Emberek! Nyugodjatok már le! Mit hisztiztek? Vonulgattok a hidegben, meg beszédeket mondtok, füstbombákat gyújtogattok! Elment az eszetek? Ekkora rikácsolás egy jelentéktelen törvénymódosítás miatt? Észre sem lehet majd venni! Most őszintén, mondjátok meg, mit számít az a néhány plusz óra amit esetleg, hangsúlyozom, esetleg a melóhelyen töltötök? Így is reggeltől estig ott vagytok (feltéve, ha nem munkanélküli pótlékon lébecoltok), akkor ez már igazán nem tesz ide vagy oda semmit. Na és, 250 helyett 400 óra túlóra...már bocsánat, de lófing az egész. Nem öt napot dolgoztok egy héten, hanem hatot. Volt már ilyen. És egyébként is, csak akkor lesztek bent többet, ha ehhez írásbeli engedélyt, beleegyező nyilatkozatot adtok a munkáltatónak. Ha nem adtok, akkor a cégvezetés nem tehet semmit, beletörődik, hogy nincs melós, akarom mondani nem kap plusz munkaerőt, munkaórát, kisebb a profit, kellett ugye elzavarni a népeket migránsnak, de hagyjuk is. Veletek nem csinálhatnak semmit.
Hogy nem a levegőbe beszélek, elmondom nektek, miként járt az egyik közeli ismerősöm, felettem lakik a hetediken, akit meg akart szívatni a főnöke, vagyis be akarta osztani pluszmelóra. Szóval ezt a Tobányi nevű embert, aki egyébként hentes a vágóhídon (csirkéket belez és mellet filéz) a baromfirészleg vezetője arról tájékoztatta, hogy a jövőben a sertésosztályon, a futószalag mellett is dolgoznia kell heti plusz egy napot.
Erre Tobányi, ez a jóravaló, csendes, sosem hőzöngő húsipari szakember, a liftben szoktam vele összefutni, akkor sem beszél sokat, ezt is csak futólag említette, szóval Tobányi írt egy levelet a csirkés ágazatvezető asszonynak. Udvariasan megköszönte a belé vetett bizalmat, mert hát nagy megtiszteltetés neki ez a felkérés, egy csirkés végre sertést is bonthat, de sajnos van neki egy súlyos betegsége, amely miatt nem válllalhat többletmunkát, nem stresszelheti magát, pedig ez volt a nagy álma, elektromos fürésszel sertést felezni. Menne vágni, de az orvosa ezt szigorúan megtiltotta, mivel a fűrészelés megtépázza az ideget, romlik a szív, kész agyvérzés az egész. Tobányi részletesen leírta a betegség mibenlétét, közölte az orvosa nevét, és a várható életkilátásait abban az esetben, ha esetleg mégis oda állítják a hatodik munkanapon sertést bontani.
A csirkés nő nem válaszolt Tobányinak, ellenben a levelét elküldte a húsipari tröszt elnök-vezérigazgatójának, a cég jogi igazgatójának és ki tudja még kinek, a személyes adattal való visszaélés esetét valósítva meg ezzel (büntetőjogi kategória), hiszen így mindenki megtudta, hogy Tobányi beteg. A csirkés vezető asszonynak azonban van szíve, még ha kőből is, nem rúgatta ki a cégtől a betegeskedő férfit, bár legszívesebben ezt tette volna, hanem azt javasolta a tröszt felső vezérkarának, hogy Tobányit helyezzék át a szerinte kevésbé megterhelő munkakörbe. Arra gondolt, Tobányinak, a képzettsége, a három évizedes szakmai tapasztalata, tudása, hentes mestervizsgája ellenére sokkal jobb helye lenne a tisztasági osztályon, melynek munkatársai felelnek a vágóhíd kivéreztető részlegének fertőtlenítéséért.
Tobányit azóta áthelyezték, immár vért és bélsarat takarít, ami persze kevésbé kreatív munka mint a filézés. Jó hír, azonban hogy Tobányinak megmaradt az öt napos munkahét.
Ezért mondom, ne pánikoljatok a túlórák miatt. Abból garantáltan nem lehet bajotok, ha nemet mondtok a munkahelyi pluszmunkára. Megnyugtattalak végre titeket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése