BALLÁÉK

Nem néztem az órámat, így csak feltételezem, hogy egyetlen órát töltöttem az aluljáróban. Sokkal többnek tűnt. Végtelennek.

A Balla házaspár minden nap ott van, délelőtt tizenegytől este hétig. Árulják a Fedél nélkült, a Röhrig Géza verseskötetet és immár a Befalazott csőgörényt. Némán teszik ezt, mert ha megszólítanák a vevőket, az már koldulásnak számítana és azonnal elvihetné őket a rendőr.

Péter, kezében tartva az árut, hang nélkül áll a falnál. Az emberek kerülgetik, elmennek mellette, a többség rá sem néz, mintha ott sem lenne, nem létezne, felesége pedig a kerekesszékében ülve próbálja eladni az újságot. Szombat délután van, a többség a plázába siet, vagy a Nyugatiba, valamelyik vonathoz.

- Rossz lehet magának - mondja nekem Viki. - Borzasztó lehet egy szerzőnek ezt megélni, hogy az emberek ennyire közönyösek.

Szíven üt Viktória mély empátiája. Velem foglalkozik, miközben az igazi kérdés az, ők hogyan bírják ezt? Nem csupán egy órán keresztül, hanem évek óta, minden nap. Kosz, közöny, kegyetlen huzat, erőszak. Ebben élnek.

- Sokan nem is tudják milyen nehéz munka ez. De már megszoktuk.

Viki, a születése óta kerekesszékben él. Harminchét éves. Péter negyvenkettő. Egy mozgássérülteknek szervezett táborban ismerkedtek meg. Ennek immár kilenc éve. Azóta nem engedik el egymás kezét. Vikinek, a férjén kívül nincs senkije. Az édesanyja régen meghalt már. Péternek van ugyan egy testvére valahol vidéken, de elvesztették egymással a kapcsolatot.

A házaspárnak ez az egyetlen bevételi forrása. A Fedél nélkül. És a könyvek. Jelenleg egy külvárosi kempingben laknak. A faház bérlete napi 8500 forint. Ezt az összeget mindenképpen "ki kell termelniük". Létkérdés, különben mehetnek az utcára. Ma alig adtak el valamit. Az újságból is csak néhány példányt. Felajánlom, ha nem zavarja őket, akkor segítek vevőket találni. Először egy fiatal nő áll meg, nem is kell hosszan kapacitálni. Amikor megemlítem lehetőségként a dedikálást, a Fedél nélkül mellé vesz egy Csőgörényt is. Nem sokkal később egy apa jön a kisfiával. Először nem kér semmit, csak némi aprót szeretne adni, végül mégis vásárol. Arra kér, hogy Éva nevét írjam a könyvbe. Nekem akarja adni a pénzt, de határozottan jelzem, ez nem az enyém, hanem Viktóriáé és Péteré. Mások is megkérdezik, biztosan az árusoké a bevétel? Egészen biztosan.

Sietnem kellene, de eldöntöm, addig maradok Vikivel és Péterrel, amíg el nem adunk még egy könyvet. Húsz perc múlva ez is megtörténik. A valóban kedves vevő még azt is megengedi (minden reklámra szükség van) hogy közös fotó készüljön a párral. Hernek János, pár órával később, immár a vonaton utazva üzenetet küld, nem bánta meg a vásárlást.

A kempingben lévő faház bérleti díjával ma este biztosan nem lesz gond.