Olvasom a Forbes magazinban a Péterffy Tamással készült interjút. Ő Trump legjobb magyar barátja, ez van a címlapon, nem mellesleg a világ leggazdagabb magyarja a maga szerény 63 milliárd dolláros vagyonával. Nem irigylem tőle, volt egy zseniális ötlete a hetvenes években, meg is valósította, teljesítménye elismerésre méltó. Nos, Péterffy azt mondja, hogy az Amerikában élő munkatársai sokkal többet dolgoznak, 150 százalékkal teljesítik túl az európai munkavállalókat, akik szerinte mindig szabadságon vannak.
Mélyen magamba néztem, és rá kellett jönnöm, igaza van, mert meglehetősen haszontalan módon élek, nem csoda, hogy nem tettem szert vagyonra, egészen apróra sem, csak beszélgetek, interjúkat készítek, irogatok a facebook oldalamon, szabadidőmben pedig evezgetek a Dunán.
A szombatom is meglehetősen eseménytelenül telt, produktív hasznot tegnap sem csináltam. Csak lapátoltam a vizet a Dunakeszi és Göd közötti szakaszon.
Már bő félórája kajakoztam, amikor viszketni kezdett a lábam. Oda néztem, és egy egészen apró pókot vettem észre, amint a hajó belsejéből kijött, majd rámászott a combomra. Mondtam neki, menjen vissza, mert kint veszélyes lehet neki, de rám se hederített, egyre csak ment és ment előre. Már kint volt a kajak oldalán, féltem, hogy egy vízcsepp leteríti és belevész a folyóba. De nem. A pók haladt tovább. El is veszítettem szem elől, majd nem sokkal később a hátamon éreztem. Ezek szerint ott van. Onnan felkapaszkodott a nyakamra, aztán a sapkámra.
Szerencsére ekkor már Gödön voltam. Nagyon drukkoltam a póknak, maradjon még egy kicsit nyugton, és akkor élve maradhat. Elértem a Homokszigetet, ahol most is aggasztóan alacsony a vízállás. Figyelnem kellett nehogy rámenjek egy vízben lévő kőre. Végül óvatosan, finom mozdulatokkal megközelítettem a partot. Keresni kezdtem egy kiálló faágat, ahol kitehetem pók barátomat. Ügyesen lavíroztam, majd a sapkámat oda érintettem egy falevélhez. Ekkor a pók is megérezte, itt a nagy lehetőség, át is mászott gyorsan a levélre. Búcsúzásképpen annyit mondtam neki, vigyázz magadra, Pajtás. És mentem tovább.
Talán mégsem volt haszontalan a tegnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése