Willie Loman fáradt, úgy érzi, lassan már
ahhoz sincs ereje, hogy a bőröndjeit megemelje.
De nem teheti meg, hogy elgyengüljön, elbukjon, mert menni kell, még negyven nap, kínálni a
portékát, pedig a világ változik, nagyon gyorsan, ami tegnap siker volt, ma már
bukás, így bele kell törődnie, amit régen könnyedén el tudott adni, azzal manapság csak kínlódik.
Willie könyvekkel kezdte, aztán porszívókkal és mosógépekkel folytatta, az utóbbi nyolc évben pedig politikusokkal házalt, fiatal, sima
bőrű, behízelgő modorú, mindenre kapható és használható srácokat ajánlott a háziasszonyoknak, keménykötésű,
konzervatív férfiaknak, jól is élt
ebből, de valami történt, nem tudja, hogy mi, csak keserűen tapasztalja, a
politikusait már nem képes eladni, a
kutya sem kíváncsi rájuk, de nem sajnáljuk őt, az ügynök élete ilyen. Libikókán ül, egyszer fent, másszor lent. Megtörtént vele az is, hogy az ajtót sem nyitották ki
neki, legutóbb pedig tojással dobálták meg. A bevált szövegét nem tudta
elmondani, pedig milyen jól tud beszélni ha hagyják neki, nem szól bele senki, a női szívek megolvadnak a
hallatán és már nyílnak is a pénztárcák, egyetlen politkusa sem maradt
raktáron, mindet eladta. Most azonban semmi nem sikerül.
Willie Loman összeszedi maradék erejét,
felemeli a bőröndöket és a visszasírja a régi szép időket mikor porszívókkal és mosógépekkel
járta az országot és még tiszta volt körülötte minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése