Fodrásznál kezdtem a napot. Reggel fél hétre mentem. Be sem kellett jelentkeznem, volt hely. Azonnal nekiláttunk. Az utóbbi hónapokban óvatos voltam, nem mertem hajat vágatni, még az utcára sem merészkedtem ki, de most már muszáj volt. Iszonyúan néztem ki.
Még sosem jártam férfifodrásznál. Ragaszkodtam Zitához. Hűségem húsz éven át tartott, és csak a Bródyból (Rádió) való távozás miatt köszöntünk el egymástól. Zsuzsa, majd Viki követte őt. Szerettem a kezüket. A hangjukat is. Beavattak az életükbe. Nem volt vágás szerelmi és kutyás történet nélkül.
Most minden másként történt. A fodrász nem kérdezett semmit. Hozzám se szólt. Nem mondanám undoknak, szerintem csak szerette volna minél hamarabb letudni az egészet. Látta, hogy már megmostam a hajam, így azonnal vágott. Kettőt fentről, egyet jobbról, aztán balról, utána hátulról. Nem tudom hogyan csinálta. Néha ugyan csattogott az olló, hullott az őszes hajam, de semmi faxni, kérdés, lakkozás, waxolás. Nem tartott tovább négy percnél.
Ez volt életem legolcsóbb hajvágása. Egyetlen fillérembe se került. Az újságpapírt, benne a levágott fürtökkel, összehajtottam, és kidobtam a szemetesbe. Tisztán dolgoztam. Lekapcsoltam a lámpát, majd kimentem a fürdőszobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése