Igazi "belle époque" volt. Szép korszak. Legalábbis úgy éltem meg. Jártam a vidéket (Magyarországról jövök), beszélgettem emberekkel, s közben hódolhattam a másik szenvedélyemnek, jazzlemezeket és előadókat bemutató rovatot vezettem a rádióban. A Café Montmartre-ban Gyorgy Mezo-Gadia, majd Máté György volt a két szakértő. Amikor Mező Gyuri végleg elment az USA-ba, külsősként átvettem a helyét az Universalnál. Szabad kezet kaptam. Megálmodtam és elkezdtem szerkeszteni az ingyenes, Universal jazz című negyedévente megjelenő újságot. A rádióban ment tovább Café Montmartre sorozat is, amelyben leginkább arra törekedtünk, hogy a nálunk ismeretlen jazz előadók életútját, hatásukat, zenei örökségüket bemutassuk. Arra azonban nagyon ügyeltem, hogy az Universal "kapcsolat" miatt a saját Verve, Impulse, kiadványainkat még véletlenül se mutassuk be a a heti rovatban, mert az összeférhetetlen lenne. Ezt követően csakis más kiadók albumai és előadói kerülhettek az adásba. Végül a sorozat azért szűnt meg, mert a nyári hónapokban "lemezek" nélkül maradtunk, a sajátjainkat pedig, úgy éreztem, etikátlan lenne behozni a műsorba.
A kőfejtők, ingatlanos és offshore cégek világában ez a történet igazán nevetséges. Röhejes, ha őszinte akarok lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Az önmagát a béke apostolának tekintő, antialkoholista, lisztérzékeny, kutyabarát, brit felsőházi felmenőkkel rendelkező közéleti ember, Pen...
-
Arcát adta legkedvesebb klubjának János, vagy ahogy a B-közép sportemberi közössége becézi, Pengés Jani. A stadionhoz legközelebb eső kutya... -
Csoda történt abban a magyarországi iskolában, ahol a helyi plébános megszentelte az iskolatáskákat. Az egyházi szertartást követően az isko...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése