SUSÓ AZ ÜLŐEMBER

Susó, vagy ahogy az osztályban nevezték Suska, kifejezetten lomha gyerek volt. Nem kövér, csak enyhén telt, megnyugtató jóllakottságot jelző úszógumival a dereka körül. Imponáló lassúsága, utánozhatatlan lustasága és bámulatos unottsága híressé tette a Szív utcai általánosban. A testnevelés órán mindig undorodva fogta meg a mászórudat. Néha ugyan úgy tett, mintha elrugaszkodna és elindulna felfelé, de nem, mert azonnal visszazuhant, a tigrisbukfencnél (repülő gurulóátfordulás) pedig minden esetben lefejelte a tornaszekrényt. Még szerencse, hogy nem roppantotta meg a gerincét, bár lehet, hogy láthatatlan, ugyanakkor mégis egész életére szóló sérülést szenvedett, majd a becsapódást követően nagy robajjal kísérve ledöntötte az utált tornatermi eszközt.

Suska a legnagyobb örömét abban lelte, ha mozdulatlanul ülhetett Orvosi papírokkal igazolta, a legnagyobb biztonságban csak a padon lehet. Ült hát és a tekintetével követte a többieket, bár leginkább csak bambán nézett maga elé.

Sok évnyi tornatermi semmittevés és aktív pihenés után valami megváltozott. Suska immár minden iskolai ünnepségen az emelvényen foglalt helyet, mintha ő maga is a tanári karhoz tartozna. Senki sem értette mit keres ott. Suska állandó biodíszlete lett hát a november hetedikéknek, évnyitóknak és ballagásoknak. Nem csinált semmit, csak ült rendkívüli tehetséggel és nyugalommal a székén.

Nem tanult tovább, erre az esélye amúgy is minimális lett volna, de hogy merre járt, mivel teltek ifúkora évei, homályban maradt.

Bő húsz évvel később, immár terebélyes férfiként bukkant fel ismét, egy zászlókkal túldekorált dísztribünön. A tévés közvetítésnél a kamera közelről mutatta Suskát, ahogyan akkor sem csinált semmi értelmeset, csupán ült egy széken,
jó ütemérzékkel lelkesen tapsolt és a rá jellemző sejtelmes arckifejezéssel mosolygott. Ezután minden ünnepségen ott volt, sőt, egyre előrébb került a sorban. Az utolsó nyilvános szereplésénél immár kiemelt helyen foglalhatott helyett és ott lelkendezett.

Suska nem sokkal ezt követően már a hírekben szerepelt, mint a turmixgépeket, szifonokat, és hűtőszekrényeket előállító legnagyobb állami konszern frissen kinevezett vezérigazgatója. Pár hónap múlva pedig arról írt a központi pártlap, hogy Suska parlamenti képviselő, bizottsági elnök lett, majd karrierjét megkorononázta, hogy egy vagyonkezelő holding elnöki székébe emelték (illetve süllyedt), ahol elődei áldozatos, odaadó módszereivel kezelte a vagyont. Születésnapján az ország első embere baráti hangú levélben köszöntötte fel.

Bámulatos karrierjét egyértelműen (az utánozhatatlanul egyedi képességének) a jó helyen, megfelelő időben történő üldögélésének köszönheti. Ennek ellenére a sok évnyi dicsőséges és jól fizető tevékenységét immár zárt helyen kénytelen gyakorolni. Ha jól viselkedik, nyugodtan üldögél, akkor tíz év múlva szabadulhat.

Feltételesen.