TÉVEDÉS

Fiatal, idős, boldog, kétségbeesett, reménykedő, friss házas, elvált, munkát kereső, jól fizetett, létminimum alatt tengődő, nagyvárosi, kisvárosi, vidéken élő, mindegy, hogy mi volt. Hinni akart. Tévedett. Megbocsátható. Persze. Aztán másodjára is hitt. És választott. Ugyanúgy. Ugyanazokat. Ugyanazt. Akkor már érezte, lehet, hogy hibázott. Talán. De még nem volt biztos benne. Később meg már nem foglalkozott vele. Jó ez így, minden szép és jó, fő a biztonság, amúgy is ezt hallja állandóan. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, hát még egy ember. Megbocsátható. De háromszor "tévedni", négyszer, ötször, húsz éven át, továbbá hatodjára erre buzdítani másokat is, nem írható csupán a hit, a vak hűség, a közöny, a tájékozatlanság, a szűklátókörűség, netán ostobaság vagy önzés rovására. Itt már erkölcsről van szó. És bűnről. Ezt értse mindenki úgy ahogy akarja.