Szénási Sándor a Klubrádió szombat délutáni politikai magazinjában végtelenül korrekt és tisztességes módon beszélt a közmédiában lévőkről, azon belül a Magyar Rádió egykori munkatársairól. Elmondta, 2010-től folyamatosan küldte el a Fidesz el a régi rádiósokat az MTVA-ból, köztük őt is, de Szénási szerint azért maradtak még a szakmájukhoz és a közszolgálatiság alapelveihez ragaszkodó emberek, bár az évek alatt lassan ők is kikoptak. Helyesbítek, kikoptatták, eltüntették, a pálya legszélére lökték vagy éppenséggel elhallgattatták őket. A stúdió egyik vendége a Gulyáságyú főszerkesztője Gulyás Balázs azonban kitartott azon véleménye mellett, hogy nincs bocsánat, ezeknek az embereknek nem lehet helyük többé a médiában, és szerinte éppen azok tapsoltak az MTVA-ban interjút adó Magyar Péternek, akik korábban pocskondiázták, lejáratták, folyamatosan hazudoztak a Tisza Pártról és annak vezetőjéről, a következő miniszterelnökről.
Nos, magam is ott voltam a tapsolók között, sőt, átadtam Magyar Péternek a könyveimet, melyek a NER elmúlt 16 évének abszurditásairól (gazságairól) szólnak. Egy tiszás ismerősöm szerint ezzel sok ott dolgozó becsületét adtam vissza, hiszen íme, itt a kézzel fogható bizonyíték, hogy vannak, akik valóban megszólaltak, tiltakoztak, és nem csupán most, a rendszerváltozás pillanatában, hanem sok-sok évvel ezelőtt, amikor a remény szikrája még csak nem is pislákolt. Akik ismernek, tudják, soha nem hazudoztam, és nem vettem részt semmiféle lejáratásban, mint ahogy a szintén jelen lévő kollégák sem. Politikai műsort utoljára 2009-ben vezettem, a 180 perc című adást, melyben Baló György, Szénási Sándor és Rábai Balázs is dolgozott. Tehát Gulyás Balázsnak az az állítása sem állja meg a helyét, hogy látványos pálfordulásnak lehettek tanúi.
Öntsünk tiszta vizet a pohárba. A régi rádiósok nem maguk jelentkeztek, hogy az MTVA-ban szeretnének dolgozni. Az állítólagos kétharmados hatalom foglalta el az intézményt, majd alakította át azt kénye-kedve szerint. Hogy milyen volt ez a kedv, nem szorul magyarázatra.
A "maradék" rádiós csapat legtöbb tagja nem a hírterületen dolgozik, ők ismeretterjesztő műsorokat készítenek, gyerekeknek szóló programokat, a "vidéknek szóló" magazinokat. Ez cáfolhatatlanul a köz szolgálata.
Gulyás, és persze a mostanában kétely nélkül megszólaló egyre hangosabb és indulatosabb véleményvezérek szerint akkor is bűnösök vagyunk, mert ott maradtunk és jelenlétünkkel legitimáltuk a rendszert, így mennünk kell. Kérdezem, akkor a Nemzeti Színház színészei is takarodjanak, mert társulati tagságukkal igazolták Vidnyánszky hitványságait? Vagy a rendőrjárőrök, akik Pintér alatt szolgáltak? Az útépítő munkások, akik Mészáros cégeiben aszfaltoztak? Ugyan már.
Igen, elmehettek, elmehettünk volna. Persze. De nem tud mindenki elmenni, egyrészt az elmúlt 16 évben már egy portás álláshoz is protekció kellett, a rendszer pedig nem a gátlásosságáról volt híres, bárkit tönkre tudtak tenni, utánuk nyúlva lehetetlenné téve a későbbi pályamódosítást is. Akadályt jelent az is, hogy többségükben nem huszonéves fiatalokról van szó, és ugye a hétköznapi valóság kiábrándító, bizonyos kor felett szinte lehetetlen állást találni. Velem is történt ilyen, próbálkoztam, de megfogadtam, a saját történeteimmel nem hozakodom elő. Az erről szóló összes levelet, dokumentumot mindenesetre gondosan eltettem, és lehet, hogy majd egyszer előveszem.
De beszéljünk a képmutatásról is. Igen, mert azt érzem, egyesek úgy tesznek, mintha nem itt éltek volna. Mit értek a képmutatáson? Azt, hogy semmiféle szolidaritást nem vállaltak azokkal, akik ki akartak lépni ebből a lelket pusztító helyzetből, tenni szerettek volna a rendszer lebontása érdekében. Ehhez semmiféle segítséget nem kaptak. Erről is sokat tudnék mesélni. Csupán egyetlen mondat a sok közül, amellyel szembesülnöm kellett: "András, Noé bárkája megtelt."
A most háborgók között szép számmal vannak olyanok is, akik sokáig lelkesen támogatták Orbán rendszerét, most viszont ők a bátor szókimondók, a forradalmárok. Gulyás Balázs - elismerem az utóbbi években nyújtott teljesítményét, vitathatatlan érdemeit, fontos és bátor riportjait -, az első Orbán kormány alatt a MOKÉP vezérigazgatója volt, és példának okáért Tarr Bélával is komoly vitába keveredett, mert akkor Orbánt védte Tarr Béla határozott véleményével szemben. Sőt, kezdeményezte a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatti MOKÉP-vezetés által kötött előnytelen szerződések felülvizsgálatát,[mely ügyet később Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is vizsgált, és végül feljelentés is született.
Mielőtt még előkerülnének a kések és borotvák, a hajvágó ollók és megkezdődne a megalázó büntetés, kopaszra nyírni a bűnösök, az együttműködők, az állítólagos kollaboránsok fejét, azt kérem, álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk józanul, közösen. A leendő miniszterelnök szerencsére empátiával és megértéssel kezeli ezt a helyzetet. Ott, a stúdió előterében szó szerint a következőket mondta: "Szeretném megköszönni mindenkinek, aki kitartott így sok év alatt. És aki nem jókedvében tette azt, amit tett. Tudom, hogy nagyon sokan vannak ilyenek. Sajnálom is néha önöket, hogy ilyen nehéz helyzetben kell lenniük, azt tudom mondani, ennek hamarosan vége lesz. Addig is tartsanak ki, és vigyázzanak magukra."
Köszönöm, hogy elolvastátok a soraimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése