Azt nem írom, hogy világsztár, mert kevés labdaszedőt ismerek, aki e tevékenységnek köszönhetően azzá vált volna, de hát ki tudja, meg a "mi lett volna ha" sem időszerű kérdés már. Egy tény, ott voltam. Az MTK pályán, 1980-ban. És kiválasztottak. Nem egyszerűen statisztának, hanem labdaszedőnek, aki ráadásul mond is valamit meccs közben. Például azt, hogy fuss, vagy, szép lövés volt. Feladatköröm szerint az életükért küzdőket segítve rohantam volna a pálya szélén, csakhogy Pelé, Ardiles, Sylvester Stallone, Bobby Moore, Michael Caine minél kevesebb időt veszítsen a partvonalon túlra került labdák miatt. Minden másodperc számított. Nácik ellen küzdöttek, akik alig várták, hogy végre kivégezhessék a teljes csapatot. Nyilván velem együtt, de nem ismertem a teljes forgatókönyvet. Mindegyikükkel találkoztam, sőt, dedikációt is szereztem tőlük. Még Max von Sydow-tól is kaptam, pedig szerepe szerint elvakult náci volt. Szóval, ott álltam a nagy lehetőség előtt, Oscar-díj és hasonlók, legjobb epizodista
ám akadt egy aprócska probléma. Mivel magam is a koncentrációs tábor lakói közé tartoztam, ezért másnap reggel, a forgatás megkezdése előtt kopaszra borotváltak volna, ehhez viszont szülői beleegyezésre volt szükség. Hollywood, Oscar-díj, meg Michael Caine, Stallone, semmi, de tényleg, egyetlen nagy név sem sem hatott. Mivel pár nap múlva mentünk Bulgáriába IBUSZ útra, ezért anyám nem járult hozzá a kopasztásomhoz. Lehetséges, hogy nem akart magyarázkodni az utastársaknak, a gyerek most jött vissza a koncentrációs táborból, ahol Pelét segítette, meg Stallone-t. Mi van? Mit tetszik mondani? Hogy most szabadult? Így hát egyetlen filmkockán sem szerepelek, viszont dús maradt a hajam. Ez az igazi karrier, vagy nem? 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése