Kedves nézőim, kedves hallgatóim! Mai vendégemet bizonyára önöknek sem kell bemutatnom. Jól ismerhetik, hiszen filmek, tévéjátékok, operák főszereplője, továbbá nagyvonalú adományaival támogatja a Közösen a Szenvedélybetegségek Ellen Alapítványt, valamint fegyveres aktvistája a Ne lőjj le több gyöngyös ürgét! állatvédő akciócsoportnak. Rendkívüli ez a mai találkozás vele, hiszen Thockos András elképesztő rekordot ünnepelhet. Éppen ez az ötezredik nagyinterjúja, de higgyék el nekem: ma olyan dolgokat árul el magáról, melyekről az előző 4999 interjúban sosem mesélt. Van tehát mit bepótolnunk.
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Tegeződni fogunk, hiszen nem először beszélgetünk a mikrofon előtt. Ha jól számoltam eddig hétszázöt alkalommal kérdeztelek az életedről.
- Megtisztelő, hogy ennyire kíváncsi vagy, de pontosítanom kell, még csak hétszáznégy interjút készítettél velem.
- Igazad van, a múlt hétre tervezett beszélgetés elmaradt, mert egy másik stúdióba kellett menned. De a lényeg, hogy itt vagy! Van még benned izgalom ilyenkor?
- Bevallom, van.
- Hát igen, minden szónak, minden mondatnak jelentősége van amit a nyilvánosságnak szánsz. És ma, életed egészen intim szférájáról fogsz beszélni.
- Nincsenek titkaim.
- Akkor vágjunk bele. Valóban nem tudod már egyedül felhúzni a lábadra a zoknit?
- Sajnos, nem tudom.
- Jól sejtem, akkor a cipőt sem tudod felvenni?
- Azt néha sikerül, de csak akkor, ha nagyon taposom és belenyomom a lábam. Nézd, meg, ennek a cipőnek is tönkrement a vége. Ezt már egyetlen suszter sem vállalja.
- Talám még megmenthető.
- Hidd el, próbáltam.
- Kár érte. Szép cipő volt. Nem tudsz lehajolni?
- Tavaly óta nem.
- Meszes a gerinced?
- Meszes és sajnos porózus. Vigyáznom kell.
- Van, akire ilyenkor számíthatsz? Mármint zoknihúzáskor.
- Igen, a kutyámra. Ügyesen a szájába veszi a zoknit, és addig mesterkedik, amíg sikerül ráhúznia a lábamra.
- Okos. Nincs is jobb egy ilyen barátnál. Milyen fajta?
- Doberman és masztiff keverék.
- Akkor van ereje.
- Hatalmas.De enélkül nem sikerülne felhúzni a zoknit.
- És az igaz, hogy körömgombád van?
- Nagyon felkészültél ismét. Igen, van.
- Lelkileg ez mennyire visel meg?
- Annyira, hogy iszom.
- Alkoholt?
- Csak azt. De így is nehéz elviselni. Minden körmöm elszíneződött. Már nem nemcsak a lábamon gombás a köröm, hanem a kezemen is.
- Ezért vagy mindig kesztyűben?
- Igen.
- Gyógyszert használsz erre?
- Természetesen. Mondhatom az ecsetelő krém nevét?
- Akartalak is kérni rá. Most rövid reklám, utána folytatjuk a műsort. Elöljáróban csak annyit, továbbra is tabuk nélkül beszélgetünk majd. Maradjanak velünk!
- Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat. Tegeződni fogunk, hiszen nem először beszélgetünk a mikrofon előtt. Ha jól számoltam eddig hétszázöt alkalommal kérdeztelek az életedről.
- Megtisztelő, hogy ennyire kíváncsi vagy, de pontosítanom kell, még csak hétszáznégy interjút készítettél velem.
- Igazad van, a múlt hétre tervezett beszélgetés elmaradt, mert egy másik stúdióba kellett menned. De a lényeg, hogy itt vagy! Van még benned izgalom ilyenkor?
- Bevallom, van.
- Hát igen, minden szónak, minden mondatnak jelentősége van amit a nyilvánosságnak szánsz. És ma, életed egészen intim szférájáról fogsz beszélni.
- Nincsenek titkaim.
- Akkor vágjunk bele. Valóban nem tudod már egyedül felhúzni a lábadra a zoknit?
- Sajnos, nem tudom.
- Jól sejtem, akkor a cipőt sem tudod felvenni?
- Azt néha sikerül, de csak akkor, ha nagyon taposom és belenyomom a lábam. Nézd, meg, ennek a cipőnek is tönkrement a vége. Ezt már egyetlen suszter sem vállalja.
- Talám még megmenthető.
- Hidd el, próbáltam.
- Kár érte. Szép cipő volt. Nem tudsz lehajolni?
- Tavaly óta nem.
- Meszes a gerinced?
- Meszes és sajnos porózus. Vigyáznom kell.
- Van, akire ilyenkor számíthatsz? Mármint zoknihúzáskor.
- Igen, a kutyámra. Ügyesen a szájába veszi a zoknit, és addig mesterkedik, amíg sikerül ráhúznia a lábamra.
- Okos. Nincs is jobb egy ilyen barátnál. Milyen fajta?
- Doberman és masztiff keverék.
- Akkor van ereje.
- Hatalmas.De enélkül nem sikerülne felhúzni a zoknit.
- És az igaz, hogy körömgombád van?
- Nagyon felkészültél ismét. Igen, van.
- Lelkileg ez mennyire visel meg?
- Annyira, hogy iszom.
- Alkoholt?
- Csak azt. De így is nehéz elviselni. Minden körmöm elszíneződött. Már nem nemcsak a lábamon gombás a köröm, hanem a kezemen is.
- Ezért vagy mindig kesztyűben?
- Igen.
- Gyógyszert használsz erre?
- Természetesen. Mondhatom az ecsetelő krém nevét?
- Akartalak is kérni rá. Most rövid reklám, utána folytatjuk a műsort. Elöljáróban csak annyit, továbbra is tabuk nélkül beszélgetünk majd. Maradjanak velünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése