CSOTTI ÉS CSÉZARE

- A Csotti klán belegyezett. Személyesen a Don adta áldását a közös munkára.
- Akkor legalább a 19. kerületiekkel nem lesz gond, nem köpnek a levesünkbe.
- Lehet, hogy beleköpnek, mert ez része náluk a rituálénak. Minden művelet előtt lencselevest esznek, és szertartásszerűen beleköpnek a tányérokba.
- Milyen undorító szokás!
- De hatásos. Sosem kapják el őket.
- Legyen most is így! Ekkora hal még sosem akadt a hálónkba. Sok múlik a szerencsén.
- Mint ahogy az időzítésen, és a statiszták elhelyezésén is sok múlik.
- Hány statiszta lesz a bank előtt?
- Mennyit szeretnél Csézare?
- Tíz kell legalább.
- Ott lesznek. Ketten a padon ülnek majd, hárman a bokroknál fekszenek, öten, pedig a szemközti játszótéren iszogatnak.
- Hívd Csottit.

A hírhedt Csotti banda és a rettegett Kovács Csézare csapata a jól szervezett akció során kifosztotta a központi jegybankot, elrabolt 150 millió eurót, és 70 kilogramm aranyat. A rendőrök a bank környékén nagy erőkkel vonultak fel, és előállítottak tíz hajléktalant, akiket a bíróság gyorsított eljárás során elzárásra és pénzbüntetésre ítélt.

Csotti és Csézare immár a következő akciót tervezi.

BIZALOM

Minden alkalommal megkérdezik van-e bizalomkártyám, én pedig minden alkalommal elmondom, nincs bizalomkártyám, a pénztárosnők rendszerint nagyot sóhajtanak, talán a fejüket is csóválják, "pedig jó az a bizalomkártya" teszik hozzá, majd mikor az első vonalkódot leolvassák az ásványvizes palackról, csipog a pénztárgép, na ekkor minden esetben feltűnik egy fekete ruhás, szomorú tekintetű ember, aki suttogva belebeszél egy rádióadóvevő készülékbe, körbejárja a bevásárlókocsimat, legszívesebben talán bele is nézne, gyanús neki ez a sok víz, meg tej, folyamatosan beszél, majd behatol a pénztárosnő mögötti 20 centis sávba, továbbra is koncentráltan figyel, nyomoz, közben adatokat diktál a kézibeszélőjébe, látszik rajta, valami mást várt, akciót, leleplezést, végre megcsípi a vevőnek álcázott tolvajt, vagy a sikkasztó pénztárosnőt, akit műszak után megmotoznak, a táskáját is átnézik, a kasszás asszony azonban mérhetetlen csalódást okozva, nem tesz semmi rosszat, csak huzigál, emel, leolvas, mozgatja a futószalagot, és közben ártatlanul aziránt érdeklődik, van-e bizalomkártyám.

LEIM GYULA CSODÁLATOS ÉLETE

Leim Gyula valójában Lejm Gyula, de ezt titkolja, sőt rendkívül ingerültté teszi, ha valaki így ejti a nevét. Tudom, nem szép amit tettem, de amikor lement a pincébe borért, és valami könnyen emészthető, a szervezetből gyorsan ürülő varázsgombáért, megnéztem a személyijét, ott Lejmként szerepel. 

Valójában nem sokat tudok róla, szinte semmit, de mégis nyomot hagyott a lelkemben,  mint ahogy másokéban is. Olyan ember ő, aki a jég hátán is megél, sőt, sokakkal ellentétben a jégpáncél felolvadása után sem merül el a jeges tengerben. Csodálatra méltó módon mindig talál magának vízen lebegő hajóroncsot, sodródó konténert, uszályról leesett gerendát, vagy ha azt nem, akkor belecsimpaszkodik  egy jegesmedve szőrébe, és így vontatja magát biztonságos helyre. Ha a medve harap, ő üt. Könnyen eldurran az agya, de ezt is tagadja, abszolút szelíd pasasnak látja magát.

Végtére is, valahol talán az. Egy nagy, öregedő maci. Kiterjedt baráti köre békésen és megadó türelemmel figyeli eme csendes, biztonságos és szívmelengetően szürke, unalmas életet, sőt a maguk módján segítik is Gyulát a létfenntartásért folytatott küzdelmében. Egyikük rendszeresen megszereli a cirkóját, megpiszkálja a mosogatógépét, tévét javít, beállítja a számítógépét , kicseréli a csöpögő csap szilikon tömítését, felszedi és lerakja a parkettáját (ingyen persze) a másik bevásárol neki, "ha jössz, hoznál nekem a kisközértből két kiflit és 10 deka disznósajtot, megadom", máskor, "elvinnél apám székletmintájával Ceglédre, ott van a labor", természetesen már robog is a jármű a kakival, egyesek nyaraltatják, mert "Gyulát a gyerekek is bírják", hétvégenként tóparti bulikon látják vendégül, de arra is volt már példa, hogy nagyobb szívességet kért, "figyelj, tudnál a feleségemnek állást szerezni?" és az asszony másnap már bejelentett, jól fizető munkakörben tehette a dolgát.

Érdekes, ha Gyulától kérnek valami apróságot, akkor ügyesen kitér a teljesítés elől, mondván nem volt ideje, pár percet töltött csak ott, de majd máskor. Sosincs máskor. És hogy ne feledjem, Gyuszi igen rossznéven veszi, ha valaki nem ér rá, vagy éppen nincs kedve teljesíteni a kérését. Ilyen esetekben mosolygósan ugyan, de szúrós megjegyzésekkel fejezi ki elégedetlenségét, "tudtam, hogy te ilyen vagy, nem segítesz, de nem baj, én már így könyveltelek el".

Gyula e kényelmes életet nem kis részben ügyességének, mondjuk megengedően úgy, jó befektetéseinek is köszönheti. Sok pénze  van, igaz, nem szívesen költ belőle. Egy barátjának legutóbb azt javasolta, ebédeljenek meg egy gyorsétteremben, majd a pénztárnál vette észre, hogy nincs nála a brifkója. Ekkor sem maradt maradt éhen, kétfogásos menüt kapott, mert a jól megválasztott baráti kör mindig kisegíti.

Lejm Gyula tud élni. Bocsánat, Leim.

PAPUCI A PARKBAN

– Papuci kérsz még a vagdaltból?

– Elég volt, a kelkáposztát is alig bírtam.
– Enned kell, nagyon sovány vagy. Kapás doktor is mondta a műtét után, hogy muszáj megerősödnöd.
– Jól van Anyuci, majd eszem ha hazajöttem.
– Ne menj messzire, és az asztma inhalátort vidd magaddal! A parkban leszel?

Papuci, vagyis Maksai János nyugdíjas villanymotor-tekercselő, korábban villamos műszerész bólintott, majd elindult szokásos délutáni sétájára. Most is a szürke melegítőjét és kopott széldzsekijét vette fel, amiért Anyuci mindig megszidta, mert Papuci úgy nézett ki, mintha a Dankó utcai szálló lakója lenne, de Papucit még egy Háda használtruha üzletbe sem tudta becsalni, hogy vegyenek neki legalább egy újszerű tréningnadrágot vagy egy zakót. Maradt hát a szokásos lepukkant sétálószett.

Kora este azonban hiába várta Anyuci, Maksainé Gál Júlia, mert az idős férfi eltűnt. Felesége két héten keresztül kétségbeesve kereste, először a rendőrségen, „itt nem járt a bácsi” mondták neki, majd plakátokat ragasztott a villanyoszlopokra (hova máshova?) az összes ismerősüket felhívta, betelefonált a Múltidő Rádió délutáni kívánságműsorába, ahol elcsukló hangon csupán azt kívánta, hogy Papuci élve előkerüljön, de Maksai bácsit mintha elnyelte volna a föld.

Érthető, hogy Anyuci megtört és felkészült a legrosszabbra. A fiók mélyéről előkotorta a megváltott közös sírhelyről szóló szerződést, valamint a temetésre szánt pénzt. Biztos volt benne, Papuci lelke már a túlvilágon jár, és talán éppen vagdaltat eszik kelkáposztával. Már csak a testet kell majd örök nyugalomra helyezni, feltéve ha végre megtalálják Papuci korpuszát. Anyuci közben gyászruhát öltött, így járta a közeli és távoli utcákat, ahol sokan szólították meg, és őszinte együttérzésükről biztosították a megtört Maksainét.

Egy nap azonban csoda történt, ha ugyan ez az egész csodának tekinthető. Mikor Maksainé leült egy padra, ahol korábban talán éppen Papuci pihengetett, a szél a lábához sodort egy gyűrött, megfakult újságot. Ennek címlapján egy Papucira hasonlító idős ember volt látható, akit rendőrök vesznek körbe. Igazoltatás - ez volt a címe az írásnak. Lehajolt és felvette a koszos lapot. Maksainé megdöbbent. Az ő Papucija volt a képen. De hol lehet most az ő drága ura? – hasított belé a kérdés.

Hát, Márianosztrán.

Ezt persze akkor még nem tudhatta, mint ahogy annak a rémes délutánnak a történetét sem, mikor Papuci lement sétálni, leült a padra, jöttek a közteresek, parkolóőrök, készenlétisek, igazoltatták, elvették és megsemmisítették az asztmagyógyszerét, majd hajléktalannak minősítve rabosították, és két nappal később bebörtönözték.

Papuci szerencsés ember, hiszen Anyuci megtalálta őt, igazolta, hogy nem hajléktalan, így két hét után szabadult, de priuszos lett, büntetett előéletű. Azóta nem jár le a parkba. A vagdaltra és kelkáposztára rá sem bír nézni.

HÜLYE DÖNTÉSEK MINISZTÉRIUMA

- Tarász! Uramisten!
- Az nem lehet.
- Ide van írva.
- Biztosan tévedés.
- Olvasni még tudok. 
- Ne sikíts a fülembe!
- Hogyne sikítanék!! 
- Tényleg Tarász.
- Most mit csináljak?
- Lehet, hogy nem is neked küldték.
- Laci, legalább egymást ne nézzük hülyének. Címzett, Demecsné, Patri Olga.
- Megfellebezzük. Nem mehetsz oda. Neked óvodás gyereked van.
- Ezekkel nem lehet alkudozni. Mi lesz így velünk? Zsoltikával? Anya nélkül marad?
- Tudom vinni oviba, haza is hozom délután, ez nem gond.
- Tényleg ennyire hülye vagy, Laci?

Zsoltika szerencsére semmit sem értett szülei beszélgetéséből, továbbra is önfeledten rakosgatta egymásra az építőkockákat. Végül mindent feldöntött, majd közölte, kakilnia kell.

- Laci, ültesd rá a vécére, nekem már semmihez sincs erőm.

Patri Olga az ajánlott levél kézhezvétele után alig három héttel , leborotvált fejjel, nyakig sárosan, a szakadó esőben cáfolt rá korábbi szavaira. Minden erejét mozgósította, csakhogy lefussa az előírt húsz kilométert, hátán a kézisúlyzókkal megpakolt hátizsákkal, gránátot dobjon, majd átkússzon a szögesdróttal nehezített mocsaras akadályok alatt. A Hülye Döntések Minisztériumának egykori bérszámfejtője, megbízott csoportvezető immár Tarászon teljesített szolgálatot.

- Pondrók! Büdös férgek! Mi volt ez maguk szerint? A nagy semmi! Szart sem érnek! Meg fognak dögleni a harctéren, ha nem kapják össze magukat. Álljon már vigyázzba maga szerencsétlen! Hogy néz ki? Ne dőlöngéljen, mint egy napraforgó! Mi a neve szarkupac?

- Patri Olga.
- Nem hallom.
- Patri Olga.
- Nem tud normálisan beszélni? Hangosabban!
- Patri Olga.
- Ez nem név. Csúszómászó csótány legfeljebb. Húzza ki magát, ha magához beszélek! 200 fekvőtámasz. Most.

Az erőszak minden formájától idegenkedő, félénk, csendes, és mindig precízen dolgozó egykori TB-ügyintéző az első hetekben, hónapokban képtelen volt feldolgozni azt, ami vele és beosztottjaival történt azt követően, hogy elzavarták őket a Munkásököl utcai központból, majd Tarászra vezényelték.

Négy évvel később azonban már semmivel nem foglalkozott, férjének Lacinak sem írt több levelet a laktanyából, időközben elváltak, fiát, Zsoltikát pedig végképp kitörölte az emlékezetéből. Lélek nélküli gyilkológép vált belőle, köszönhetően elsősorban a kegyetlenségéről hírhedt kiképzőjének, aki továbbra is Pondrónak nevezte, csakhogy ezzel is növelje benne a harci dühöt. Végül napra pontosan, a bevonulást (átképzést) követő ötödik év fordulóján "Pondró" Patri Olga a sokadik arcába üvöltés után recés tőrkésével nyakon szúrta felettesét, majd a titokban megszervezett egységével elindult Tarászról a fővárosba. A HDM (Hülye Döntések Minisztérium) Munkásököl utcai épületében lefegyverezték az őrséget, majd igazságot tettek.

Több hülye döntés nem született.

NEKI ANNYI

- Nem lehet visszacsinálni?
- Az orvostudomány mai állása szerint lehetetlen.
- Már tudja?
- Még vizsgálják, de nem mertük neki megmondani.
- Micsoda csapás. És éppen vele történt ez. Pedig annyira szerette csinálni.
- Néha túlzásba is vitte. Függő volt.
- Tavaly már kért segítséget, elment az anonim szenvedélybetegekhez, de hiába.
- Azt sem értettem, hogy miért éppen ő adta be a törvénymódosító javaslatot. És erre tessék.
- Hogy történhetett ez?
- Szegény pasas. Éppen a szeretőjétől ment haza a családjához.
- Attól a csajtól, akit hétfőn szedett fel?
- Azt hiszem.
- Amelyik a külvárosban lakik?
- Attól. Sötét volt, összetévesztették valakivel.
- És ott csinálták?
- Az utcán. Egy erre a célra átalakított kisbuszban.
- Őrület.
- Amióta előállt ezzel a javaslattal, megbolondultak az emberek. Mindenkinél kés van, meg vegyi anyag.
- Szegény Ferit kasztrálták.
- Nincs visszaút?
- Nincs.

VARIÁCIÓK

- András, itt nagyon korán kell kelni.

- Az idő nem akadály. Kevesen vannak, akik nálam korábban kelnek.

- Nem, András, ez nem neked való. Rétest sütni. Unnád.

- Sosem unatkozom.

- Nem, nem, biztosan nem. Gyere be enni, dumálni, de ez nem a te világod.

HÚSIPARI MULTI

- Jaj, András, te mindig megnevettetsz!

- Komolyan beszéltem.

- Tudom, de ez akkor is annyira vicces. Te és a a pulykamell felvágott....nem, szó sem lehet erről.

- Virsli? Szalámi? Csirkemell? Kolbász?

- Jaj, nem tudom abbahagyni a nevetést.

- A helyzet pedig nem vicces.

- El sem tudlak képzelni ezen a helyen. Tudod mit jelent naponta járni a boltokat és felvenni a rendeléseket?

- Van fantáziám. Nem gond.

- Neked rádiózni kell.

- Ezt nem mindenki gondolja így.

- Én így gondolom. És eszedbe ne jusson a húsipar!

ÜDITŐITALGYÁRTÓ NAGYÜZEM

- Igen, éppen most keresünk.

- Akkor itt van a ti emberetek!

- Ide fiatalok kellenek.

- A kor nem számít. Mit kell terjeszteni?

- Ivólét.

- Nem gond.

- Megnevettetsz András.

FÜGGETLEN TV

- A helyzet komoly. Ha van valami ötleted, kérlek szólj.

- Noé bárkája megtelt, de aa eszembe jut bármi, jelzem.

- Köszönöm.

KÖNYKIADÓ

- Te egy nagyon jó rádiós vagy, csak nem ismerik az arcodat. Ha legalább a seggedet mutogattad volna egy valóságshow-ban, akkor kiadnám a könyvedet, de így hogy nem ismernek, nem.

- Legalább olvass bele a kéziratba.

- Felesleges. Csak ismert nevet lehet eladni.

DUGULÁSELHÁRÍTÁS

- András, neked tényleg nagyon jó humorod van! Felvidítasz!

- Örülök. De muszáj váltanom.

- És tényleg szart akarsz pucolni?

- Nem erre vágyom, de olyan a helyzet, hogy már bármit.

- Nézd, András. A csőgörényes felszerelés nagyon nehéz.

- Felviszem bárhová.

- Nem, ezt 35 év felett senkinek sem ajánlom jó szívvel.

KÖRNYEZETVÉDELEM

- Akkor jönnél személyi asszisztensnek?

- Nem kérdés! Azonnal. És köszönöm, hogy rám gondoltál.

- Kérnék pár nap türelmet, mert még meg kell futtatnom a nevedet a cégnél.

- Akkor ez nem fog menni.

- Fog menni, ne aggódj!

- Rendben, várom a hívásodat.

- Sajnos igazad volt.

- Mi a baj velem?

- Nem veled van baj, hanem a kapcsolataiddal. Sajnálom.

ISMERŐS, BARÁT, ROKON, VOLT KOLLÉGA

- Szia! A helyzet reménytelen. Lépnem kell.

- :)