- Az M3-as bevezető szakaszán lelassult a forgalom. Kérem számítsanak torlódásra. A Hungária körúton, a Papp László Sportarénánál sárgán villognak a lámpák, szinte lehetetlen az átjutás Kőbány irányába. A Belvárosban sem jobb a helyzet, sőt, teljesen megbénult a közlekedés. Aki teheti, ne induljon el otthonról, mert minden leállt, kilométeres sorok vannak mindenhol.
- Lehet tudni, hogy mi okozza mindezt?
- Erről még nem kaptunk megbízható információt, de azt kijelenthetjük, ilyen dugó emberemlékezet óta nem volt Budapesten. Közlekedési katasztrófa.
- Igaz-e, hogy az emberek verekednek, csak hogy előbbre jussanak?
- Igen, a belvárosban már tömegverekedésekről is hallani.
Tudta, hogy ez lesz. Nem baj. Svábhegyi lakásának teraszán hallgatta a Fővinform híreit. Az edzett üvegből készült korlátra hajolt, onnan nézett le a városra. Istvánnak nem kellett sietnie sehova, őt nem érintette a káosz. Általában semmi sem érinti.
Az elmúlt hetekben sokszor jutott eszébe egy gyermekkori emléke. Debreceni lakásukat újították fel, de a munka nehezen indult, mert a mester töketlenkedett az anyagokkal, nem tudta megmondani, hogy mikorra készül el végre a festéssel-mázolással.
Ezt nem akarta megint. A szerencsétlenkedést. Meg is mondta. Egyébként is, nem előírás az, hogy itt legyen. Elvihetik azt is. Bármit.
Egyetlen éjszaka alatt megcsinálta. Szólt néhány aktivistának az ifjúsági szervezetből, akik mindenre kaphatók, sőt kérni sem kell őket, maguktól nyomulnak. Jöttek azonnal. Éjjel kezdték, hajnali ötre végeztek. Mind a két helyen. Bontottak, szállítottak, építettek. Szervezés kérdése volt csupán egész. István kortyolt egyet a kávéjából és elégedetten hallgatta tovább a reggeli műsort.
- Kedves hallgatóink! Most kaptuk a hírt...nem is tudok igazán megszólalni...azért állt le a főváros....eltűnt! Munkatársunk egyelőre annyit jelentett, hogy a kőoroszlánok sincsenek a helyükön...ne menjenek arra....nincs ott a Lánchíd..... elbontották.
István telefonja immár szünet nélkül cseng. Gratulálnak neki, nem győznek hálálkodni. Végre megoldódott a dolog, immár tisztességes hidat kapott Debrecen. A Kondoros felett átívelő Lánchíd a város új büszkesége. És mindez nem került semmibe. Az alapítók nevét márványba vésik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése