Ezt szereti a
legjobban. Amikor a vendég elmegy. Amikor a taxis egyesbe teszi a
sebességváltót, majd gázt ad, és elindul az ismeretlen turistákkal a
pályaudvarra, vagy a közeli reptérre, akkor ő már fordul is el, legszívesebben
köpne, de a motel bejárata fölött lévő kamera a nap 24 órájában mindent rögzít,
egy köpés pedig az egész karrierjét tönkretenné, így nem teszi meg, de azért
visszafojtottan egy kemény kurva anyátokat elsziszeg, abból nem lehet baj, nem
hallja senki, a kamera csak képet vesz fel, hangot nem, szájról olvasni pedig
kevesen tudnak. A recepció pihenőjében
már többet enged meg magának. Jöhet a felszabadult, migránsmentes övezetről szóló mantra.
Nem tudja mióta érez undort. Tíz éve? Vagy csak nyolc? Három? Régóta. Miért?
Nem mindegy? Csak. Azért. Mert. Szinte
minden külföldit gyűlöl. Micsoda pech. Éppen azokat utálja, akikből él. Ha majd
nem jönnek, mehet a földekre napszámba. Közmunka is biztosan akad a vízelvezetők
mellett. Persze ahhoz is kontakt kell, atyai jóbarát az elöljáróságon. Ha nincs, ott a nyugat, nyitott a határ. Még. Hasad a
tudat. Vagy nem. Régóta nem gondolkodik, csak szitkozódik és tartja a markát.
Legutóbb menetelt
egy nagyot. A reggeli vonattal jött, nehogy késsen. Kezében A4-es kartonlapot
szorongatott, amelyre ő maga rajzolt és írt. "Nem leszünk gyarmat". A haverok
dicsérték, tetszett nekik a plakát.
Legközelebb hétfőn
hajnalban lesz a recepción, Az a legjobb műszak. Sokan mennek, sokat fizetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése