SZLIKONBABÁK AVAGY VÁLÁS BUDÁN

Takarítok. Heti háromszor. Itt, meg még két helyen. Hajnalban jövök be a boltba, felmosok, port törlök, elöblítem a koszos a tányérokat, kiviszem a kukához az előző napról megmaradt ételmaradékokat, többnyire égett pizzaperemeket, ezt a csajok sosem eszik meg, szerintem féltik a csillogó fehér fogaikat, egyébként tényleg könnyen elszíneződne a pizzára rakódott koromtól, engem nem zavar a szenesedés, néha be is kapok egy-két megkezdett pizzadarabkát reggelire.

Azt mondják, helyes srác vagyok, de az itteni csajok észre sem vesznek. Huszonnégy évesen már nem is keresek komoly kapcsolatot, csak gimnazista csajokkal kefélek. Az Ellátóban szedem fel őket, lefektetem őket, de unom mindet. Néha elképzelem milyen lenne a benti bombázókkal egy egerszalóki wellnesben, bugybérokolna a forró víz a jacuzziban, simogatnánk egymást, utána bemennénk a szaunába, aztán fel a szobába. Hárommal egyszerre.

A Sacit bírom a legjobban, Szőke, és irtózatos teste van. Szerintem bejönnék neki, ha nem takarító, hanem a bolt tulajdonosa lennék. Zaláné a kóceráj, ő bezzeg bármelyiket megkapja. Két nappal ezelőtt is bevitte a raktárba, néztem az órát, több, mint húsz percig voltak bent, és amikor kijöttek, Sacin új ruha volt.

Persze megértem Zalánt. Itt vannak körülötte ezek a nők, egyik szebb, mint a másik, miért is ne élne a lehetőséggel. Tiszta hárem az egész. Állandóan sugdolóznak, de már jól olvasok szájról, így tudom miről beszélnek. Facér pasikról, házas, de kőgazdag faszikról, meg hogy ki kivel, hol jött össze, milyen az ágyban, vagy hogy éppen ki válik. Ezt szeretik a legjobban. Ha szétmegy valaki. Akkor megnőnek az esélyeik. Ma is erről pletykáltak.

- Fáj a lábam. Mintha beton lenne rajta, nem harisnya.
- Szeded azt a visszér gyógyszert? Az segít. Én szedem.
- Félek az ilyentől. Nem akarom mérgezni magam.
- Akkor bújj ki a cipőből.
- Nem lehet. Biztosan szólna érte Zalán.
- Az egy köcsög. Mindenért szól. És folyton csorog a nyála.
- Én bírom. Van humora.
- Nekem a Tóni jobban bejön.
- Most már szabad a fiú.
- Hát, baszki, ezt nem hittem volna. Hogy ezek elválnak. Szerinted mi történhetett?
- Faszom tudja. A csaj kikupálta magát, és lehet, hogy jött egy új oli.
- Mi az az oli?
- Oligarcha.
- Ja, így már értem. Szerintem nincs új csávó, hanem a Tóninak lett valami ügye, és a nej, ezt megszimatolva, kiadta az útját.
- Tök mindegy. De kié lesz a vagyon?
- Jó kérdés. A múltkor bent volt a Tóni a boltban, akkor még együtt lehettek, mert női ruhát vett két misiért. Ha ügyes vagy akkor most megcsípheted a srácot.
- Szerinted lenne esélyem?
- Neked ne lenne? Bombázó vagy. Bárkit megkaphatsz.
- Köszi. Lehet, hogy adok egy esélyt a dolognak. Most muszáj visszavennem a cipőt, mert már nagyon néz a Zalán.

Ilyenek ezek a bolti nők. Költőien közönségesek, izgatóan unalmasak, testüket pedig mintha 3D nyomtató készítette volna egy Emily Ratajkowski minta alapján. Bambán bámulnak ki az utcára, és mozdulatlanul kelletik magukat. Zalán épp most szólt, kéri, maradjak délig, mert ma kivételesen akkor zárnak. Utána viszi ki a csajokat a divathétre. Bepakolja őket a kisbuszba, és kllő velük. Azt elfelejtettem mondani, hogy Zalán időnként bérbe adja a nőit. Ezek a legszebb műanyag próbababák az országban, érthető, hogy mindenki őket akarja.

Én délig takarítok, mosogatok, kidobom a maradék pizzát, aztán megyek az Ellátóba. Tele lesz friss hússal.