A VÉG

 Hideg reggel volt. Fáztam, de a kutyával ugye menni kell, hóban, szélben, fagyban. És nem a séta elején kakál, hanem amikor már szétfagytam. Adtam neki még egy esélyt, vagy most könnyít magán, vagy ha nem, akkor csak szenvedjen majd a lakásban és várjon a következő lehetőségre. Ekkor azonban a póráz megfeszült, és elképesztő erővel húzott a bokrok közé. Örültem, hogy végre ürít és mehetünk haza, de az igazi dráma csak most jött. A bokrok között egy reszkető, síró embert találtam. Megpróbáltam felemelni a jeges talajról, de mozdítani sem bírtam. Nagydarab, jó húsban lévő férfi volt, minimum száz kiló, az átázott kabátja pedig még nehezebbé tette. Attól féltem, ha magára hagyom, néhány órán belül megfagy.

- Uram, hogy került ide?

- Nem érdekes. Menjen. Nekem végem van.

- Hogy mondhat ilyet? Hívok segítséget.

- Ne hívjon senkit. És ne is beszéljen rólam sehol.

- Ha itt marad, meghal.

- És? Ez lenne nekem a legjobb.

- Elég ebből. Hívom a mentőket.

- Könyörgöm, ne telefonáljon, Csak menjen végre, és felejtsen el.

- Legalább azt mondja meg, mi a baj?

- Nincs tovább. Az a baj. Mindent elveszítettem. Nem kellek már nekik.

- Kik azok a nekik?

- Nem tudja? Maga nem itt él?

- De. Itt élek.

- Akkor meg mit kérdezget? Nem ismert fel? Nem tudja ki vagyok?

- Nem.

- Ezek szerint tényleg hiába volt minden. Ezért akarok meghalni.

- Mindig van remény. Mi történt magával?

- Miért érdekli ez magát? És amúgy is, mi köze hozzá?

- Csak jót akarok magának...

- Ne akarjon jót. Én is jót akartam, vagyis nagyon sok jót tettem ezért az országért, az oktatásügyért, a tudományért, az innovációért, és mégis ez lett a vége.

- Mi?

- Hogy mi? Ötmillióra csökkent a fizetésem. De ez is csak akkor lesz ötmillió, ha ügyesen helyezkedek.

- Szerintem maga nagyon ügyes.

- Sokat dolgoztam ezért. És jókor voltam jó helyen. De ennyi. Egyetlen pillanat alatt ide jutottam. Bokorban fekszem, mint egy hajléktalan. Maga szerint nem ez a vég? Mit tudok kezdeni havi ötmillióval? Nyomor, uram!! Nyomor.

- Nem olyan rossz pénz az. Nekem a tizede sincs, mégsem akarok meghalni.

- Magának könnyű. Megszokta, hogy semmi a fizetése. De én nem ehhez vagyok szokva.

- Megkérdezhetem, mihez van szokva?

- Maga ezt úgysem érti. Hatalom, befolyás, üzletrészek, végtelen lehetőségek.

- Biztosan vannak barátai, akik segítenek majd magának talpra állni. Egy felügyelő bizottsági tagsággal már kihúzhatja valahogy.

- Ezek? Nem fognak segíteni. Kiszúrták a szemem havi ötmillióval! Rohadékok. Bezzeg nekik mindenük megvan. Szálloda, szállítási cég, reptér, luxus lakás Amerikában, számlák mindenhol. Nekem meg csak havi öt. Meg akarok halni.

- Hogyan szólíthatom?

- Ahogy akar.

- Egy keresztnév is elég.

- Laci.

- Nem halhat meg, Laci. Kapaszkodjon belém. Na, látja, sikerült felállni Most együtt elmegyünk az utca végéig. Jön is éppen egy taxi, beül, és mindjárt otthon van.

- Maga nagyon rendes. Tudna adni egy kis aprót taxira?

Az összes reakció:

78Erzsébet Csuvár, Gellért Gábor és további 76 ember