2025. július 31., csütörtök

NEW AGE

 FRISS : "Havas Henrik azt szeretné, hogy Orbán Viktor neki adja az első interjút bukása után."

NEW AGE
Jó napot. Hello. Ez a Havas New Age podcast. Most találtam ki a címet, szerintem egészen kurvára kitűnő. Nem volt nagy kunszt, tíz másodperc alatt képes vagyok száz címet is adni. A gyengébbek kedvéért azért elmondom mit jelent, Új Korszak, de ahhoz már tényleg nagyon hülyének kell lenni, hogy ezt ne értse valaki. És ne fárasszanak azzal se, hogy Tanár úr így, Tanár úr úgy, minek kell Új Kor, mert idegrohamot kapok az agyatlanoktól. Amúgy is nehezen vettem rá magam, hogy megint itt legyek a műsoromban, baromira nem akartam felhúzni magam, Havasné is mondta, fogjam már be és csak élvezzem a vidéket, de én sosem bírtam az ilyen szarságokat, csak ülni a kertben és figyelni a legyeket, de ha már megígértem, akkor nem csinálok segget a számból, meg már elegem is volt csak úgy pofázni a semmibe, meg itt van ez a seb a fejemen, tudják, bezuhantam a bokorba, fel sem fogtam akkor, hogy hol vagyok, szar nap volt az is, de túléltem, Bolgárnak részletesen meséltem erről, aztán beszólt, hogy lejár a műsoridő, szóval már akkor azon spekuláltam, hogy azok után, hogy minden díjat megkaptam, írtam ezer könyvet, megcsináltam Forróval az évszázad műsorát, tudják a bányaomlásost, kurvára tudott vágni a pasas, én meg kérdezni, de ez nem érdekes, nyomomba nem érhet a szakma, de tényleg nem, a Fridi is nulla hozzám képest, felejtős fazon, Frei dettó, mi érdekelhet még, bevallom semmi, de azért a bukás utáni első interjú, az már valami, szóltam is az asszisztensemnek, na, hogy is hívják, mindegy, neki szóltam, hogy szóljon nekik, ha buknak jöjjenek be hozzám, kérdezném őket, kurva jó lenne ha végre beszélnének, főleg azok után amit műveltek, a bajuszos is jöhet, nekem mindegy melyik, hát most itt vagyok, és akkor vágjunk bele, de valaki ebben a pillanatban rászólt a fülesemre, szerintem a rendező, az ő nevét is elfelejtettem, Feri, ugye, Feri, nem, Laci, szóval a Laci azt mondja, nincs itt senki, nem is vártam tőlük mást, viszont nem én lennék a Havas ha ezek után némán ülnék, úgy hogy bele is vágok az interjúba, de az első kérdés előtt azt azért még elmondanám, hogy megint feltúrták a Szentendrei utat, jól el is küldtem a fészkesbe a Karácsonyt, órákig araszoltam, közben majdnem bevizeltem, a kocsiban felforrt a hűtővíz, aztán leégett a motor, végül kénytelen voltam taxival jönni, de jól összebalhéztam a taxissal, mert le akart húzni, mondtam neki, hogy ne vicceljen már, garázsmester voltam egykor, meg jogi doktorátusom is van, a hatnapos államtitkárságomat nem is említettem pedig kellett volna, szóval tudom merre hány méter, ne merjen átverni, végül elhozott, hát itt vagyok, és elkészítem az évszázad interjúját, tudok én várni, rájuk különösen, tizenhat év nekem semmiség, ezért amíg beesnek ezek, elmesélném, hogy a héten összefutottam, ide a bökőt, hogy a Gellért ezt is megírja majd, de nem tényező, az is egy légypiszok, szóval találkoztam a héten, ja, nem, még a múlt hónapban....

POLGÁRI RANDI

 RAPID RANDI 1.

A nő a legjobb formáját hozza. A férfi is. Ha minden jól alakul, továbbá a kémia is működik közöttük, akkor már ma este egymásra találhatnak. A nő eddig is aktív szerelmi életet élt, a férfi szintén. A nő gyönyörű, vadítóan erotikus, a férfi trendi, sármos, és szívdöglesztően magabiztos. Eddig a randiappon cseteltek, most találkoznak először.
- Szép szemed van - bókol a férfi a nőnek. A nő megköszöni, majd arra kéri a férfit, hogy meséljen magáról. Mit? - kérdezi a férfi. Mindent, válaszolja a nő, és mélyen a férfi szemébe néz. A férfi mesél. Hogy négy diplomája van, több cégnek a tulajdonosa, rendszeresen fallabdázik, hegyet mászik, repülőgépet vezet, vitorlázik, tagja a Mensa-klubnak, és rendszeresen jótékonykodik. Ja, és elvált. Gyerek nincs.
A nő közelebb hajol, szinte izzik köztük a levegő. A férfi azt javasolja, rendeljenek, és vacsora közben folytassák az ismerkedést. A nő bólint, rá sem néz az étlapra, tudja mit akar, majd immár két vajkagyló elfogyasztása közben faggatja a férfit.
- Nagyon izgalmas - mondja a nő. - Kérdezhetek még?
- Persze, ezért vagyunk itt, hogy megismerjük egymást.
- Őszinte leszel velem?
- Megígérem. Mit szeretnél tudni?
- Nekem ez nagyon fontos. Sőt, a legfontosabb.
- Mi?
- Digitális vagy?
- Hú, erre nem számítottam.
- Nem baj. Igen, vagy nem?
- Hát...
- Azt ígérted, őszinte leszel velem.
- De miért ennyire fontos neked, hogy digitális vagyok-e?
Ezen múlik a közös jövőnk?
- Már a ma este is.
- Mit szeretnél hallani?
- Szimpatikus vagy nekem, ezért nem rabolnám az idődet: számomra csak az az igazi férfi, aki digitális. És polgári.
- Nem vagyok. Még nem.
- És az akarsz lenni?
- Nem tudom.
- És ezt miért nem írtad meg korábban?
- Mert nem kérdezted.
- Nagyon csalódott vagyok.
- Ez azt jelenti, hogy nem találkozunk többé?
- Minek? Nincs értelme. Megyek, további szép estét neked.
RAPID RANDI 2.
A nő most is gyönyörű. A ma esti férfi épp ellentéte a tegnapinak. Kifejezetten rosszarcú, flegma és lekezelő. Van valami jogi papírja, talán diploma, ő sem tudja honnan van, még sosem nézte meg, nincs ideje ilyesmire, meg minek is. Mindig intéz valamit a cégeiben. Ha lenne ügyészség, akkor nem ebben a cool bisztróban, hanem börtönben ülne. Nem szeretné húzni az időt, esznek, aztán majd szexelnek. Így tervezi. Nem akar dumálni. De a nő kérdezi. Közel hajol hozzá. Mélyen a szemébe néz. Ismerős koreográfia.
- Digitális vagy?
- Szerinted?
- Az vagy.
- És ehhez ennyit kellett gondolkodni? Nem látszik rajtam?
- De, látszik. Teljesen beindulok tőled.
- A Strici visszatér a kedvencem.
- Nekem is. Meg a Telep csicskája.
- Az óriási. A Halott ribanc nem ugat CD-n is megvan nekem.
- Beteszed?
- Be.
- Nálad, vagy nálam?
- Amit akarsz.
- Igazi férfi vagy.
Két órával később.
- Hazatalálsz, vagy hívjak taxit?
- Szeretnék itt aludni.
- Itt nem fogsz.
- Isteni pasi vagy. Igazi digitális.
- Akarsz még valamit?
- Kölcsönadod a Sopronkőhida lemezt?
- Vidd. Kitalálsz magadtól?

2025. július 27., vasárnap

STRICI

A nyugdíjas digitálisok bensőséges ünnepségen köszöntötték. A felé irányuló szeretetáradat könnyeket csalt ki a szeméből. Felajánlotta, szólítsák csak nyugodtan Stricinek.

2025. július 26., szombat

DRÁGA GYERMEKEIM, UNOKÁIM! 1-2.

Drága gyerekeim és unokáim! (május)

Ne aggódjatok, nem tűntem el, csak sok dolgom van manapság. Jól vagyok. Nagyon jól. El sem tudom mondani, hogy mennyire! Sok új barátom, vagyis harcostársam lett. Irénke, Emília, Erzsike és Ilonka, felsorolni is nehéz, annyian leszünk. Személyesen még nem találkoztunk, de sokat levelezünk egymással, megvitatjuk a dolgokat. Ők is nagyon jól látják a helyzetet. Tivadar a legokosabb és legbátrabb. Egész nap a gép előtt ülünk és figyelünk. De holnaptól már élesben mennek a dolgok. Irénke és Ilonka a viberen, Erzsike a youtube-on, Tivadar a tiktok-on, én pedig a facebook-on teljesítek szolgálatot. Büszkék lehettek anyátokra! Harcolni fogok! Egyetlen bejegyzést sem hagyok szó nélkül! Ismertek, ami a szívemen, az a számon. Remélem ti jól vagytok! Bár ahogy hallom, London, Koppenhága, Buenos Aires, Lyon, Berlin és Brüsszel veszélyes hely! Imádkozom értetek!
Ölel anyátok, nagyikátok.

Drága gyerekeim és unokáim! (július)

Remélem olyan áldott békesség van a szívetekben, mint az enyémben, és nem haragudtok rám azért, hogy hónapok óta nem írtam nektek. Egyetlen mentségem, a polgári jövő iránti végtelen nagy szerelmem, érette tettem, teszek mindent.
Hajnaltól késő éjszakáig ültem a gép előtt, enni sem volt időm, szünet nélkül írtam, tudom, nem nektek, hanem a sok féregnek és poloskának, próbáltam szelíd szavaimmal jó útra téríteni őket.
A közelgő világháború réme is munkára késztetett, erőmön felül dolgoztam, csak hogy áttörjem bigott ideológiai korlátjaikat. Néha magam is megrészegültem, olyan emelkedett és bátor sorok, annyira okos gondolatok születtek meg bennem, a lelkem legmélyebb forrásánál, amit korábban sosem hittem volna. Ma már tudom, nem volt önbizalmam. De ez a múlt. Nincs bennem többé kétely. Tudom, mi a dolgom.
Többnyire finoman dorgáltam a hálózaton, de előfordult az is, hogy a legvadabb, eleddig elfojtott indulattal küldtem el a nép ellenségeit. Most éppen egy nagy Dopeman esszét írok. Csodálatos ifjú ember ő, isteni áldás, hogy minket választott és kiáll az ügyünkért. Muszáj megmutatnom őt a világnak. De szép is ez!
Sosem éreztem magam még ennyire boldognak. Ezt a klubtagságnak köszönhetem. A siker szele megérintett. Ám azt is bevallom, hiába lettem a digitális világ egyik táltosasszonya, mégis elbizonytalanodtam a jövőt illetően. Nem tudom, szükség lesz-e még sziporkázó elmémre, pusztító szenvedélyemre. Harcos identitásom indulati görbéje egyenes vonallá szelídült.
Vártam, oly türelmetlenül, mint a virágzó kamaszlány az első szerelmet, azokat a bizonyos pillangókat, de sajnos még nem kaptam meghívót az elitek elitjébe, pedig nagyon vágyom a digitális polgári körbe. Remélem megérkezik hamarosan, és akkor erőre kapok ismét!
Hiába költöztetek messzire, éltek a Föld túlsó felén, talán már soha nem látjuk egymást az életben, de kérlek, szorítsatok értem és munkásságom sikeréért! Áldás és békesség!
Ölel anyátok, nagyikátok.

ÚJABB MENET


- Ülj le, kisfiam. Beszélni szeretnénk veled anyáddal.
- Miről?
- Most, hogy betöltötted a tizenhatodik évedet...
- Arra vagytok kíváncsiak, hogy még szűz vagyok-e?
- Mi bízunk benned.
- Köszi. De nem vagyok már szűz.
- Uramisten.
- És mióta nem vagy érintetlen?
- Két éve.
- És kivel?
- Anyád úgy érti, kivel voltál együtt.
- Egy nővel.
- Hála az istennek! Iskolatársad? Ő is tizenhat éves?
- Nem egészen. Negyvennyolc.
- Nagyanyád lehetne.
- Sokat tanulok tőle.
- És még mindig ezzel a rib.....asszonnyal vagy együtt?
- Hogy történt? Vagyis hol?
- Az uszodában.
- Ott edző?
- Öltözőket takarít, mellette pedig franciát tanít privátban.
- És ezt miért most kell megtudnunk?
- Mert most ültetek le velem beszélni.
- Sok dolgunk volt az elmúlt években. A jövőt építettük.
- Mit szeretnétek?
- Gyere velünk a következő Menetre. Annyira jó ott lenni. Egy fiatalnak életre szóló élményt jelent. Derűs, jó hangulatú rendezvény.
- És mit kell ott csinálni?
- Csak sétálni. És transzparenseket vinni.
- Mi értelme ennek?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Csupa kedves ember van ott mindig. Akkor eljössz velünk?
- Bocs, de Majkára megyek.
- És kivel mész oda?
- A csajommal. De ne aggódjatok, tudok magamra vigyázni. Én sem vagyok már szűz.

2025. július 25., péntek

SZIFON

 Nincs munkaerőhiány. Sehol. A boltokban kedves, udvarias, szakmájukat szerető, felkészült, derűs eladókkal találkozhatunk. Feltéve, ha megtaláljuk őket a polcok labirintusában. Mázlista vagyok, találtam szakembert. Olyan tisztelettel szólítottam meg az eladónőt, mintha egyenesen II. Erzsébet színe elé járultam volna.

- Üdvözlöm! (nyilván az angol királynőnek másként köszönnék, de ilyen téren még nincs gyakorlatom) Kérhetem a segítségét?
Először nem nézett rám, belemerült a számítógépébe.
- Üdvözlöm! Hol találok szifont?
- Milyen szifont?
- Szódagépbe helyezhető szifont.
- Gázt?
- Igen, amivel a szódagép szódát csinál.
- Szóval, patront?
- Patront.
- Nincs gáz.
- Nekem azt mondták, hogy van.
- Hol mondták? Ki mondta?
- A bejáratnál, a pénztárosnő.
- Ezt én jobban tudom, hogy van-e gáz.
- Mikor lesz gáz?
- Most rendeltem.
- És mikor érkezik a boltba, gáz?
- Ezt én honnan tudjam?
Ma biztosan nem csinálok szódát. Nincs gáz. Buborék nélkül is jó lesz.

2025. július 13., vasárnap

PÓK

Olvasom a Forbes magazinban a Péterffy Tamással készült interjút. Ő Trump legjobb magyar barátja, ez van a címlapon, nem mellesleg a világ leggazdagabb magyarja a maga szerény 63 milliárd dolláros vagyonával. Nem irigylem tőle, volt egy zseniális ötlete a hetvenes években, meg is valósította, teljesítménye elismerésre méltó. Nos, Péterffy azt mondja, hogy az Amerikában élő munkatársai sokkal többet dolgoznak, 150 százalékkal teljesítik túl az európai munkavállalókat, akik szerinte mindig szabadságon vannak.
Mélyen magamba néztem, és rá kellett jönnöm, igaza van, mert meglehetősen haszontalan módon élek, nem csoda, hogy nem tettem szert vagyonra, egészen apróra sem, csak beszélgetek, interjúkat készítek, irogatok a facebook oldalamon, szabadidőmben pedig evezgetek a Dunán.
A szombatom is meglehetősen eseménytelenül telt, produktív hasznot tegnap sem csináltam. Csak lapátoltam a vizet a Dunakeszi és Göd közötti szakaszon.
Már bő félórája kajakoztam, amikor viszketni kezdett a lábam. Oda néztem, és egy egészen apró pókot vettem észre, amint a hajó belsejéből kijött, majd rámászott a combomra. Mondtam neki, menjen vissza, mert kint veszélyes lehet neki, de rám se hederített, egyre csak ment és ment előre. Már kint volt a kajak oldalán, féltem, hogy egy vízcsepp leteríti és belevész a folyóba. De nem. A pók haladt tovább. El is veszítettem szem elől, majd nem sokkal később a hátamon éreztem. Ezek szerint ott van. Onnan felkapaszkodott a nyakamra, aztán a sapkámra.
Szerencsére ekkor már Gödön voltam. Nagyon drukkoltam a póknak, maradjon még egy kicsit nyugton, és akkor élve maradhat. Elértem a Homokszigetet, ahol most is aggasztóan alacsony a vízállás. Figyelnem kellett nehogy rámenjek egy vízben lévő kőre. Végül óvatosan, finom mozdulatokkal megközelítettem a partot. Keresni kezdtem egy kiálló faágat, ahol kitehetem pók barátomat. Ügyesen lavíroztam, majd a sapkámat oda érintettem egy falevélhez. Ekkor a pók is megérezte, itt a nagy lehetőség, át is mászott gyorsan a levélre. Búcsúzásképpen annyit mondtam neki, vigyázz magadra, Pajtás. És mentem tovább.
Talán mégsem volt haszontalan a tegnap.

2025. július 10., csütörtök

DRÓN

Olvasod a híreket, és lassan már semmi sem érint meg. Itt ennyien haltak meg, ott meg annyian. Számok csupán. Nem mondanak már semmit. Háború, terrortámadás, utcai késelés. Immunis lettél. De mégis, próbáld meg elképzelni akár csak egyetlen pillanatra, hogy katona vagy valahol, mert besoroztak, ott fekszel a lövészárokban, vagy éppen gyalogolsz a fronton, és meghallod azt a jellegzetes zümmögő hangot a hátad mögött, vagy a fejed felett. A drón hangját. És tudod, hogy a drón elől nincs menekvés. Megérted, hogy fel fogsz robbanni. A testedet apró darabokra szaggatja a drónra helyezett bomba. A halálodnak pedig szemtanúja lesz az ismeretlen drónpilóta, akit erre erre a halálnemre képeztek ki. És a pilóta rád irányítja a drónt. Ez a feladata. Iszonytató. Vagy gondolj arra, hogy éppen vacsorához készülsz a nyolcadik emeleten lévő panellakásodban. Melletted a gyerekeid, az unokáid. Aztán egy villanás, fel sem fogod, hogy mi történik, mert mindennek vége. Halottak vagytok. 

A bombával terhelt drón az emberiség legundorítóbb találmánya.       

2025. július 8., kedd

GONDORSZÁG

Matróz vagyok. Vagyis csak leszek. Egyelőre kisegítőként szolgálok a fedélzeten. Jegyet kezelek, mutatom, ki hova álljon, külön a biciklisták, külön az autósok. A héten már azt is megengedték, hogy én kössem ki a kompot. Nem túl izgalmas munka amúgy, egyik oldalról megyünk a másikra, aztán vissza, reggel hattól este hatig. Az egyetemet négy évvel ezelőtt végeztem el, de csak ezt a melót találtam.
Hajózás közben sokszor jut eszembe, hogy Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza. Ady írta.
Ha most itt lenne Bandi a kompon, azt mondanám neki, csak részben volt igaza. Abban, hogy Kelet felé sodródunk. A Kompország helyett azonban a Gondország lenne a helyénvaló megnevezés.
Sosem látok mosolygós arcú embereket, csakis gondterhelteket. Magukba fordulnak. Hallgatnak. Reggel egészen komorak, délután már fáradtak is. Őket viszem át a folyón. Csak őket. És a nyomasztó gondjaikat. Nem a szerelmet. Innen a kompról nézve, Nagy László is csak egy álom volt.
Gond itt már minden. A legegyszerűbbnek hitt dolgok is. Megvenni a jegyet az átkeléshez, aztán vonatra szállni, mostanában már a vonat sem jár, a legcélravezetőbb talán az lenne ha csak hagynánk a kompot sodródni, vigye a víz, aztán majd meglátjuk hova jutunk.
Mindenkinek megvan a saját gondja. Öröme kevés.
Lassan megérkezünk. Kikötöm a kompot. Intek az utasoknak. Kiszállnak. Este találkozunk. Akkor már én is fáradt leszek. A víz szürke, és zavaros. Örvénylik a folyó.

2025. július 7., hétfő

NAGY Ő

Igazi álompasi. Fiatal, sármos, magabiztos, a szeretteiért mindenre kész harcos. Ellenállhatatlan csábító, nem mellesleg tehetséges szórakoztatóipari terminátor, képes napi hetvenkét órát is hajtani. Igen, ő a tökéletes Nagy Ő. Van öt gyereke, három volt felesége, számtalan nem ismert kedvese, börtönviselt, szerette a piát, bírta is, de mindez már a múlt, új fejezet jő, új nők, vérvörös rózsaszálak, s ki tudja mi még. Meseszép történet vár ránk ismét.


ÉRZÉKENYÍTÉS

- Hol kezdjük?

- Nem is tudom. Ön mit javasol?

- Hát, ahol a legtöbben vannak.

- A betegek?

- A rovarok.

- A napi adatok feldolgozása még folyamatban van, nem tudjuk a pontos számokat.

- Hol látták a legtöbbet?

- Az első négy emelet biztosan tele van. 

- Ha javasolhatom, akkor először menjünk a szemészetre. A betegek semmit, vagy alig látnak valamit, nekik lehet a legnagyobb szükségük a segítségre. Igazgató úr, egyetért ezzel?

- Maradéktalanul.

A szakemberek gyalog indultak fel a negyedikre. A liftek, mint ismeretes, hónapok óta működésképtelenek, de erről előzetesen tájékoztatták Darázs Bélát, aki ruganyos léptekkel vette a lépcsőfokokat. Mintha csak repülne, olyan gyorsan haladt. Elsőként lépett be a 477-es kórterembe, ahol a bekötött szemű betegek nem is érzékelték a váratlanul betoppant vendéget. Egy ideig némán állt és várt, majd elkezdte rutinszerű programját. Hetek óta járja a magyar kórházi osztályokat.

- Szép jó napot kívánok! Ne ijedjenek meg, nem vizitálni jöttem, hanem érzékenyíteni. Darázs Béla vagyok a Magyar Rovartani Egyesület főtitkára, entomológus, rovartan kutató, nyugalmazott erdőmérnök.

- Már ne haragudjon, de mit keres itt a szemészeten? - kérdezte a hatos ágyon fekvő, frissen műtött beteg.

- Segíteni szeretnék önöknek.

- Visszaadja a látásunkat?

- Az nem az én reszortom.

- Akkor, minek van itt?

- Hogy ne féljenek. Hazánkban 35 ezerre becsülhető a  rovarfajok száma. A rovarokra általánosan jellemző, hogy szelvényezett testük három tájra tagolódik, a fejre, torra, és a potrohra. 

- És ez kit érdekel?

- Hasznos információkat adok át önöknek. 

- Inkább tüntesse el innen a csótányokat!

- Ez sem az én feladatom.

- Akkor mi fasznak van itt? - ezt már egy nagydarab, harmincas éveiben járó, amatőr borász kérdezte, aki permetlével vakította meg magát, a szürkebarát tőkék kezelése közben.

- Nézzék...

- Maga szerint mi tudunk nézni bármit? Nem látunk semmit.

- Éppen ezért jöttem. Hogy megtanítsam önöket tapintás útján felismerni a különböző rovarokat.

- Pont erre van szükségünk, ugye?

- Szerintem igen. 

- Mondja már meg, miért?

- Hogy becsukott szemmel is is meg tudják állapítani, hogy egy aranyos bábrabló, szomorú bűzfutó, egy bőrfutrinka, vagyis carabus coriaceus, netán egy közönséges csótány mászik-e a párnájukon.

- Nem mindegy? Undorító mind.

- Súlyos kockázattal jár, ha netán megölnek egy kis aknásfutrinkát, annak az eszmei értéke tízezer forint.

- Leszarom, hogy futrinka vagy, mit is mondott....

- Carabus coriaceus.

- Na, az.

- Ne tegyék. Tanuljanak meg együtt élni az állatvilág eme apró, és csodálatos képviselőivel.

- Utálom a csótányokat.

- Szeressék őket.  Legalább addig, amíg itt vannak az osztályon. Ennyit kérek csak.

- Húzzon el innen, de gyorsan.

- Még szeretném folytatni.

- De ne itt.

- Jól van, megyek már. Csak annyit szeretnék még kérdezni, a kettes belosztály merre van? 


2025. július 5., szombat

CENTI

 - A fejére esett? Nem esett. Akkor miről beszélünk? 

- Arról, hogy centimétereken múlott, hogy a mennyezet a betegre zuhanjon.

- De ott voltak azok a centiméterek. Vagy nem voltak? Majd ha nem lesznek, szóljon.

- És?

- Mi és? Majd arrébb toljuk az ágyat.

- Kis híján tragédia történt.

- De történt tragédia? Nem történt. 

- Ha felújították volna a kórházat, akkor ilyen nem történik.

- Maga kőműves? Szobafestő? Vagy kivitelező? Épített már kórházat?

- Orvos vagyok.

- Ha kőműves lenne, talán folytatnám ezt a diskurzust magával, de így ennek semmi értelme. Tessék szépen felseperni a törmeléket, és mindenki menjen a dolgára. 

- De a beteg...

- Mi van vele?

- Halálra rémült.

- A kórház veszélyes üzem.

- Haza akar menni.

- Ígértünk mi bármikor olyat, hogy a kórházból mindenki haza fog menni? 

2025. július 1., kedd

LÉGY ERŐS, EGYÉL!

 A férfiállat nem túl bonyolult organizmus. Kell neki kaja, aztán szex. Van amelyik egyednél fordított sorrendben mennek a dolgok, előbb szex aztán kaja, de génspecifikus fasziknál egyszerre is megy a kettő: szex közben is tudnak enni, vagy ha úgy jobban tetszik, evés közben is képesek a gyönyörszerzésre.

Ez a zabáló, szex után sóvárgó férfiállat azonban nagyon meg tud zuhanni, ha a neki tetsző nőstényállat átnéz a férfiállaton, nem tartja méltónak még egy szottyadt hamburgerre sem, nem eszik vele, szex pedig szóba sem jöhet.
Ilyenkor a férfiállat szíve a bánatba belecsavarodik, kényszeresen még többet eszik, ennek következményeként csak hízik és dagad, olyan súlyos lesz, mint egy vágásérett disznó, aztán meghal, vagy ha szerencséje van, talál egy újabb prédát, akivel kezdődik minden elölről.
Férfiállatok! Álljon itt példaként egy alapeset, amely legyen számotokra tanulság!
Gyönyörű nőt fuvaroztok valami csapatépítő szarságra. Mert neki nincs kocsija, beül melléd az anyósülésre. Adria-kék szeme beragyogja az utasteret, csacsog az úton, szoknyáját diszkréten felhúzza a combján. Te bezsongsz, képtelen vagy másra gondolni, mint a közös evésre és....vagy fordítva.
Ebből persze nem lesz semmi. Mert a csodanőnek természetesen van férje, házibarátja, kinek mi tetszik, ami másfél órányi autókázás után világossá válik, te nem vagy pálya neki.
Szív pusztul, majdnem leáll. Aztán évtizedek telnek el, és meglátod a kékszeműt az interneten, aki időközben valamilyen ellenálló lett. Naponta ontja magából a hazugságot, az ostobaságot.
Férfiállat! Barátom! Gondolj bele! Mi lenne veled, ha mégis megkaptad volna a nőt, aki aztán átvedlik, és a közös fészekben is baromságokat beszélne. Megőrülnél. De lehet, hogy a te agyadat is átmosná, és belőled is ellenállót faragna.
Ne bánd, hogy lepattintottak. Örülj. Csak így, egyszerűen. És egyél nyugodtan.



HIDEG FEJJEL

- Van még esélye? - Hogy a fenébe ne lenne! - De komoly tiszthátránya van. - Ez nem jelent semmit. - Szerintem szarrá verik. - A Pistát? Ki...