HAPPY END

- Készpénz, kártya?
- Kártya.
- Nagyszerű. Kérem nézze meg, hogy rendben van-e az összeg, most még lehet korrigálni.
- Jaj nincs nálam a szemüvegem. Juditkám, te sem hoztad el?
- Nem.
- Semmi baj, olvasom én, 2 millió 540 ezer. Indíthatom a tranzakciót?
- Igen, indulhat.
- Köszönöm szépen, meg is történt a banki visszaigazolás. Ha javasolhatom, fussuk azért át még egyszer a különböző tételeket, nehogy valami lemaradjon a nagy napon.
- Maga nagyon precíz kedves János!
- Péter vagyok, a kollégám a János, de aki eddig segített Önöknek a választásban Szilvia, ma sajnos nem tudott itt lenni, de mindent előkészített. Itt van máris a virágok listája, ezt ugye holnap hajnalban viszik ki és minden asztalon lesz egy kisebb csokor. Ez akkor ugye rendben is lenne, terembérlet szintén, a meghívottaknak állófogadás, majd a VIP -vendégeknek, rokonoknak ötfogásos vacsora.
- A zenekar tud jönni?
- Szerencsére igent mondtak, előtte ugyan zsúfolt lesz a programjuk, mert stadionkoncertet adnak, aztán rohannak a tévébe, de a kezdésre itt lesznek.
- Ugye nem felejtette el, hogy a professzor úrnak kiemelt helyen kell ülnie?
- Hogy is feltételezhet ilyet! Természetesen neki külön bőrfotelt szállítunk ki az eseményterembe. Ő ugye a nagypapa?
- Nem az, de úgy tekintünk rá, mintha az lenne. Mi nagyapóként szeretjük és tiszteljük, végtére is elsősorban miatta rendezzük ezt. Egyébként az anyukám távoli unokatestvére.
- Nem fognak csalódást okozni neki, ebben biztos vagyok.
- Ő ugyan azt mondta, már gyerekkorban ösztönözni kell a gyerekeket a házasságkötésre, de mi úgy gondoljuk, ez kevés, miért várjunk erre, ha szeretik egymást, miért ne lennének már most férj és feleség?
- Igazuk van, maradéktalanul egyetértek Önökkel. Szép ünnepség lesz, ezt cégünk nevében garantálhatom.
- Maguknak pedig gondolom referenciaként szolgálhat az esemény, hiszen ha jól sikerül, mások is Önöket kérik majd fel.
- Így legyen. Nagyon köszönöm, hogy minket választottak, és holnap délutánra minden készen áll majd. Nagy öröm ez a szülőknek, de az egész családnak.
- Juditkámmal már nagyon nagy izgalomban vagyunk.
- És a gyerekek mit szólnak hozzá?
- Évikére gondol, vagy Lacikára?
- Mindkettőjükre.
- Mi nem mondtuk el Évikének, meglepetés lesz ez a számára. Lacika szintén holnap tudja meg, de annyira rendes fiú, jó vejem lesz, én pedig jó anyósa.
- Mindig öröm ilyet hallani, ezt a nagy szeretetet. Akkor holnap találkozunk a Rózsafüzér bejáratánál. A taxi pontosan érkezik majd, ezt is egyeztettük már.

Alig több, mint 24 órával később a taxiban.

- Anyu, hova megyünk?
- Titok kislányom.
- Mondd meg anyu!
- Ne türelmetlenkedj Évike, nemsokára megtudod.
- Levehetem a ruhát?
- Hogy gondolsz ilyet! Alig tudtuk rád adni, varrónő kellett hozzá.
- De melegem van benne. Kényelmetlen.
- Ki fogod bírni. És ne piszkáld a hajad!
- Viszket.
- A hajlakk miatt viszket, majd holnap megmossuk.
- És milyen kemény. Szúr.
- Ne nyúlj oda és akkor nem szúr. És arra kérlek, ha odaértünk, és kérdeznek tőled, akkor mindenre válaszold azt, hogy igen.
- Muszáj anyu?
- Nem kötelező, de kérlek ne hozz ránk szégyent kislányom!
- Jó, de mikor érünk már oda?
- Öt perc.
- Szomjas vagyok.
- Itt van víz, igyál ebből.
- Kubu nincs?
- Az nincs. Víz van.
- Kivel találkozunk most?
- Meglepetés.
- Tudni akarom!
- Nagyon akaratos vagy, jó megmondom, Lacikával találkozunk és a szüleivel. Meg a rokonaival.
- Nem elég Lacika?
- Most nem.
- De én a Lacikát szeretem csak.
- Egész életedben szeretheted, de ahhoz, hogy együtt lehessetek, most fontos dolgotok lesz.
- Mi anyu?
- Megtudod mindjárt.
- Azért mert csak ötéves vagyok, még nem kell dedósnak nézni!
- Drága kicsi Évikém, dehogy vagy dedós, te már felnőtt nő vagy a szememben. Imádlak!

