Nem emlékszem, utoljára mikor kaptam meghívót színházi darab bemutatójára, szakmai jegyről már nem is beszélve, de ha alaposan belegondolok, tizenegy év biztosan eltelt már azóta. Nem voltak kíváncsiak a véleményemre, nyilván, mi másért nem küldtek, de nincs ezzel semmi baj, főleg most, hogy valamiért megint eszükbe jutottam. Vagy netán tévedésből címezték nekem?
Mindenesetre izgatottan készültem a Turulmadár menyasszonya - Mátka repült a fészekbe, Szent Etelke tanúságtétele című, 794 millió forintból színpadra állított rock-oratórium premierjére, a lenyűgözű belső terekkel rendelkező egykori Zeneakadémia nagytermébe, amely ma már (ez is) a Színházi Trendtársaság Alapítványé. Hatalmas tömegre, nemzeti viseletbe öltözött vendégseregre számítottam, tekintetemmel a Békevonulás ismert, ikonikus alakjait kerestem, akik minden bizonnyal lélekben maguk is átszellemülten várják a Lezser Sándor-Szikár Róbert és Zsófián Klára alkotta nemzetegyesítő eposz alkotóinak legújabb munkáját, de a ruhatár előtt egyikükkel sem találkoztam. Bent a nagyteremben sem.
A jegyszedők, a híres személy-és vagyonbiztonsági cég mosolytalan, kopasz rendezvénybiztosítási szakemberei kísértek be és mutatták meg a székemet. Úgy emlékszem, valamit kérdeztem tőlük, talán azt, hogy az ásványvizemet magamnál tarthatom-e, de szó nélkül kitépték a kezemből, majd egyikük az ujjával is jelezte, hol a helyem. Alighogy kényelembe helyeztem magam, elsötétült a nézőtér, majd felcsendült a fájdalmasan gyönyörű, szívszaggató kezdőária, Turul nászdala Etelkéhez. Legnagyobb meglepetésemre egyedül ültem a nézőtéren.
Bevallom, lehet, hogy pár pillanatra elszenderedtem, de úgy rémlik a negyedik felvonás kezdetekor valaki leült a sor legszélére. Mivel sötét volt, és akkor már maga a lakodalmi jelenet zajlott, a nézőtér felett repkedő Turul, a csodálatos színész-óriás Eperkés Károly játszotta Turult, szóval Turul a csőrében vitte az esküvőre mátkáját Szent Etelkét, őt Kupás Gabriella alakítja, talán mondanom sem kell, csodálatosan játszott, mélyen átélve Szent Etelke boldogságát és tanúságtételét, szóval ott házasodtak éppen a magasban, mikor valami gyanús lett nekem. Nem győzöm ismételni, baromi nagy sötétség volt a teremben, nem láttam ki ül a sor szélén, csak azt hallottam, hogy az az ismeretlen valaki keservesen nyöszörög a székében. Amikor robbant egy petárda, Turul nászajándéka volt ez Etelkének, a villanófényben végre megláttam a szemüveges alakot. Férfi volt, rendkívül sovány. Megszólítottam.
- Rosszul van, uram?
- Igen, de ne foglalkozzon velem.
- Hívjak orvost?
- Ne....
Ekkor azonban észrevettem, hogy a férfi remegni kezdett, majd arccal előre bukott. A homloka az előtte lévő szék háttámlájához csapódott.
- Uram! Azonnal orvost hívok.
- Ne...
- De, megyek, magának segítség kell!
Felálltam és elindultam felé, de mire odaértem, már kiesett a székéből. Fölé hajoltam, ütögetni kezdtem az arcát.
- Uram!! Mit érez?
- Semmit.
- Fáj valamije?
- Semmi sem fáj.
- Ön remeg!
És ekkor valami egészen meglepőt súgott a fülembe.
- Utálok színházba járni. Rosszul leszek tőle.
- Akkor most miért kockáztatott?
- Muszáj volt eljönnöm. Mi adtuk rá a pénzt.
- Akkor azonnal menjen haza, nehogy nagyobb baj legyen! Hívjak taxit?
- Még nem mehetek haza. Dolgom van.
- Hova megy?
- A színészmúzeumba.
- Megkérdezhetem, mit csinál ott? Azt mondta, utálja a színházat.
- Éppen azért megyek oda. De fejezze be a kérdezősködést, mert elvitetem.
Visszaültem a helyemre és végignéztem a Turulmadár menyasszonya - Mátka repült a fészekbe, Szent Etelke tanúságtétele című felejthetetlen darabot. Mind a nyolc felvonást. Szédelegve mentem haza, ahol azonnal az ágyba zuhantam. Másnap délben csengetésre ébredtem. A postás volt az. Holnap megint színházba megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése