SÚLYOSAN SEPERNEK

Mindjárt jönnek. Az e-cigis, lazán vonuló alfahím, a begipszelt lábú hivatalnok srác, és kedvencem, a szemétszedő ember. Órát lehetne hozzájuk igazítani, annyira pontosan érkeznek. Minden nap, reggel hat óra ötvenkor. Előbb a karciogén anyagot beszívó és kifújó krapek tűnik el a ködszerű felhőben, mögötte a törött lábú lépeget, kezében ötvenes évekbeli barna aktatáska, hogy hova biceg ezzel nem tudom, végül a tisztaságmániás érkezik.

Jacques Tati feeling az V. kerületi Kecskeméti utcában.

A füstös, és a savanyú képű beteg kevésbé érdekel, ellenben az energikus öregúr annál jobban. Megfigyeltem, már a Kálvin térnél elkezdi a szemétgyűjtést, de igazából a retro sportbolt előtt gyorsít be. Elképesztő tempóban hajolgat, markol, majd gyalogol tovább. Amikor megtelik a keze a taknyos zsebkendőkkel, cigicsonkokkal, eltaposott sörösdobozokkal, keres egy szemetest és ürít. Húsz méteren keresztül követem, ámulattal figyelem, majd megszólítom.

- Miért szedi a szemetet?
- Mert kosz van. Zavar.
- Itt lakik az utcában?
- Nem. Budáról jövök.

Nem áll meg. Mozgásban marad. Úgy viselkedik, mint a kötcsei piknikre érkezők. Irritálóan célirányos, fölényes. Rám se néz. Láthatatlan celofánokért nyúl. Csokispapírokért. Nem fárad. Semmi lihegés.

- Látszik már, hogy dermed az idő -mondja. - Nyáron nagyobb itt a mocsok.
- Munkába megy?
- Nem. Templomba. Misére.
- Ön tartja a misét?
- Nem vagyok én pap.

Egy pillanatra elidőz az utcai szemetes előtt. Nézi.

- Nicsak, kiürítették. Ez nem véletlen. Politika ez is. Persze, választás lesz.
- Ön szerint azért vitték el a szemetet, mert vasárnap önkormányzati választás lesz?
- Mi másért?
- Minden kuka számít?
- Minden számít.
- Ön szerint lesz változás?
- Nem hiszem. Hogy is hívják itt a polgármestert? Szentgyörgyvölgyi. Nincs itt esélye másnak.
- Miért nincs?
- A Tüttőt (ennél durvábban fogalmaz) könnyűvérű nőnek tartják
- Ezt kik mondják?
- A templomban az asszonyok. Nem legalizált kapcsolatban él azzal a Leisztingerrel.
- Nem is él már vele, állítólag.
- Mindegy. Nem szeretik az ilyen nőket errefelé.
- Ennyit számít itt egy papír?
- Vallásos asszonyok ezek.
- Ők döntik el a választást?
- Ők bizony.

Ez az utolsó szavai felém. Köszönés nélkül elfordul, majd ismét meglát valamit. Egy szakadt Lokált visz a szél. Rátapos. Elkapja. Lehajol érte, összegyűri. Kukát keres megint. Tisztul az utca.

"Súlyosan sepernek, sohasem pihennek,
Súlyosan sepernek, sohasem pihennek,
Na söprés!.....

Söprik az utcát az utcaseprők,
Mennek egy lépést, sepernek kettőt,
Súlyosan sepernek, sohasem pihennek"