Igazi "belle époque" volt. Szép korszak. Legalábbis úgy éltem meg. Jártam a vidéket (Magyarországról jövök), beszélgettem emberekkel, s közben hódolhattam a másik szenvedélyemnek, jazzlemezeket és előadókat bemutató rovatot vezettem a rádióban. A Café Montmartre-ban Gyorgy Mezo-Gadia, majd Máté György volt a két szakértő. Amikor Mező Gyuri végleg elment az USA-ba, külsősként átvettem a helyét az Universalnál. Szabad kezet kaptam. Megálmodtam és elkezdtem szerkeszteni az ingyenes, Universal jazz című negyedévente megjelenő újságot. A rádióban ment tovább Café Montmartre sorozat is, amelyben leginkább arra törekedtünk, hogy a nálunk ismeretlen jazz előadók életútját, hatásukat, zenei örökségüket bemutassuk. Arra azonban nagyon ügyeltem, hogy az Universal "kapcsolat" miatt a saját Verve, Impulse, kiadványainkat még véletlenül se mutassuk be a a heti rovatban, mert az összeférhetetlen lenne. Ezt követően csakis más kiadók albumai és előadói kerülhettek az adásba. Végül a sorozat azért szűnt meg, mert a nyári hónapokban "lemezek" nélkül maradtunk, a sajátjainkat pedig, úgy éreztem, etikátlan lenne behozni a műsorba.
A kőfejtők, ingatlanos és offshore cégek világában ez a történet igazán nevetséges. Röhejes, ha őszinte akarok lenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában rendkívül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről,...
-
Megmozdult a Föld és a korábban soha nem tapasztalt erejű rengés maga alá temetett páratlan életműveket, csodálatra méltó karriereket. Ember...
-
2010 tavaszán, néhány héttel az országgyűlési választások előtt egy kávézóban ültem és beszélgettem a Németországban élő kettős (magyar-néme...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése