HOKI

Miki helyi pénzember. Korábban uzsorázott, szőkített, használt cirkókkal és németből hozott dízelekkel üzletelt, de aztán a sztráda benzinkútja mellett talált egy macskát. Az ismert oligarcha jangcei díjnyertes macskáját. Azóta aranyélete van a Mikinek. Három misit kapott zsebbe, további négyet pedig, amikor másodjára szedte össze a kódorgó dögöt. Hamarosan napi 24 órában bízták rá a macskát, vigye oltatni, furikázza a tenyésztőhöz, utána fűtött kocsival kozmetikushoz.

Miki ezt követően már jelentősebb melókat kapott. Stadiont építhetett Szurokszentivánon és Petnebaktán, utána pedig evezős tórendszert Csengettyűottlakán.

Miki, némi kokóval az orrában eldumálta, hogy másodjára már ő segítette elkóborolni a macskát. Érzéke, az van a bizniszhez. Most már csak egyetlen lépésre van attól, hogy végre a saját jogán, érdemei elismeréseként maga is olyan legyen, mint a macskás: a rend nélkülözhetetlen, sziklaszilárdságú oszlopa. Feddhetetlen múltú és jelenű lovag, mentelmi joggal, feudális előjogokkal. Ehhez azonban kell egy csapat. Meg is lett.

- Zsombor, hogy néz ki a fogad? Melyik barom ütötte ki? A Zabrák? Hányat ? Ötöt? Ez nem ember.

Miki gyors észjárású, de nehéz követni. Elég hosszan kellett magyaráznia, mire szolgál egy ilyen testület.
De aki milliókat enged át a kezén, tudja, mikor és hova kell tenni egy pár köteggel. Gyorsan összejött kezdésként laza négyszázmillió dologi kiadásokra, és kiemelt eljárással napok alatt megalakulhatott a Preventív Jégkorong Egylet, a két csapat a Pengék és az Acélbikák.

A tévés stáb megszervezését Nemeskéri Ákosra bízta, aki legendás jégszívvel és vasmarokkal kezelte a számos pénzközeli csatornát. Mikinek a lacafacázás nem volt a kenyere:
- Ákos, kell negyven kamera, lehetnek robotok vagy drónok is, a legjobb operatőrökkel és képmérnökökkel. Minden legyen hiteles, még az apró mozdulatok is. A lassításokra külön figyeljetek, mert azt imádja.
- Ja, nem gond. Mikor lesz az első?
- Hat óra felé. Készüljünk fel, mert ha veszít, leroskad a tévé elé, és meccset néz. A fiúk kaptak eligazítást, figyeljük a híreket, de ti is. Minden azon múlik, milyen döntés születik. Ha bukik, kezdjétek, mert azonnal a pályára kapcsolunk.

18 óra körül vált kritikussá a helyzet. A Pengék és az Acélbikák kezdősora a megbeszélés szerint ekkor már a pályán siklott, rövid passzokat ütögettek.
A közvetítővonal élt, a csapatok energikusan kezdtek. A preventív jégkorongderby első félidejét a Pengék nyerték, a másodikban azonban az Acélbikák egyenlítettek. Végül büntetők döntöttek.
Egyetlen nézőjük lába az asztalon, ölében laptop, azon követte a meccset. Nagyon élvezte. Mindenki megnyugodott. Semmi sem változott. És ez a lényeg. Hogy ne változzon semmi.

A közvetítés másnapján Mikit szűk körben, egy ismert offshore sziget zászlaja alatt hajózó jacht fedélzetén lovaggá ütötték. A vörös nap megszégyenülten sompolygott a láthatár alá. Miki emelt fővel és önelégülten nézett körül, és egy focibolond mosodás jutott eszébe. Minariknak hívták, de még úgy sem vitte semmire.

400

Római part, reggel. Éppen a kétszázadiknál tartok, amikor közeledik felém egy rokonszenves óriás. Talán tiltott helyre tévedtem? Szerencsére nem. Köszön. Én is. Beszélgetni kezdünk. Azt meséli, egy ismerősét megkeresték öltönyös fiatalemberek és vételi ajánlatot tettek a cégére. Százmilliót ajánlottak.

- Vicceltek? Négyszáz van a cég számláján.
- Csak volt. Zárolták.

Övék lett a cég. Százért. Újdonsült ismerősöm azt mondja, hosszan tudna még ilyen sztorikról beszámolni. De már unja az egészet, mert őt is lehetetlen helyzetbe hozták.
Próbálom győzködni, ne adja fel. Talán ezt a szezont még vállalja, utána dönt.

Süt a nap, tavasz van. Hétfőre ugyan ismét hidegfrontot jósolnak, de utána ragyogó idő lesz. Végre egy jó hír.

JÁTÉK

Fecskés Endre szeret játszani. Ennek a szenvedélynek köszönhet mindent. Jelenleg nincs semmije, mert amije volt, azt könnyed kézzel eljátszotta. Lovi, kártya, itt a piros, hol a piros. Utolsó ezresét a Retek téren egy sakkasztalnál tette fel tétre, de amatőr módon két huszárral bemattolták.

Endre, ez a bolondos, borozós, borostás arcú egykori NB-2-es kézilabdás azonban mindig kap egy újabb esélyt. Ezúttal egykori csapattársától, a jobbszélsőt játszott Meszes Csongortól, aki vele ellentétben sosem kockáztat, jelenleg is egy piacvezető játékgyár elnök-vezérigazgatója, megyei pártvezető. Ő talált rá Endrére a kispesti borharapóban, és bízta meg egy új játék fejlesztésével.

- Emlékszel a Gazdálkodj okosan játékra? - kérdezte a kissé elázott egykori kézist. - Ebből kellene egy modern, rendszer- kompatibilis változatot csinálni. Rád bízhatom?

Fecskés Endre hazatántorgott és másnap, immár némiképpen kijózanodva azonnal munkához látott. Mint a mesében, hét nap, s hét éjjel dolgozott, majd letette az igazgató asztalára a kész tervet. Doboz, dobókocka, migránskártya, játékszabály.

A Zárkózz be okosan! című játék bombasiker lett. Az iskolák számára kötelezővé tették a használatát, de minden művelődési ház, kórház, csecsemő és nyugdíjasotthon is kapott belőle, sőt a friss házasokat is megajándékozzák ezzel.

A játék célja ezúttal nem az, hogy minél gyorsabban berendezzék a megszerzett lakást, hanem az, minél eredményesebben zárják magukra az ajtót. Ennek érdekében első körben kerítéseket lehet vásárolni, aztán riasztóberendezéseket, ajtó fölé szerelhető kamerát, éjjeli infrát, végül pedig fegyvereket.

A szabályzat szerint először a házat kell körbe keríteni, utána jöhet a lakás bombabiztos vasajtóval történő felszerelése, a zavaró fake news-t terjesztő internet lekapcsolása, a közeli egyetemek bezárása. A 13-as, 27-es. 56-os és 98-as játékmező nagyon veszélyes, mert ott migránsok okoznak galibát (lépj vissza két mezőt, három körből kimaradsz, kezd újra a játékot!) bár ha már elég fegyvere van egy játékosnak, akkor választhat, a továbblépés érdekében vagy vesz valami apróságot, vagy likvidálja az útját keresztező akadályt. Végül az nyer, akinél először lesz teljes a sötétség.

ZÁRKÓZZ BE OKOSAN!

A Zárkózz be okosan! című társasjáték bombasiker. Az iskolák számára kötelezővé tették a használatát, de minden művelődési ház, kórház, csecsemő és nyugdíjasotthon is kapott belőle, sőt a friss házasokat is megajándékozzák ezzel.

A Gazdálkodj okosan játékkal ellentétben itt nem az a cél, hogy a résztvevők minél gyorsabban berendezzék a megszerzett lakást, hanem az, minél eredményesebben zárják magukra az ajtót. Ennek érdekében első körben kerítéseket lehet vásárolni, aztán riasztóberendezéseket, ajtó fölé szerelhető kamerát, éjjeli infrát, végül pedig fegyvereket.

A szabályzat szerint először a házat kell körbekeríteni, utána jöhet a lakás bombabiztos vasajtóval történő felszerelése, a zavaró fake news-t terjesztő internet lekapcsolása, a közeli egyetemek bezárása. A 13-as, 27-es, 56-os és 98-as játékmező nagyon veszélyes, mert ott migránsok okoznak galibát (lépj vissza két mezőt, három körből kimaradsz, kezdd újra a játékot!) bár ha már elég fegyvere van egy játékosnak, akkor választhat, a továbblépés érdekében vagy vesz valami apróságot, vagy likvidálja az útját keresztező akadályt. Végül az nyer, akinél először lesz teljes a sötétség.

TÜZIFA

Ártatlannak vallotta magát a polgármester, aki megromlott látásával magyarázta tettét. Mint mondta, az esti szürkületben tüzifának vélte a kazán tisztításán dolgozó közmunkásokat. Sajnos az érintetteket már nem tudtuk megkérdezni, mert azon az estén különösen hideg volt, ezért a polgármester begyújtott.

KELL EGY CSAPAT!

Miki nem mosodás, hanem oligarcha. Amolyan helyi pénzember. Korábban uzsorázott, szőkített, használt cirkókkal és németből hozott dízelekkel üzletelt, de aztán egy benzinkút mellett megtalálta egy ismert oligarcha jangcei díjnyertes macskáját. Azóta van aranyélete a Mikinek. Három misit kapott zsebbe, további négyet pedig, amikor másodjára szedte fel valahol a kódorgó dögöt. Ezt követően már napi 24 órában bízták rá a macskát, vigye oltatni, furikázza a tenyésztőhöz. utána fűtött kocsival kozmetikushoz. A bizalom bűvkörének köszönhetően pedig Miki hamarosan jelentősebb melókat kapott. Stadiont építhetett Szurokszentivánon és Petnebaktán, utána pedig evezős tórendszert Csengettyűsotlakán.

Miki, némi porral az orrában eldumálta, másodjára már ő vitte (lopta) el a macskát. Ebből is kitűnik, van érzéke a bizniszhez. Most pedig egyetlen lépésre van attól, hogy végre a saját jogán, érdemei elismeréseként maga is olyan legyen, mint a macskás oligarcha. A rend nélkülözhetetlen, sziklaszilárdságú oszlopa. Mentelmi joggal bíró, feudális előjogokat élvező, feddhetetlen múltú és jelenű lovag. Ehhez azonban kell egy csapat.

- Zsombor, hogy néz ki a fogad? Melyik barom ütötte ki? A Zabrák? Hányat ? Ötöt? Ez nem ember.

Miki sajátos észjárását nehéz követni. Oligarcha társainak is hosszan magyarázta, mit jelent a PJE. És persze azt, hogy nincs mindig meccs a tévében. Mi van, ha éppen akkor nincs? Dráma. Így már minden érthető. Gyorsan összejött a pénz, kezdésként laza négyszáz millió dologi kiadásokra, fogpótlásokra, így pillanatok alatt megalakulhatott a Preventív Jégkorong Egylet.

Két csapattal indultak, a Pengékkel és az Acélbikákkal. A tévés stáb megszervezését rábízták a legendás Nemeskos Ákosra, az oligarcha tévéket jégszívvel és vasmarokkal irányító jogászra.

- Ákos, akkor tudsz negyven kamerát biztosítani?
- Ja, nem gond.
- A legjobb operatőrök és mérnökök dolgozzanak, élethűnek kell lennie minden apró mozdulatnak. A lassításokra külön figyeljetek, mert az imádja.
- MIkor lesz az első?
- Hat körül. Készüljünk fel a helyzetre. Ha veszít, leroskad a tévé elé és meccset néz. A fiúk tudnak mindent?
- Kaptak eligazítást.
- Figyeljétek a híreket. Minden azon múlik, milyen döntés születik. Ha bukik, kezdjetek, mert azonnal kapcsolunk a pályára.
- Értjük, Miklós.

18 órakor vált kritikussá a helyzet. A Pengék és az Acélbikák kezdősora a megbeszélés szerint ekkor már a pályán volt. A közvetítővonal is hiba nélkül továbbította a jeleket.A csapatok energikusan kezdtek. A preventív jégkorong derby első félidejét a Pengék nyerték, az Acélbikák azonban a másodikban egyenlítettek. Végül büntetők döntöttek. A célszemély laptopon nézte a meccset. Nagyon élvezte. Lába végig az asztalon volt. Mindenki megnyugodott. Semmi sem változott. És ez a lényeg. Hogy ne változzon semmi.

Mikit, a közvetítés másnapján, szűk körben, egy tengerjáró jacht fedélzetén lovaggá ütötték. Felszabadultan és önelégülten nézte a szinte már giccsesen izzó, aranyló Napot, s közben eszébe jutott egy focibolond mosodás a múltból. Minariknak hívták és nem vitte semmire.

KETTEN A BUSZON

Döbbenetes élményben volt részem. Ma délután történt. Kettő felé. A 149-es buszon. Még most sem igazán értem az egészet. Egész nap úton voltam, de ilyet sehol nem tapasztaltam. A villamoson, metrón, trolibuszon azt láttam, az emberek előre görnyednek és az okostelefonjukat nyomkodják, vagy üveges tekintettel bámulnak egy nekik tetsző pontot a koszos ablakon, vagy éppen a jegykezelőn. Egyébként néma csend, senki nem néz senkire.

Bezzeg, ők ketten, a 149-es járaton....

Ott ültek hátul. Egymás mellett. Egy fiú és egy lány. Szerintem 16 évesek lehettek. Furcsák voltak. Nagyon furcsák. A srác füléből nem lógott ki elektromos vezeték. A lányéból sem. A kezükben nem volt semmi. Se okostelelefon, se tablet. A lány a fiú felé fordult. A fiú a lány felé. Mozgott a szájuk. Beszélgettek. Egészen hihetetlen történet.