ROKONOK

"Arra ébredt, hogy a felesége a másik szobában telefonál.
- Te Juliska szívem, mi volt abban a pácban, mikor a múltkor nyulat ettünk nálatok?... Az akkor nagyon ízlett Pistának.

A szívét valami forró melegség és meghatottság öntötte el. Hát a felesége?... Telefonál... megkérdi, a nyulat hogy kell elkészíteni, hogy neki jólessen... Még könnyféle is szivárgott a szempillái közé."

Mily leleményes rendező az élet, hiszen ő is éppen arra ébredt, hogy a felesége (nem Juliska, hanem Ágnes) a másik szobában telefonál és Tinderezik egyszerre, miközben a tévét is nézi, a szabadon maradt kezével pedig Jagodát a méregdrága díjnyertes macskát simogatja. Erre csak Ágnes képes, megtudja osztani a figyelmét ezer dolog között is, gondolta magában Velőházy Attila, de nem akarta zavarni asszonyát, pedig legszívesebben magához húzta volna a IKEA paplan alá. A legutóbbi misén is azt hirdette a pap, az asszonyi öl a béke kapuja, teljetek el vággyal és lépjetek be a szent barlangba amikor csak tehetitek, végül valami olyasmivel zárta a vasárnapi igehirdetést, hogy sokasodjatok, de Ágnes már nem akar sokasodni, elég neki Zalán és Babettke.

Valójában Attila sem akar már nemzeni, de mindig fészkelődni kezd, ha kihűlőben alatta a lepedő. Mostanában mindig húsz fok alatt van az átlaghőmérséklet az ágyukban, ez pedig könnyen érthető és elfogadható magyarázat arra, hogy Velőházy miért kezdett ki a lánya tizennyolc éves barátnőjével, majd folytatott vele erotikusan túlfűtött viszonyt közel két éven keresztül. A kislánnnyal végül szakított, mert Evelin, Velőházy szándékával szembeszegülve, alattomos módon állapotos lett, de szerencsére a megyei kórház igazgatója, Velőházy üzlettársa elrendezte a dolgokat, állítólag saját maga csinálta meg a műtétet. Erről sem akkor, sem később nem beszéltek. Velőházy, igazi magyar úriemberként azonnal utalt.

Velőházy sikeres polgára a városnak. Világbajnoki ötödik helyezett birkózó, snájdig politikusféle, titokzatos üzletember, amihez nyúl arannyá, vagyis EU-milliárdokká válik a kezei és a kapcsolatai segedelmével. Nem titok, a megyében már minden az övé. Ő, klasszikusokat idézve, annyit ér, amennyije van. Velőházy azonban mégis szorong, tele van kétségekkel, és bizonyítási vággyal. Valósággal epekedik azért, hogy végre megmutathassa országnak, világnak, mily földi javakkal büszkélkedhet családapaként.

Ne ítéljük el emberi vágyaiért, hiszen a fáraók piramisokat emeltettek nem múló dicsőségük bizonyítékaként , a királyok szobrokat, portrékat rendeltek, az elnökök könyvtárakat neveztek el magukról.

Velőházy is az örökkévalóságot akarta. Már csak ez hiányzott makulátlan és sikeres életéből.. És miközben Ágnes telefonon időpontot kért a kozmetikusától, Velőházyban végre megérlelődött a merész gondolat. Filmet forgat magáról, a barátokról, barátnőkről, benne lehet akár Evelin is, a nép végre láthatja az eddig gondosan titkolt jachtot, repülőgépet, kedélyjavító porokat, és a cigipapírként elégő ötszáz eurós tömböket.

Van az a pénz, amiért ilyen film elkészülhet, és Velőházy végre főszereplő lett. Mindent pőrén és igazul megmutatott, de nem sokáig örülhetett felhőtlenül, hiszen nem ilyen fogadtatásra számított. Árulókra pedig még kevésbé.
Hova tűntek az igazi bajtársak? - kérdezte könnyezve magától, majd egy hang azt súgta neki, türelem, eljönnek érte a régi csibészek, a harcostársak, és megmentik, ő pedig ismét félve tisztelt godfather lesz a tartományban.

A premier óta mindenki Velőházyról beszél. Egyelőre még nem mer kimozdulni otthonról, csak fekszik naphosszat. A tévét nem nézi, az internetről elmenekült, a telefonját nem veszi fel, nem avat semmit. Az olvasásba menekült. Most éppen Móriczot lapozgatja. A Rokonokat.