- Matikám, ízlik a brokkoli leves?
- Olyan brüsszeli íze van.
- Azért megeszed?
- Ne haragudj, de nem. Képtelen vagyok rá.
- A Parlamentben nyilván más a menü, ugye, kisfiam?
- Nagyon más. És azért dolgozunk, keményen, kíméletlen szigorral, hogy így is maradjon.
- Ez a legfontosabb, hogy neked jó legyen, kisfiam. Meg a barátaidnak. De ugye nem csinálsz butaságokat?
- Mire gondolsz, anyuka?
- Hát, olyan huncutságokat. Hogy szokták mondani "azok", jaj pedig itt volt már a nyelvemen, na végre, törvénytelenséget.
- Ezt itt és most a leghatározottabban visszautasítom!! Már a gondolat is sértő! Hogy én és a barátaim ne tartanánk be a törvényeket? Mit gondolsz rólunk, anyuka?
- Jól van kisfiam, nyugodj meg, tudom, te makulátlan vagy minden szempontból! Büszke vagyok rád. Te csak jót tettél velünk, és az országgal. Akkor hozom is a brüsszeli sajtos csirkét.
- Úgy látszik, nem voltam elég egyértelmű. Nem kérek brüsszeli sajtost. Semmit nem veszek a számba ami brüsszeli. Ne fáradj. Hortobágyi húsos van esetleg?
- Tudod, apád nem ehet ilyesmit. Nem bírja már az epéje. A cukra is az egekben van, sajnos.
- Desszert azért lesz nekem?
- Neked mindig minden van, édesem. Most is. Brüsszeli csokis mousse.
- Anyuka, az tömény méreg. Ennyi idő alatt sem tanultátok meg?
- Jól van, bolondos vagyok már, de jut eszembe, orosz krémtorta? Van a fagyasztóban.
- Végre valami nekem való! Jöhet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése