veszek már mindent.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában rendkívül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről,...
-
Megmozdult a Föld és a korábban soha nem tapasztalt erejű rengés maga alá temetett páratlan életműveket, csodálatra méltó karriereket. Ember...
-
2010 tavaszán, néhány héttel az országgyűlési választások előtt egy kávézóban ültem és beszélgettem a Németországban élő kettős (magyar-néme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése