PÉLDAKÉPEK,IDOLOK 1.

PÉLDAKÉPEK, IDOLOK (miként lehetsz sikeres a mai Mo-n, első rész)

A múltról semmit. Senkit nem érdekel, hogy hol, mikor jártál iskolába, tanultál-e bármit. Egyszerűen csak vagy. Berobbansz a köztudatba. Tested kigyúrt, szinte már állatias. Simlis üzletekkel gyarapítod a vagyont. Adót nem fizetsz, sőt, igazán menő akkor lehetsz, ha fiktív számlákkal való bűvészkedés miatt elítél a bíró. Röhögsz az egészen. A luxus mámorát hirdeted. Dolce vita a hétköznapokban. Mindenkinek beszólsz, okoskodsz, eljátszod, hogy bármire képes vagy. Nyilván ezért is a kasszához járulsz. Ha veszel valamit, az nagyon full. Ez a létezésed egyetlen és legfőbb bizonyítéka. Lakás, óceánra néző panorámával, milliós óra, autó, nő. Mindened megvan. Lízing? Végtére is, nem mindegy? Társadalmilag hasznos vagy, inspirálod a környezetedet. Bónusz jár ezért is. Ott vagy a gálán, címlapot kapsz. Nehéz idők járnak, nem rád természetesen, szükség van az olyan példaképekre, mint amilyen te vagy. Sokat hallunk még rólad.

AZ ELISMERÉS, DICSÉRET, GRATULÁCIÓ FOGADÁSÁNAK ÉS MEGKÖSZÖNÉSÉNEK ILLŐ, IDŐT NEM RABOLÓ ELEGÁNS MÓDJÁRÓL, MELY JÓ ÉRZÉSSEL TÖLTI EL A DICSÉRŐT ÉS A DICSÉRTETT EGYARÁNT

AZ ELISMERÉS, DICSÉRET, GRATULÁCIÓ FOGADÁSÁNAK ÉS MEGKÖSZÖNÉSÉNEK ILLŐ,  IDŐT NEM RABOLÓ ELEGÁNS MÓDJÁRÓL, MELY JÓ ÉRZÉSSEL TÖLTI  EL A DICSÉRŐT ÉS A DICSÉRTETT EGYARÁNT


A kacifántos cím ellenére roppant egyszerű témában rabolom a kedves olvasó mindennél drágább idejét. Ez pediglen nem más, mint az, vajon miként reagáljunk udvariasan arra, ha valaki szóban, írásban, vagy egyéb módon tudtunkra hozza, örül a sikerünknek, elismeri a teljesítményünket, gratulál az eredményeinkhez.

Tudom, békés és szeretetteli országunkban szokatlan, sőt inkább már-már gyanús, ha valaki ilyesmire ragadtatja magát, megállít minket az utcán,  ír az Instán, Face-en, vagy, és ez már igazán zavarbaejtő, telefon felhív és gratulál. Mit akar egy ilyen alak? És mi ez a telefonálgatás? Állásra pályázik és ezért így hízeleg? Fel akar szedni? Szexet szeretne? Normális ember ilyet nem csinál.

Kiábrándítom a kedves olvasót, vannak még ilyen fura lények, akik nem ezért írnak, szólnak, állítanak meg, mert akarnak valamit, nos tudom érthetetlennek tűnhet, de tényleg nem akarnak semmit, csupán elmondani azt, hogy lenyűgözi őket a másik teljesítménye, és ennek örülnek. Igen. a másik sikerének.

Ha tehát valaki ilyen tartalmú levelet, üzenetet kap, amelyben még meg is szólítják, "kedves Eufrozina, gyönyörű az epreskertje, a ménese, az új fiákere, csodálatosan csellózott a kertben, az új gyógynövénykivonata leszárította a bibircsókomat, köszönöm és szívből gratulálok Önnek", akkor ne azt írja, hogy "köszi", mert ez méltatlan mód a válaszra, továbbá hideg, számító, lekezelő lény benyomását kelti magáról a"kösziző", miközben tudjuk, két lábon járó szívjóság, aki még véletlenül sem szeretne senkit megbántani. Nyilván elfoglalt, sikeres, korunk embere.

A rohanó idő sem lehet kifogás, mert egy "Kedves Tokány József! Nagyon köszönöm a levelét." legfeljebb öt-10 másodpercet rabol el. Persze, a "köszi" maximum három másodperc.

Ha pedig valaki az utcán megállít és megdicséri a legutóbbi alakításunkat a Frakker Színház legutóbbi előadásából, akkor se rémüljünk meg, nem valószínű, hogy az illető épen ki-, vagy el akar rabolni. Dicsérni szeretne. Legutóbb, egy bevásárlóközpontban magam is megszólítottam az ismert fővárosi színészt, illően köszöntem neki,  de ekkor máris menekülőre fogta. Felpattant a rollerére, és amikor éppen ellökte volna magát, jeleztem, hogy láttam az ..........darabban, nagyon tetszett, nos ekkor megdermedt, megállította a járművet, majd azt kérdezte, komolyan? Persze, hogy komolyan, válaszoltam és elmondtam, hogy lenyűgözve néztem az alakítását. Ekkor megsimogatott és legalább háromszor megköszönte az elismerést. Kezet fogtunk, majd boldogan elrollerezett.

Szóval, ennyi.

Köszönöm, hogy elolvasták e rövidke írást.

JELLEM

Tóth Kovács Szabó Kis József Pista költőként kezdte, de a romantikus ifjúkori költeményektől hamar eljutott a szépirodalom csúcsaira. Eddig nyolc verses és hat novelláskötete, valamint tíz drámája jelent meg. Legújabb művét, a Letaglózni egy marhát a pusztában című monumentális családregényét éppen most akarta kiadni és több kontinensen forgalmazni a holland Hryemus kiadó, továbbá a Century Fox amerikai filmgyártó is megkereste, csak hogy megvegye tőle a megfilmesítés jogát, de a hazai irodalmi élet szellemóriása közölte, nem kell neki a pénz, nem érdekli a hírnév, nem akar filmet a művéből, főleg nem valami imperialista szörnyűséget, ő magyar ember, ezért csak és kizárólag a magyar olvasóknak ír, senki másnak. Tóth Kovács Szabó Kis József Pista nagy jellem. Mondanám, hogy ilyen az erőközpontokban sincs, de van. Tőlem szerényen, a maga halk módján csak egy ezrest kért , hogy tudjon venni magának vacsorát, mert ma még nem evett semmit, de azt ígérte, két részletben törleszteni fogja, amint megkapja a beígért ösztöndíját.

PANNI A CSÚCSFORGALOMBAN

Tízéves lányommal az autóban, sokadik rész.

- Pannika, ne haragudj, ha vezetés közben néha csúnyán beszélek.
- Nem haragszom.
- MIért nem?
- Vicces.
- Tudod, így vezetem le a feszültséget, amit a szabálytalankodó autósok miatt érzek.
- Megértem. Én is vezetek.

450 MILLIÓ

- Irénkém, nem könnyű pályát választott magának Balázska. Annyira kiszámíthatatlan, kegyetlen, irigy szakma.
- Ne aggódj Erzsikém, Balázskának sok barátja van.
- De azt olvastam, ők is hasonlóan nehéz helyzetben vannak. Küzdenek folyamatosan.
- Irénkém, ebben igazad van, de a miniszter úr nagyvonalú volt, mindnek adott gyorssegélyt.
- Lehetett volna nagyvonalúbb Balázskával. Annyira jó fiú. És ez a bizonytalanság is felőrölheti szegényt. Miért nem adták neki oda egyszerre, miért kellett apránként adagolni ezt a 450 milliót? Nem értem. És kérdem én, meddig elég ez a pénz? Hogy bírja ezt szegény Balázska?
- A zongora sokat segít neki. Csak leül elé, játszik és kiadja magából a szomorúságot.

JÁNOS SOROKSÁRON

János művész. Nagy művész. Színész, énekes, rendező, író, producer, ingatlanos és sportmenedzser. Meglepő módon immár hosszú ideje nem csinál semmit, vagyis évek óta csak fekszik a nappalijában, vagy járja a romkocsmákat.. Bizsergetően izgalmas figura. Nemrégiben felszedett egy bikini modell fitnesz-edzőt, akivel elment nyaralni Soroksárra. A folyóparton a nő levette a melltartóját, majd János lefotózta a döbbenetes idomokat, a képeket pedig azonnal feldobta a rajongói oldalára. Azóta János neve ismét pörög, kapkodnak érte a csevegős adások, egyik interjút adja a másik után. Állítólag jövő héten szerződést ír alá, élő showműsort vezet majd és szerepet kap az Árpádházi királyok szerelmi élete című történelmi sorozatban is, olvashatatlan könyvét pedig a legnagyobb kiadó gondozza majd.

HASZNOS NŐK DICSÉRETE

Ha a társadalmilag hasznos egyén, például egy volt szépségipari munkásasszony a világ távoli, a Karib-térség napsütötte tengerpartjáról üzeni, hogy az aktív pihenés (én-idő) nagyon fontos egy nő életében, mint ahogy az is, hogy mindig ápolt és selymes legyen a bőre, ezáltal képessé váljon vágyat kelteni aktuális partnerében, akkor az otthon maradt nők vélhetően maguk is megpróbálják ezt a mintát magukévá tenni, ők is mindent megtesznek, hogy minél előbb óceáni levegőt szívjanak a tüdejükbe, és a legújabb bikini divatot követve vágykeltésre alkalmas állapotba hozzák a testüket. Persze csak azért, hogy anyákká válhassanak. Mi ez, ha nem társadalmi hasznosság?

A társadalmi hasznosság még szembetűnőbb akkor, ha egy társadalmilag hasznos nő, és egy, a közjót kívánó, azért verejtékkel küzdő férfi, szerelmespárt alkotva együtt építi a közjó számára is oly hasznos és boldog jövőt. Akkor láthatjuk csak igazán, mire képesek együtt, az időnként (rendszeresen?) nekik juttatott közpénz milliók pedig bagatel semmiségek ahhoz képest, amit a társadalom egésze nyer általuk. Ezt igazán nem nehéz belátni.

A társadalmi hasznosság mindennél fontosabb, nemesebb, lélekemelőbb létforma. A cselekvéssel párosuló, közjó iránti elköteleződés és annak példamutató képviselete pénzben nem is mérhető misszió. Ha ezt alaptörvényként, megkérdőjelezhetetlen definícióként elfogadjuk, akkor éppen ezért csupán jelképes gesztusként értékeljük azt, ha egy társadalmilag hasznos egyént, közpénzből épített magánvállalkozást és annak tulajdonosát, imareggelit szervező aktivistát, popikont, zenei menedzsert, közpénzből származó tíz és százmilliókkal jutalmaznak.

És ne legyünk demagógok ne jöjjön senki azzal, hogy miért nem a tanárok, orvosok, ápolók, tűzoltók, mentősök, szociális munkások, könyvtárosok, kutatók kapják a milliós apanázst! Azért nem, mert ők csupán a munkájukat végzik, ezért pedig ne várjanak jutalmat.

Jó hír, hogy bizonyára idén is lesz közjót szolgáló szépségverseny, imareggeli és Aréna-koncert.