Kordován Juliánus megkapta a legmagasabb állami kitüntetést. A döntést senki sem vitatta, hiszen egyértelmű, Kordován rászolgált az elismerésre.
Kordován elsőként került a frissen alapított intézetbe. A huszonkét éves ifjút maga a professzor választotta ki (a másodunokatestvérének a fia Julianus, valamint a professzor lányának udvarlója) ebből a szempontból abszolút érthető hát, hogy őt bízta meg a kutatási területtel. Juliánus két héttel később már tudományos főtanácsadóként és igazgatóhelyettesként vetette bele magát a munkába.
A feladat óriási kihívást jelentett a korábban vendéglátóipari szakiskolát (szakács) végzett fiatal szakember számára. A kutatás jelentőségével Julianus is tisztában volt, ezért saját kutatócsoport létrehozására kért engedélyt, amit természetesen azonnal megkapott. A felduzzasztott emberi erőforrás (egykori osztálytársak, edzőtermi barátok, személyi trénerek) egyúttal jelentősen növelte az intézet éves kiadásait, de a feladat fontosságára való tekintettel automatikusan kiutalták számukra a milliárdokat, amely összeg évente követi az inflációt.
Juliánus és csapata nem tétlenkedett, amint átvették a HR-osztálytól a kinevezéseiket, valamint a munkavégzéshez szükséges alapeszközöket, négykerék meghajtású (őserdőkben nélkülözhetetlen) terepjárókat, műholdas kapcsolattal rendelkező ultravékony mobiljaikat, valamint a korlátlan készpénzfelvételre jogosító bankkártyáikat,nos ezt követően három évre eltűntek a nyilvánosság elől.
Nem adtak hírt magukról, de ez elfogadható magatartás részükről, hiszen terepen voltak. Kutattak. A hosszú távollét miatt ugyanakkor az is indokolttá vált, hogy a kutatókhoz időnként a családtagok csatlakozhassanak, így a trópusokon, egzotikus, világtól elzárt területeken heteket tölthettek el együtt.
Bejárták szinte az egész világot, a legapróbb óceáni szigeteket is átfésülték, hegyeket másztak, utaztak hajón, repülőn, elefánton, minden kontinensen megfordultak. Alapos munkát végeztek, ám meglepő módon, a megoldást mégsem a messzi távolban találták meg, hanem a békásmegyeri lakótelep betonerdejében. Julianus, közérdekű bejelentést követően, egy hetedik emeleti lakásban lelte meg azt, vagyis inkább, akit évek óta kerestek. Szatymazi Györgynét, Katit. A negyvennégy éves, három gyermekes asszonyt, akinek a DNS-e megnyugtató módon közel vihet a megoldáshoz. Katalin a magyarság ősasszonya, a magyarság eredetének kulcsa. A DNS-t, feltéve ha Szatymaziné beleegyezik, hamarosan leveszik és analizálják.
Természetesen a kutatás ezzel nem ér véget, hiszen ez a tudományterület még számos feltáratlan kérdés elé állítja a kutatókat. Éppen ezért Kordován Juliánus az állami kitünetés és a vele járó milliós pénzjutalom átvétele után kedvesével, valamint az immár száztíz fős magyarságkutató csapattal ismeretlen helyre utazott. Julianus szerint 15-20 éven belül bizonyítani tudják majd, hogy a békásmegyeri anya valóban a magyarság ősforrása. Mindesetre a Szobortörténeti Alapkutatásokért Felelős Közalapítvány máris megbízta Kordován Julianus nagybátyját, hogy készítse el a békásmegyeri ősasszony köztéri szobrát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése