Képtelen vagyok feldolgozni a szomorú, mit szomorú, egyenesen lesújtó hírt, bemondta a rádió, egész nap ez volt a top story (vezető anyag) mindenhol, visszavonult Vanczák Vilmos 79-szeres válogatott labdarúgó, aki 4 gólt lőtt a nemzeti tizenegyben. Vasárnap óta élek ezzel a rettenetes tudattal, hogy Vili már nem lép többé pályára, nem szaggatja apró szövetfoszlányokra az ellenfelek hálóját, nem viszi győzelemre a csapatot. Sírok, de csak belül, hogy ne lássa senki, pedig mekkora fájdalom ért, ekkora csapást akkor sem éreztem, mikor megtudtam, hogy a héten leadta orvosi praxisát kedvenc urológusom R. József, aki lehet, hogy külföldre ment, végtére is mindegy hol lesz, mit csinál majd kint, ezt már megszoktam, de Vilmos elvesztése semmihez sem hasonlítható gyötrelem.
2018. június 26., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
SZÍNHÁZ
- Mindenki jól hall? Ti is, ott hátul? Rendben, de nyugodtan üljetek előre, itt bőven van hely. Mennyi ismerős arc! Jaj, annyira örülök ne...
-
Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában rendkívül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről,...
-
Megmozdult a Föld és a korábban soha nem tapasztalt erejű rengés maga alá temetett páratlan életműveket, csodálatra méltó karriereket. Ember...
-
2010 tavaszán, néhány héttel az országgyűlési választások előtt egy kávézóban ültem és beszélgettem a Németországban élő kettős (magyar-néme...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése