„Nem kéne anyukának mindent beszopni, mondta Borikának az utolsó, még itt lévő fia. Négyen már elmentek, meg az a hálátlan, hitetlen, tetovált lány a Klára is, azóta nem sokat hallani róluk, mondhatni szinte semmit. Csak a Lacika maradt, meg a két unó, de szedelőzködnek ők is. László lecsapta a Skoda csomagtartóját, benne a szükséges ingósággal, majd mielőtt elindult volna a családdal németbe, vagy norvégba, nem mondta hova megy, magához szorította anyját. Mélyen a szemébe nézett, és búcsúzásképpen, sírva megismételte, hogy nem kéne anyukának mindent beszopni.”
Milyen gyönyörűséges, meseszerű pillanat, a magyarság hétköznapjainak eleven krónikája, a velünk élő balladai szépség megjelenítése az apró magyar falucska csendes utcáján! A fiú remegve ölelé anyját, majd beül a volán mögé és elindul felfedezni a világot!
Ugye, önök sem feledték e szépséges és megható életképet, emlékeznek Borikára, a boldog és büszke magyar anyára, nagyanyóra, ki nem értette, nem is kérdezte hisz épül, szépül, gyarapodik a hon, miért szalad egész pereputtya a szélrózsa minden irányába, biz csak mentek eltökélten, sietősen, de ő kitartott, mert hát ilyen egy büszke asszony, őrizé az anyaföldet, a kandallóban duruzsoló tüzecskét, hogy mikor visszatér majd az összes unó, meleget találjanak bent, és hálásan nézzenek agg nagyszüléjükre.
Borika, ki jó lelkű, egyszerű teremtés, milyen jó is ugye a szimplaság, nem zakatolnak a fejben zavaros gondolatok, nem esé kétségbe az üressé vált porta látványától, nem üté szíven a magány másokat meggyötrő érzete, hanem szótlanul és büszkén teszi tovább a dolgát.
Kint üldögél naphosszat a lócán, figyelé jön-e arra valaki, de mozdulatlan minden. Jó ez így, a végtelen nyugalom. Estve aztán bemegy, hogy nézze az egyetlen fogható csatornán imádott emberét, aki oly sokszor hozott vidámságot az üresen is barátságos, visszhangos Kádár kockába. Kacag a humor hittevő nagyágyúján, aki bizonyos politikusi arcképek köpködéstől sem riadt vissza csak hogy szórakoztassa Borikát, hálája jeléül pedig Borika egyetlen másodpercét sem mulasztotta el e nagyszerű műsorfolyamnak.
Mikor pedig a showman "jóéccakátkezeketapaplanfölé" kívánva elbúcsúzik, az idős asszony ágyában fekve még olvasgat, mígnem aztán álomba nem ringatja magát másik kedvence, az udvari költő és ideológus valamelyik örökbecsű művével. Múlt héten fejezte be a Gennyes epét hányok az arcodba című könyvét, de a polcon ott van mindegyik kötet, azokat korábban a Szent Harag kiadótól rendelte. Élet a dögkútban, Csizmával taposok az arcodra, Bélsártengerben végzed rosszarcú g....ciláda, Karóba húzott idegenek, Könyörgés kíméletért, amit nem kapsz meg, Pápa a kannibálok ítélőszéke előtt, Lánctalpak alatt szétnyomva, Hamvasztás és savazás, Poéta a lángtengerben, Rothadó húscafat vagy csupán, amit beköptek a legyek, Kutyatáppá gyúrt fattyak, Vérturmix az agyadból, Ugatsz ótvar? Ne álmodj díjról impotens, vén fasz!
Ez utóbbit imádta a legjobban, többször is elolvasta. Alapmű, a bölcsességek valóságos tárháza. Nélkülözhetetlen olvasmány egy magafajta tisztességes asszony számára.
És mit hall e jóságos néne? Hogy kedvenc humoristája és imádott írógéniusza, e két jóságos, finom ember egymásnak feszült, vagyis a tollforgató káromolja a tévés legendát. Nincs ez így jól! A vég sötét árnya fenyeget! Szeressétek egymást gyerekek, gondolja magában Borika, meg azt is, hogy vasárnap elmegy a templomba, ahol megkéri a papot, a viszálykodók érdekében mondjon engesztelő szavakat. Ekkor azonban felrémlik Borikának, hogy pap sincs már, mert állítólag a szomszéd faluban rosszalkodott az atya, egy gyerekkel, de Borika ezt a szokásos felháborító hazugságnak tartja, és reméli, hogy visszakapja szeretett reverendás lelki vezetőjét.
Borika amúgy megadóan búcsúzik az élettől. Súlyos betegség kínozza, hetek óta képtelen felkelni az ágyból, de nem tud kitől segítséget kérni. A falu néptelen, mindenki elment vagy meghalt, orvos nincs, telefon szintén, nincs ki rányitná az ajtót, csak a rádiója és tévéje működik akkumulátorról, de ez is elég, mert végre jó hírek érkeznek hozzá. Messzi távolból jönnek a biztató szavak, bemondó tolmácsolja az üzenetet, senki se essen kétségbe, mert jól van, makkegészéges.
Borikának ennyi is elég, békével a szívében távozik a vágyott mennyországba. Földi maradványait évekkel később nagyobb fia Laci találja meg, aki átutazóban jár arra.
