MENZA

Takácska István megbolondult. Ezt mondják róla. A férfi olyat állít, amit normális ember nem hihet el.

Takácska Istvánnal korábban semmi baj nem volt, sőt ritka az ilyen kedves ember, de sajnos vélhetően az elméje tréfát űz vele, így vált nevetség tárgyává. Pedig a ötvenes évei elején járó férfi igazán hasznos tagja társadalmunknak. Szinte mindenhez ért, fürdőszobát burkol, parkettát csiszol, cirkót szerel, és ami a legfontosabb, sosem finnyáskodik, hanem alázattal lehajol a legkisebb pénzzel járó munkákért is. Ha kell, autózik a város egyik végéből a másikba csakhogy megpiszkáljon egy szétesett mosogatót, amelyből ömlik a víz. Reggel héttől este tízig dolgozik, alig marad ideje magára. Egy valamihez azonban makacsul ragaszkodik. A napi egyszeri meleg ételhez. 48 órája éppen egy óbudai kifőzdében evett, igazán lerobbant helyen, sírnivaló környezetben, ahol hungarocellből készült tálakra teszik a ragasztóanyaghoz hasonlító főzeléket, műanyag késsel és villával vágja a száraz, másnapos húst, de megeszi, mert éhes. A lencsét alig látott masszáért és a szelet húsért 1970 forintot tett a kasszás elé. Sokat fizetett a semmiért. Minden nap így jár. Hideg, ki tudja milyen anyagból kotyvasztott ételeket fogyaszt.

Tegnap Budára hívták. A bejelentés szerint leállt a fűtés, rettenetesen fáznak a hivatalnokok az irodákban, kérték siessen amennyire csak tud. Ötven perccel később már az alagsori gépteremben feküdt a kazán alatt, amely valóban leállt. Sokat dolgozott vele, már dél is elmúlt, mikor végre feltápászkodott a betonról. A kazán beindult, ismét meleg levegő járta át a megszentelt szobákat, termeket.

A munka végeztével a hálás intézményvezető felajánlotta Takácskának, ebédeljen velük a most átadott menzájukon. Elfogadta. Beállt a sorba, tálcára tette az ételt, majd a pénztárhoz ment.

- Nagyon jó választás, a pirított jércemelles cézársali friss, az öntet pedig pompás. Jól fog lakni, mert a menüben lévő rántott pulykamell burgonyával, igazán laktató. Édességet nem választ az úr? Nézze meg az étlapot, érdemes! Egy gyümölcsrizs? Vagy almás rácsos? Csak megsúgom, a somlói galuska egészen páratlan. Jól döntött, nem fog csalódni. Akkor számolhatom? Tehát volt egy menü 850 forint és egy somlói 260 forint...Jaj, tegye el a pénzt, nálunk nem kell fizetnie! Mi adunk önnek , vagyis én, pontosan 1110 forintot. Sajnos minden aprómat elvitték a dolgozók, így 1200-at adok. Köszönöm uram, és jó étvágyat kívánok az ebédhez!

Takácska azt hitte, csak álmodja ezt az egészet. Az étel fenséges ízű volt. Szindbád kanalazta ilyen élvezettel a húslevest, utána a velőt, majd a pecsenyét, mint ahogy most az aranykezű ezermester tette, aki ráadásul ingyen fogyasztott, sőt, neki fizettek a menzán.

Létezik ilyen étterem? Vagy Takácskának valóban elment az esze? Netán mindenki megőrült? A férfi másnap visszament Budára, de hiába kopogtatott a menza ajtaján, soha többé nem engedték be.