2018. február 10., szombat

SÜRGŐSSÉGI FOREVER

- Kedves, megengedi, hogy leüljek ide?
- Hát, itt nem nagyon van hely.
- Ha egy kicsit arrébb húzódik, és a reklámzacskóját esetleg leveszi a székről akkor elférünk.
- Máshova nem tud ülni a néni?
- Ülnék én bárhova, de látja, itt talpalattnyi hely sincs már.
- Jól van, tessék, csak le ne essen a néni.
- Köszönöm, maga nagyon rendes fiatalember. Mióta várakozik itt?
- Harmadik napja. 
- Azt mondják az nem olyan sok.
- Nem panaszkodom, van aki két hete üldögél itt.
- És halad a sor?
- Tegnap elkérték a papírjaimat, de azóta semmi.
- Megkérdezhetem fiatalember, hogy mi van abban zacskóban?
- A bal karom.
- A karja?
- Igen. 
- Mi történt vele?
- Levágta a gép. Fafeldolgozó üzem. Ott előfordul az ilyesmi.
- És hogy került be ide a sürgősségire? Rohammentő hozta?
- Hívtuk a mentőket, de rossz címre mentek ki, aztán fél nap után már nem volt kedvem várni, bejöttem motorral.
- Egy kézzel vezetett?
- Persze.
- És mi lesz a karjával?
- Nem tudom. Be akartam tenni itt a mélyhűtőbe, de a portás nem engedte. Egyelőre marad a szatyorban. Még mindig itt van a legjobb helyen.
- Miért nem szólt az orvosnak?
- Nem láttam itt orvost. Vagyis hétfőn kiszaladt az egyik szobából valaki, fehér köpenyt viselt, de aztán az udvaron beült egy autóba és azóta nincs mozgás.
- Van itt még valaki Ön szerint?
- Biztosan, mert amikor a papírokat beadtam egy résen, onnan behúzták, de még nem mondtak semmit.
- Fáj nagyon?
- Nem érzek semmit. Hoztam gyógyszert magammal, azt veszem be minden órában. És a néni miért van itt?
- Klinikai halál. Állítólag az unokám talált rám a konyhában, aztán a fiam újraélesztett, és behozott kocsival.
- A fia orvos?
- Villanyszerelő. Árammal ütötte ki a szívemet. Két dróttal. Ügyes gyerek.
- Nagy szerencséje van a néninek. 
- Nagyon nagy. Minden nap köszönetet mondok a sorsnak, hogy ilyen gyerekem van. 
- Örülök, hogy ide tetszett ülni mellém. 
- Én is fiatalember. Tudok magának segíteni valamiben? Ha gondolja, megnézném azt a levágott kart, ki tudja meddig kell még itt várnunk.
- Nem lesz szép látvány. Csupa vér a zacskó. Látott már ilyet a néni? 
- Még nem, de varrónő voltam valamikor.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...