Megkapom a statikus kedvenc (többnyire vele dolgozik) kivitelezőjének telefonszámát. Önmagában már ez is kincs, egy sokat ígérő telszám. Minden perc számít, hívom azonnal. Hosszan cseng, végül felveszi. Csodálatos érzés. Köszönök, bemutatkozom.
- Üdvözlöm, .....-t keresem.
- Én vagyok.
- Nem hívom rosszkor?
- Mondja. (ettől mindig rosszul vagyok)
- X. mérnök úr ajánlotta önt. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy ajtókivágásról lenne szó, acélgerendával megerősítve. Tudják-e vállalni?
- Beton? Tégla? Mert, ha beton, akkor kell betonvágó.
- Tégla.
- Az nekünk nagyon kis tétel. Aprópénz.
- Megkérdezhetem, hogy körülbelül mégis mennyibe kerülne?
- Na, figyeljen, nekem erre nincs most időm.
- Én vagyok.
- Nem hívom rosszkor?
- Mondja. (ettől mindig rosszul vagyok)
- X. mérnök úr ajánlotta önt. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy egy ajtókivágásról lenne szó, acélgerendával megerősítve. Tudják-e vállalni?
- Beton? Tégla? Mert, ha beton, akkor kell betonvágó.
- Tégla.
- Az nekünk nagyon kis tétel. Aprópénz.
- Megkérdezhetem, hogy körülbelül mégis mennyibe kerülne?
- Na, figyeljen, nekem erre nincs most időm.
Örülök, hogy ma is egy sikeres vállalkozóval beszélhettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése