Van ideje? Mert ha nincs, bele sem kezdek. Ha fészkelődik vagy az óráját nézi, akkor tényleg hagyjuk. Sok dolgom van, döntse el, biztosan akarja-e hallani? Annyi trógerrel akadtam már össze, hogy regényt írhatnék belőlük. Volt már tetovált, nagy pofájú asztalosom, kioktatott, minden rendben lesz, papi, nem kell idegelnie magát, aztán összedőlt a szekrény amit épített. Amúgy jó kiállású sváb gyerek volt, szőkés haj, Göring-szerű arc, elképesztő, de nekem mégis imponáló arrogáns magabiztosság. Még jó, hogy éppen nem voltam a szobában amikor összeroskadt a polcrendszer, mert lehet, hogy ott halok meg a romok alatt. Kirúgtam, ez nem kérdés.
Utána jött az alázatoskodó, simlis szobafestő, a Gyula, az meg napokra eltűnt. Hol az anyja lett beteg, állítólag őt költöztette, festette a szobáját, hol a neje szalonját újította fel, aztán máshova kellett mennie dolgozni, de ezt mindig csak akkor tudtam meg, amikor délután kettőkor sem jelent meg nálunk. Hetekig állt a munka, és csak vártam Gyulát. A pénzt persze előre kérte. Hócipőm, na, ezt ki sem mondom, hogy hócipő, maradjunk annyiban, tele volt már vele a csizmám is, elegem lett belőle is.
Az utolsó esetem a sértődékeny, de rendkívül öntudatos, gyenge idegzetű víz-és gázszerelő, aki jött, kitisztította az addig hibátlanul működő cirkót, majd egy nappal később kihűlt a lakás. Hívom a jó embert, leállt a kazán, mit csináljak. Magyarázott valamit, hogy mit állítsak, ott alul van az a fekete gomb, na, azt csavarjam el, utána nyissam meg a sárga vezetéket, emeljem a nyomást, de nem sikerült semmi. Három nap múlva tud csak jönni, mondta. Én meg fagyjak meg közben. Jó, rendes magyar ember vagyok, értek a szóból, kivártam. Hívom a szakit, mondta, hogy majd jön valamikor a nap folyamán, nem tudja még mikor, de előre szól, hogy a kiszállási díjat ismét ki kell fizetnem. Mondom neki, nem fizetem, mert ennyi garanciát igazán kell vállalnia a melója után. Nem tetszett neki, lecsapta a telefont. Később küldött egy SMS-t, hogy mégis jön. Kedvesen írtam neki, hogy kávéval várom. Nem válaszolt. Aztán beállított, de láttam rajta, legszívesebben megölne, nyilván a kiszállási díj miatt, egy szót nem beszélt, majd tízpercnyi munka után beindult a kazán. Fogja a cuccát, viszlát, megy is el. Fél perc múlva üzenetet küld, hogy szerinte nem egymást keressük, töröljem a számát, és felejtsem el egy életre.
Ezek után csodálkozik, hogy dacára annak, nincs semmim, mégis a vejemet kértem meg, vegye kézbe a dolgokat és legyen ő a karbantartó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése