NÉPMESE

A színészlegenda, a kultúrházak királya, szappanoperák acéltestű svihákja, a könnyű színpadok nehézsúlyú ökölpápája merészet húzott. Megszólította azt az embert, akit egyszerű földi halandó még megközelíteni sem mer, persze ő sem áll le akárkikkel, majd arra kérte, tolja fel karján az inget és mérje össze bicepszét az övével. Szerencsés, áldott pilllanat volt, mindenki kedélyesen bámulta őket, kérés teljesült. Duzzadtak az erek, kivillantak az izomkötegek, közben lelkesen fotózták e ritka, mesebeli eseményt, csoda, hogy a Föld forgása nem állt meg közben.

- Oszt hol bokszolá estve, jó ember?
- Tévés mutatványos műsorban, jó uram, ottan ütém szét a fejét.
- Oszt kivel bokszolá? Kinek fejét tűzöd öklöd végére?
- Nem ismered, jó uram, nevesincs jöttment.
- Oszt vigyázzál véle, okozá még néked meglepetést!
- Nem félek én még a tűzharapó oroszlántól sem, jó uram!
- Oszt nem félni kell, hanem harcolni!
- Harcolok én jó uram, tőled tanulám eztet!
- Oszt figyelé minden ütésedre, barátom! Nékem te vagy az ászok ásza, birodalmam örökös bajnoka!
- Öklöm forró egri szurokba mártám, azzal csapodá majd arcát, fogazatát, jó uram!
- Oszt kérsz-e támogatást a nagy harc előtt?
- Nem kérek én semmit jó uram, elég néköm az áldása!
- Oszt jól van, ha mégis köll néked béríróktól való segítő, átokerősítő szöveg, szólj, ellenfeledet szavaikkal kiüték helyetted is!
- Jó uram! Hálám a ringig kísér, s utána is, de bízom pusztító erejemben, mellyel győzni fogok az ön dicsőségére is!
- Oszt így legyen!

Hát, nem így lett. Megint nem. Két menet, technikai KO. Itt a mese vége, fuss el véle.