15 perccel később.

- Jönnek! Istenem, de gyönyörűek!
- Édesek.
- Lacikán milyen jól áll az öltöny. Mintha rá öntötték volna.
- Varratták, mert ilyen kis méretben nem találtak volna neki valót.
- Évikén pedig ez a fehér Givenchy, álomszép.
- Remélem boldogok lesznek!
- A professzor úr áldását adta rájuk, ez önmagában garancia a szeretetteli, boldog házaséletre.

Érkezik Évike, Lacika elől várja.

- Tisztelt egybegyűltek, szülők, rokonok, barátok! Nagy nagy ez a mai, amikor is két fiatal összeköti élete fonalát és mi ennek tanúi lehetünk. Laci és Évi gyertek közelebb! Az élet nagy lehetőséget kínál fel számotokra és köszönhetően az előrelátó döntéshozóknak, immár törvényi akadálya sincs annak, hogy hivatalossá tegyétek kapcsolatotokat. Elsőként téged kérdezlek Lacika! Akarod-e hites feleségednek az itt megjelent Évikét?
- Igen.
- Most Évikét kérdezem. Elfogadod-e hites uradnak Lacikát, leszel-e jóban -rosszban, hűségben társa, aláveted-e magad az akaratának?
- Igen.
- Kimondtátok a legszebb szót, immár eggyé váltatok. Mától férj és feleség vagytok. És most Lacika húzd fel a hitvesi gyűrűt Évike ujjára. Végül pedig csókoljátok meg egymást. Gratulálok és nagyon sok boldogságot kívánok nektek!

Az ország első hivatalos gyermek esküvőjének híre lázba hozta a családokat, immár szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne házasodnának össze gyermekek és kiskorúak. Happy end. 

KINDERFABRIK

- Mi van ma ezekkel?
- Semmi. Óbégatnak és kész.
- Ez akkor sem normális. Az egész ház tőlük zeng. Ezt nem lehet elviselni. Széthasad a fejem. Úgy üvöltöznek, mintha speedet kevertek volna a kajájukba.
- Álljál már le! Hogy kaptak volna speedet?
- Mit tudom én. Kaptak és kész.
- Szerintem te szívsz valamit Annus. Ennyi hülyeség egyébként nem jönne ki belőled, Szedsz valamit?
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Nem, de elgondolkodtam ezen.
- Emese, ne akard, hogy emeljem a hangom.
- Jól van, ne civódjunk már. Ki vagyunk merülve mindketten.
- Mindenki ki van merülve. Négyen vagyunk öt emeletre.
- Ennek sosincs vége.
- Nem is lesz. Tudod, hogy ma hányan jöttek be?
- Én már nem számolom.
- Nekem muszáj számolni. Olyanok, mint a nyulak. Ezen a héten 976-an érkeztek. És még csak szerda van.
- Alig van már itt hely. Négy szabad ágyunk maradt, azok is a hetediken vannak a lépcsőházban.
- Fullon vagyunk. Szerintem a répagyári csarnokot is meg kell majd nyitni, mert nem tudjuk hova tenni őket.
- Érdekel ez valakit? Senkit.
- Ezt akarták. Futószalagot. Nagyipari termelést. A plakátokon is ez volt.
- Mi lesz ezekkel?
- A kölykökkel?
- Meg az anyjukkal.
- Nem mindegy?
- Igazad van, minden mindegy. Jut eszembe, ne nézzünk be a 208-ba?
- Minek?
- Ha jól hallom ott is éppen szülnek. És nincs orvos.
- Majd az apuka besegít. Vagy aki akar. Megoldják.
- Az a jó, hogy már mindenki önjáró, nem vár segítségre.
- Nem bizony. Összefekszenek, már nem nézik ki kivel, csak szülik a világra a kölyköket.
- Nincs ezzel baj, csak magyarok legyenek.
- Szívemből szóltál! Erre gondolj, amikor a hangzavar miatt hasogat a fejed. Menjünk is gyorsan, etetőidő van. Cumikat elmostad?

