Kikészültem a melegtől. Hang nélkül, szinte félájultan rogytam le az ágyra, és azonnal mély álomba zuhantam. Gyorsan történt minden, gyakorlatilag semmire nem emlékszem, így a zuhanás előtti eseményekre sem. Nyilván nem történt semmi, mostanság ez van, a nagy semmi, ezért mindig izgalommal olvasom ha valakivel mégis történik valami. Ha más nem, tesz egy jeletőségteljesnek szánt bejelentést. Mint például az államtitkár, aki a jeges lehetéről írt krimibe illő sorokat.
A jeges lehelet, mint lehetőség, vagy netán fenyegető elem (megretten, vagy megfagy tőle valaki) ebben a döglesztő kánikulában gondolkodóba ejtett, és az ébredés után rögvest ezzel a rendkívül fontos kérdéssel foglalkoztam.
Vajon mitől lesz, mitől lehet jeges a lehelet? Alapkérdés, szerintem. Én például sosem tudtam jeges szeleket előállítani, igaz, sosem voltak kényszerképzeteim arról, hogy légkondicionáló vagyok. Szóval, ha valaki nem légkondi, akkor hogyan tudja jegesre hűteni a szájában lévő levegőt? Nos,vagy annyira hűvös személyiség, hogy alapból megfagy körülötte minden és mindenki, vagy rendszeresen nagy mennyiségű jégkockát ropogtat el a szájában. Másra nemigen tudok gondolni.
De miért nyelne le valaki több zacskónyi jeget? Jó, tényleg meleg van, de akkor is. Mivel a nyilatkozattevő nem hagyott kétséget szándékai felől, "jeges leheletemmel nyomában leszek" így ez a kérdés kipipálva.
Mi a célja a jeges lehelettel? Hogyan fogadják majd mindezt a kiválasztottak? Örülnek? Netán megijednek? Bár kétlem, hogy ettől bárki is megrémülne, szerintem boldogok lesznek, különösen most, amikor évszázados melegrekordok dőlnek meg, így a legtöbben remegő kézzel nyúlnak bármihez, ami hideg.
Mivel mélyen humánus és empatikus vagyok, még kánikulában is, ezért másokról mindig csak a jót feltételezem: a jeges lehelet nem fenyegetést jelent, hanem egyértelműen jó szándékot, mondhatni, embermentő cselekedetet. Megmenteni a hőgutától másokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése