MI LEGYEN A BUKTÁVAL?

- Hát ez isteni! Erzsikém ilyen finom buktát még életemben nem ettem! Fenomenális.

- Nem hűlt ki teljesen?

- Langyos, de így is csodálatos. A lekvárt is te csináltad?

- Nem, ezt egy menetes barátnőm hozza Bélatelepről.

- Annyira különleges, selymes, omlik a számban, komolyan mondom, nyitnotok kellene egy bukta boltot, vagy legalább egy standot valahol.

- Nincs nekem időm ilyesmire. Főleg mostanában. Múlt héten is végig aluljáróztam, szórólapoztam.

- Megértelek Ilonkám, de váltanod kellene, vagy kipróbálni valami mást. Ki tudja mit hoz a jövő? Ebben a buktában nagy lehetőség van.

- Nem leszek áruló! Vagy  ilyennek gondolsz Erzsi?

- Dehogy gondollak árulónak Ilonkám! Jaj ne érts félre, csak úgy látom nem lehet mindig ezt csinálni. Nem érdemes.

- Meginogtál? Most már kezdem érteni azokat akik....

- Milyen akiket?

- Akiknek gyanús lettél.

- Gyanús??

- Ezt mondják bent az irodán.

- Erzsi! Erzsi! Ne beszélj butaságokat! Hogy inognék meg? Bármi is történjék én hiszek benne. Csupán arra szeretnélek emlékeztetni, hogy immár nyolcadik éve, mit is beszélek, már tizenkettedik éve agitálunk mindketten, osztjuk a szórólapokat, interneten védjük őt, és mire mentünk vele? De őszintén! A fiad nem beszél veled, nem láthatod az unokádat, a gyógyszereidet nem tudod kifizetni, nekem a házban egy hete  már nem köszön senki, és még mindig itt vagyunk, szórólapokat osztunk, pedig nem kell senkinek,  állunk a létrán és tépjük a plakátokat. Ennél sokkal jobb lenne a bukta. Ha kell, én is szívesen beállok sütni.

- De ez különleges bukta.

- Megtanulom. Hacsak nem titkos a recept Erzsikém!

- Nem titkos. De most bogarat ültettél a fülembe. Bukta bolt....nem is rossz. A Lehel piacnál nyithatnánk az első standot.

- A vörös negyedben? Pont ott? Ez méltatlan lenne hozzánk.

- Megmérgeznénk a vörösöket a buktákkal. Na jó, ez csak vicc volt.

- Vérfagyasztó a humorod Erzsikém. Te nem fázol?

- De, teljesen átfagytam. Szerinted meddig álljunk itt?

- Felhívom a Lacit. De várjál, nem is kell hívni, küldött sms-t, csak nem vettem észre. Nem állítottam rezgőre a telefont.

- Felolvasod mit írt?

- Nem merem. 

- Mi történt?

- Én ezt már nem bírom idegekkel. Megyünk haza.

- Miért?

- Megint változott a terv. Vagyis marad minden a régiben.
- Te érted ezt? Mi van már megint? 
- Fogalmam sincs. Kicsik vagyunk mi ehhez. 
- És butuskák.
- Nem vagyunk butuskák, csak nem a mi dolgunk a politika. 

- Osztjuk tovább a szórólapokat?

- Ez a parancs. De sok kedvem nincs már ehhez. És nagyon fázom.

- Azért maradsz?

- Mi mást tehetnék?  Legyünk túl rajta. Tiéd a baloldali feljáró, enyém a jobbos.

- Mi legyen a buktákkal?

- Vidd haza.

- Kinek vigyem? Rajtad kívül már nincs senkim.

- Akkor osszuk szét itt.

- És ha megtudják a a központban? Még azt mondanák, megtagadtuk a parancsot. 

- Igazad van. Szórólapozzunk, utána átmegyünk a Szív utcába plakátozni.

- És a bukta?

- Kuka.

- Büszke vagyok rád. Nem változol semmit.
- Te sem. Dolgozzunk.