MINDEN TISZTA

- A tanulmányi osztályon gondolom valamennyien bejelentkeztek, megkapták az indexüket, így nekem már csak annyi a feladatom, hogy elindítsam önöket ebben a patinás oktatási intézményben. Zakkariás József vagyok, a képzési centrum tulajdonosa és rektora. Tudom, nem volt könnyű bejutniuk ide, errefelé nincs tömegközlekedés, na jó ez csak vicc volt, szóval itt lenni rangot jelent, ne feledjék, nálunk mindig is a legjobbak tanultak a legkiválóbb tanároktól, oktatási területük nagy egyéniségeitől. Nyilván az órarendet és a tankönyveket is megkapták a kollégáktól, de azért nézzük át a névsort.

Balláné Katzirc Szimonetta ,vegyi és tisztítóanyagok beszerzése, tárolása, használata, 2-es előadóterem.

Durzsó Pál Péter ismeretlen szennyeződések felismerése, lokalizálása 4-es terem.

Komásiné, Juhász Zsanett súrolástechnikai alapismeretek 5-ös előadóterem.

Angellán Dömötör pneumatika és gépi szívóberendezések 7-es terem.

Konczos Irma üvegtechnika, átláthatósági műveletek 8-as nagy előadó.

Örcsei Géza atka és ágyipoloska mentesítés földszint 9-es terem.

És végül magamat sem hagynám ki, iskolalapítóként és tulajdonosként is nagy örömmel oktatok, igaz ez sokba kerül az Uniónak, ez is csak vicc volt, nyugodtan nevessenek, itt mindenki vidám és optimista, szóval én oktatom önöknek a vízöblítéses mosogató technológiát és feng shui készletelhelyezés tantárgyat. Jó hír, hogy már az az első óra után gyakorlat következik, a közeli trafikokban fognak takarítani, ablakot pucolni, és ha már ma délelőtt jó teljesítményt nyújtanak, akkor a diploma megszerzése után az lehet életpályamodelljük meghatározó, első és egyben utolsó állomása.

TANTRA

- Jó szerető vagyok.
- Örülök, hogy ezt mondja, de ez miben nyilvánul meg?
- Nálam nincsenek tabuk. Élvezem az együttlétet.
- És a partnerei is?
- Természetesen. Mind a négy.
- Négy szexpartnere van?
- Igen, vagyis öt, mert a feleségemmel is gyakoroljuk a tantrát.
- Mind a hét fokozaton átmentek már?
- Át. A legjobb minősítést két évvel ezelőtt szereztem meg, a Happy Body tantratáborban.
- Akkor miért van itt? Mit szeretne még megtanulni a tantratanfolyamon?
- Hogy is mondjam...ez most valami új.
- Itt nyugodtan beszélhet. Mondja ki amit gondol.
- Tudja, magas pozícióba kerültem...
- Több lesz a kihívás, a csábítás? Még több nő lesz az életében? Erre szeretne felkészülni?
- Nem tartom kizártnak, sőt, biztosan többet kell bírnom, de most nem erről van szó elsősorban.
- Hanem?
- Szenvedélyesen kell szeretnem a hazámat.
- Mi ebben a probléma?
- Ez az új feladatom. Még sosem csináltam ilyet.
- Eddig nem érzett semmit?
- Nem nagyon.
- Hogy érzi, képes lesz ilyen szenvedélyre?
- Bizonytalan vagyok.
- Ezek szerint nagy a lemaradása. Fürödjön meg, várom a szőnyegen. Lesz mit tanulnia.

NEM VELED

CK-UB-67778323-t tiszteletreméltó tudásvágy hajtotta előre. Szívta magába a temérdek információt, amit aztán bölcsen szétválogatott, sokat azonnan kidobott, vagyis örökre törölt a memóriájából, de amiről úgy gondolta segít majd neki eligazodni az előtte tornyosuló ijesztő buckák és hegyek között, azt megjegyezte. Egyébiránt CK-UB-67778323 létező személy, csakhogy a neve teljessséggel érdektelen, a munkahelyén is így tartják nyilván, CK-UB67778323. Az utolsó megbeszélésre e számsor telefonon történő beolvasásával hívták. Azonnal.
- Kedves CK-UB-67778323, kérem foglaljon helyet!

Egy barátságos László, vagy Gábor megszólítás nyilván oldottabbá tehette volna a munkamegbeszélést, ugyanakkor a számkód szerinti megnevezésnél kisebb a tévedés lehetősége, hiszen Laciból sok millió létezik, CK-UB-67778323-ból viszont csak egyetlen egy van, bár egy felcserélt hetes és nyolcas szám okozhat kellemetlen pillanatokat.

- Szóval, CK-UB-67778323 kolléga azért hívtuk be, mert bizonyára értesült már róla, mi egy korszerű, 21. századi intézményt építünk, és ezt nem Önnel/Veled képzeljük el. Ide kérnénk egy szignót.

CK-UB-67778323 nem vitatkozott, sietve aláírt, majd mikor már nem kellett a papír fölé hajolnia, felegyenesedve a HR munkatárs+munkahelyi vezető (ejtőernyős)+tanú (testőr) trió felé fordulva ennyit kérdezett:

- Önök akarnak 21. századi intézményt építeni? Ez komoly? Kinek hazudnak éppen?

CK-UB-67778323 hamar talált magának új munkahelyet, ahol XCV-992323-TPR-ként került be a nyilvántartási rendszerbe, ám meglepő módon a vállalati ünnepségeken ritkán ugyan de előfordult, hogy Laciként szólították meg a főnökei. Nem foglalkozott ezzel, mint ahogy azzal sem, miként érzi magát az új munkakörben. A nem érezni, nem gondolkodni stratégia sokat segített neki, ennek megtanulása érdekében, évekig kitartóan dolgozott a pszichológusával.

Egykori munkáltatója a távozása után felszámolta a vállalati könyvtárat, szétszedte és ismeretlen helyekre szállította az adattárat, a számítógépes rendszert egy haveri cégre bízta (minőség nem számít) a legjobb szakembereket kirúgták, vagy önkéntes távozásra késztették, a belsős munkafolyamatokat sokszoros áron kiszervezték (haverok haverjainak, unokatesóknak, barátnőknek) a maradók terhelését a végsőkig fokozták. A korábban ismert szavakat használaton kívül helyezték (kérlek, köszönöm, mi a véleménye?), helyüket átvették a "csak, nem kérdeztem a véleményét, ha nem tetszik akkor el lehet innen menni" kifejezések.

XCV-992323-TPR-A 21-et ez már nem érdekli, sőt nem is szívesen emlékezik vissza egykori munkahelyére, amely valójában ma már nem létezik. Helyén modern, 21. századi intézmény jött létre, ahol szart, szappant, szalámit is képesek előállítani. Gyakorlatilag bármit. Csak akarni kell.

3 MILLIÓ A ZSEBBE

- Nyitva.
- Nem nyílik.
- Nyomja erősen!
- Nyomom.
- Istenem, egy ajtót nem tudnak kinyitni. Megyek már. Ne rángassa.
- Azt hittem zárva van.
- Uram, látja, itt a tábla, nyitva vagyok.
- Rossz ez az ajtó.
- Nem rossz, csak ki kell tapasztalni. Mit szeretne az úr? Öltönyt? Pantallót, kabátot, netán csak méretre igazítsak?
- Mutatom.
- Ez egy női nadrágszoknya. Nem olvasta a feliratot? Férfiszabó vagyok, női ruhákkal nem foglalkozom.
- Kérem segítsen! Ön az egyetlen élő szabó a városban.
- Sokba fog ez kerülni magának.
- Pénz nem számít.
- Mit csináljak ezzel?
- Varrjon rá zsebet.
- Erre? Hogy fog ez kinézni zsebbel? Én nem tennék rá semmit.
- Nagyon fontos a zseb.
- Mire kell ez magának?
- Nem nekem kell, a feleségemnek.
- Ő kérte a zsebet?
- Nem kérte, de hasznos lenne.
- Ez egy eredeti Yves Saint Laurent, méregdrága párizsi modell. Vétek ehhez hozzányúlni.
- Kell a zseb.
- Uram, aludjon rá egyet. A zseb tönkretenné ezt a szép ruhát.
- Engem a feleségem tesz tönkre.
- Mit vétett ez a szegény asszony?
- Állandóan a kezében hozza a pénzt, vagy reklámszatyorban, tárcát pedig nem használ.
- Hova teszi a pénzt?
- Nekem adja, hogy rakjam el. Iszonyatosan idegesítő.
- Uram, ha rám hallgat, ne vitatkozzon, tegye el a pénzt.
- De hova tegyem? Árulja már el! Így is állandóan tele van a zsebem pénzzel, feszül rajtam a nadrág, kidagad a szövet a pénzkötegek miatt.
- Szerencsés ember maga.
- Már hogy lennék szerencsés, ha állandóan ezzel gyötör, hogy rakjam el az ő pénzét is. Amúgy is aprópénz amit ad.
- Fémpénz? Mert az valóban lehúzza a szövetet.
- Papír. Minden hónapban eljátszuk ezt. Átad hárommilliót, én meg csináljak neki helyet. Azt hiszi ettől leszünk egyenlőek? Sosem leszünk.
- Uram, ne dühöngjön. Megcsinálom amit kér. Mekkora legyen az a zseb?
- Nagy legyen.
- És mindkét oldalra varrjak?
- Hátulra is tud tenni?
- Oda is. Amit kér az úr.
- Mikor jöhetek érte?
- Holnap három után. Az ajtót pedig ne rángassa.

ÖRDÖG DR.

- Ez nagyon gáz.

- Miért lenne az?

- Mert hiába hívták, nem jött.

- Nem ért rá. Vagy egyszerűen csak nem volt kedve jönni.

- És az nem lehet, hogy rossz címre küldték ki a meghívót?

- Nem, ez lehetetlen. Jól ismerem a  miniszter titkárnőjét, mindent ezerszer ellenőriz.

- De annyira várták már.

- Tudom. Mégis el kell fogadnunk, hogy más jön helyette.

- És ez a fazon mennyire megbízható?

- Van annyira profi, mint ő.

- Mennyi időre jön?

- Elvégzi a munkát és már megy tovább. Rengeteg melója lett hirtelen.

- És hogyan lesz? Házon belül megy magától mindenhova , vagy kísérnünk kell?

- Ezt magam sem tudom még. Lehet, hogy mindenhova be kell majd kísérni.

- Az intenzívre is?

- Remélem, hogy oda nem. Szerintem ott kezd, és utána megy az osztályokra.

- És mit mondtak a kollégák?

- Milyen kollégák?

- Hát a többi kórházban mit mondtak?  Ott mi volt? Oda is ő ment?

- Ja. Gyorsan csinálta. Nem szívbajos. Ránéz valakire és ott helyben dönt.

- Iszonyat.

- Miért lenne az? Kurva sokat spóroltak már eddig is. Nincs lacafaca, napokig, hetekig való ápolgatás. Csepelen csak a múlt héten 46 műtétet lehetett törölni. Teljes osztályok ürültek ki, rengeteg szabad ágy van végre.

- Elképesztő.

- Eleinte féltek tőle máshol is, de mindent pillanatok alatt felmér, átlát, elintéz, sőt, már a kezdeti stádiumban megérzi a betegséget. Nála aztán nincs protekció.

- Hálapénz?

- Na azt felejtsd el. Nehogy megpróbálja valaki! Az ismerősödnek is szólj, nehogy a zsebébe csúsztasson egy borítékot. Ott lenne vége az életének, az biztos. Őt a központból fizetik, de jobb ha nem tudjuk mennyit szakít havonta.

- Ezt megértem, ezért a melóért biztosan nem két fillért kell pengetni.

- Nagyon jók lettek a statisztikák.

- Az sokat számít manapság.

- Az biztos.

- Mikor jön?

- Már itt kellene lennie. De nyugi, mindenre lesz ideje.

- Láttad már munka közben?

- Egyszer. Ránéz a betegre, egy-két  másodperc az egész, majd a beteg vagy eldől az ágyon, vagy felkel és jár.

- Ez pontosan mit jelent?

- Hogy mit? Élet vagy halál. Ilyen egyszerű. És az a csodálatos, hogy a beteg fel sem fogja, ki is a látogatója. És nem érez semmit, nincs fájdalom, csak a gyors elmúlás.

- Nem is sejti mi fog történni?

- Nem. Hetek óta sokan azt hiszik, mert ugye ők is olvassák  a lapokat, hogy immár a  jóisten dönt nem az orvos, ezért  nagyon jól viselkednek, gyónnak az osztályokon, várják a jóistent, aki persze majd megmenti őket.

- De nem menti.

- Nem, persze, hogy nem, vagy csak néhányukat, de látod a dolog mégis működik.

- Ördögi terv.

- Zseniális.

- Ha megérkezik, hogy kell szólítani?

- Kollégának, vagy egyszerűen csak Ördög doktornak. Majd a helyzet eldönti. Azért egy picit illik meghajolni előtte, azt állítólag szereti.

- Az már ott ő?

- Igen.

- Nyugi, nem lesz semmi gond. Velünk egyelőre nem foglalkozik.

- És ha mégis?

- Fogalmam sincs Gerdai doktor. A jóisten kezében vagyok mind.