MEGTALÁLLAK
Büszkén jelenthetem ki, a magyarok a világ legjátékosabb emberei. Ez nem kis részben geopolitikai és éghajlati viszonyaink következménye, de ezeréves történelmünk is amely mindig könnyed és szórakoztató játék volt, felerősítette bennünk a játék iránti elementáris vágyat és szenvedélyt, felszínre hozta a bennünk rejlő homo ludens-t, vagyis a játékos embert. Emlékezzünk például az ötvenes évek legendás magyar játékára a gombfocira! Azokra a nagy és izgalmas csatákra! Még ötvenhat novemberében is képesek voltunk világbajnoki döntőt játszani a belövéses nagyszobában! Meg sem hallottuk a lánctalpak dübörgését, nem érzékeltük a megremegő padlót, mert az volt a legfontosabb, hogy a Puskás gomb belője a győztes gólt! Nem is lőtte, bebombázta! Nyertünk! Mert mi mindig nyerünk.
Számháborúban is fenomenálisan jók vagyunk, senki sem tud úgy leolvasni és üvöltve számokat ismertetni, mint mi. De ami vitathatatlanul csakis a miénk az a Rubik kocka, tényleg ámulatba ejtettük a világot! Sőt! Őrületbe kergettük! Milliárdnyi ember tekergette boldogan a kockát Európán keresztül Amerikáig, Indián át Ausztráliáig.
Sajnos a Pokemon-t, azt a kicsinyke digitális figurát és a társait, akiket meg kellett keresni, nem mi találtuk fel, de a magyar játékos szellem ismét erőre kapott és megalkotta a magyar Pokemon-t. Itt is a hajtóvadászat a lényeg, az élőhely megtalálása, azzal a különbséggel, hogy ezúttal embereket keresnek, talán pontokat is lehet ezzel gyűjteni, nem ismerem a játékszabályokat. Annyit tudok, ezúttal a címeket nem GPS és okostelefon segítségével lehet és kell becserkészni, hanem a kiválasztott játékosok egy illegálisan megszerzett lista alapján indulnak el.
Mivel ez egy új játék, bizonyos részletek még kiforratlannak tűnnek. Nem tisztázott a miért, mint ahogy az sem, mit csinál a keresésben résztvevő aktivista (játékos) a megadott címen? Csak sétál és közben az interneten élő adásban elmondja, hogy sétál? Kit érdekel ez? Vagy netán hasznos tevékenységet is végez ott ahol éppen gyalogol, például kutya ürüléket szed fel? Az sem kizárt persze, ha sok pontot szerez a küldetés teljesítésével, akkor megkaphatja a megtalált személy lakását? És mi történik akkor, ha a megadott címen élő személy a lépcsőházban, éppen a saját ajtaja előtt botlik bele az őt kereső alakba? Örülnek egymásnak? Nem örülnek? Behívja teázni? Vagy inkább összeverekednek? Mit mondanak a jogszabályok? Törvényes ez a tevékenység? Sok, nagyon sok kérdés.
A homo ludens-i magyar virtust és olykor fékeveszett játékos hevületet ismerve, veszélyes időtöltésnek gondolom. Mert mi lesz, ha majd mindenki a másikat, egy neki nem rokonszenves arcot fog megkeresni? De ne legyen igazam. A biztonság kedvéért azt javaslom, vegyük elő a régi gombokat és pöckölgessük inkább azokat.
Büszkén jelenthetem ki, a magyarok a világ legjátékosabb emberei. Ez nem kis részben geopolitikai és éghajlati viszonyaink következménye, de ezeréves történelmünk is amely mindig könnyed és szórakoztató játék volt, felerősítette bennünk a játék iránti elementáris vágyat és szenvedélyt, felszínre hozta a bennünk rejlő homo ludens-t, vagyis a játékos embert. Emlékezzünk például az ötvenes évek legendás magyar játékára a gombfocira! Azokra a nagy és izgalmas csatákra! Még ötvenhat novemberében is képesek voltunk világbajnoki döntőt játszani a belövéses nagyszobában! Meg sem hallottuk a lánctalpak dübörgését, nem érzékeltük a megremegő padlót, mert az volt a legfontosabb, hogy a Puskás gomb belője a győztes gólt! Nem is lőtte, bebombázta! Nyertünk! Mert mi mindig nyerünk.
Számháborúban is fenomenálisan jók vagyunk, senki sem tud úgy leolvasni és üvöltve számokat ismertetni, mint mi. De ami vitathatatlanul csakis a miénk az a Rubik kocka, tényleg ámulatba ejtettük a világot! Sőt! Őrületbe kergettük! Milliárdnyi ember tekergette boldogan a kockát Európán keresztül Amerikáig, Indián át Ausztráliáig.
Sajnos a Pokemon-t, azt a kicsinyke digitális figurát és a társait, akiket meg kellett keresni, nem mi találtuk fel, de a magyar játékos szellem ismét erőre kapott és megalkotta a magyar Pokemon-t. Itt is a hajtóvadászat a lényeg, az élőhely megtalálása, azzal a különbséggel, hogy ezúttal embereket keresnek, talán pontokat is lehet ezzel gyűjteni, nem ismerem a játékszabályokat. Annyit tudok, ezúttal a címeket nem GPS és okostelefon segítségével lehet és kell becserkészni, hanem a kiválasztott játékosok egy illegálisan megszerzett lista alapján indulnak el.
Mivel ez egy új játék, bizonyos részletek még kiforratlannak tűnnek. Nem tisztázott a miért, mint ahogy az sem, mit csinál a keresésben résztvevő aktivista (játékos) a megadott címen? Csak sétál és közben az interneten élő adásban elmondja, hogy sétál? Kit érdekel ez? Vagy netán hasznos tevékenységet is végez ott ahol éppen gyalogol, például kutya ürüléket szed fel? Az sem kizárt persze, ha sok pontot szerez a küldetés teljesítésével, akkor megkaphatja a megtalált személy lakását? És mi történik akkor, ha a megadott címen élő személy a lépcsőházban, éppen a saját ajtaja előtt botlik bele az őt kereső alakba? Örülnek egymásnak? Nem örülnek? Behívja teázni? Vagy inkább összeverekednek? Mit mondanak a jogszabályok? Törvényes ez a tevékenység? Sok, nagyon sok kérdés.
A homo ludens-i magyar virtust és olykor fékeveszett játékos hevületet ismerve, veszélyes időtöltésnek gondolom. Mert mi lesz, ha majd mindenki a másikat, egy neki nem rokonszenves arcot fog megkeresni? De ne legyen igazam. A biztonság kedvéért azt javaslom, vegyük elő a régi gombokat és pöckölgessük inkább azokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése