VÖRÖS ÉS FEKETE

- Laci, menj már be hátra, nézd meg nincs-e valahol még egy flakon! A dobozos lakkfestékek mögött keressél. Úgy rémlik, mintha  becsúszott volna oda egy lengyel húszmillis, sárga. Egyébként milyen szín kellene?
- Teljesen mindegy.

A Vörös és Fekete festékbolt görnyedt hátú, fájós lábú eladója elindult a raktárba, ahol megtalálta a keresett terméket. 

- Tényleg ez az utolsó flakonunk. Egyébként ez az egyik legjobb szórónk. Van rajta célzókereszt, Ötven méterről is tud vele fújni, akkora benne a nyomás. 
- Nem én fogom használni, hanem a férjem.
- Ajánlhatok önnek egy másik szórót is?  Ez a Benito, olasz flakon, jövő héten kapunk belőle.  Kétszáz méterről szór, elképesztő ereje van, és a festék sosem jön le a falról.
- Ennek biztosan örülne a férjem.

A férj, Fáskerti Zoltán hetedik éve munkanélküli. Korábban a Modern Képalkotás Egyetem grafikai tanszékén tanított. Élmény volt minden órája. Tanítványai, szeretetük jeleként, Banksy Zolinak nevezték és igyekeztek ellesni tőle a legapróbb mozdulatokat is. Néhányan mind a mai napig megvannak győződve arról, hogy a titokzatos Banksy valójában nem más mint Fáskerti. Hiába azonban a tehetség, Zoltánt egyik napról a másikra, indoklás nélkül elbocsájtották az egyetemről. Többek szerint az lehetett a bűne, hogy segített választási plakátokat ragasztani a barátjának. Azóta sehol nem kapott állást. Május elsejéken és gyereknapokon portrékat rajzolt fillérekért, de később ezzel is felhagyott. Jobb híján ismeretlenekkel pingpongozott a Városligetben, pénzért természetesen.

Banksy Zoltán teljes elfeledettségben élt, mígnem valaki beajánlotta Siminkovics Lóránthoz, aki először csak kisebb munkákkal bízta meg. Graffitiket kellett elhelyeznie a Lóránt által meghatározott helyeken. Valamivel később azonban már  nagy G-betűket fújtak különböző felületekre. Mivel Fáskerti művészember, ezért annyi szabadságot mégiscsak kiharcolt magának, hogy a G-betűket a saját maga választotta betűtípussal festhesse fel. Mindig éjszaka alkotott, majd tagja lett a még titokzatosabb G-brigádnak, amely egy idő után már nem csak falakat és hirdetőoszlopokat fújt tele G-betűvel, hanem embereket. Lesben álltak, majd amikor megjelent az ellenség, szemből, hátulról, oldalról, festékszóróval meglőtték. Új korszak kezdődött. Izgalmas és nem veszélytelen partizánháború.

A festékszórós szabadcsapatok egyre jobban belelovalták magukat a küzdelembe. A másik oldal már korábban militarizálta magát, tudatosan felépített modern média- és hadigépezet szolgálta őket, így a legmodernebb festékszórókkal viszonozták a rájuk zúduló tüzet (festéket).

Lassan az egész országra kiterjedt az őrület, és egyre többen sodródtak bele ebbe az értelmetlen küzdelembe. Festékszórókkal felfegyverkezett emberek masíroztak, ki ki a maga által rokonszenvesnek vélt oldalt erősítve harcolt. Mindenki lőtt mindenkit a 93 ezer négyzetkilométernyi paintball pályán. A festékszag beleivódott a ruhákba, miközben mindent elcsúfított a vörös és fekete festék, amely sosem jön le a falakról, száz év múlva is emlékeztetve arra, mit jelentett egykor a G-betű.