ÁBEL A SZELLEMIRTÓ

Ábel esztergályosként és CNC marósként dolgozott egy ferencvárosi káeftében. A kollégákkal nem bratyizott, nem kérdezgette őket bizalmaskodva, "na milyen volt az éjszakátok fiúk?", persze hozzá sem szólt senki, minek is, hiszen nője nem volt, úgy élt, mint egy önmegtartóztató szerzetes. Nem szerették, ez az igazság. "Fura srác", mondták a mindig fekete pólót viselő, vékony, inas fiúra, aki sosem nézett fel a munkapadról, némán forgácsolt és mart, fején az elmaradhatatlan fejhallgatójával, melyben Ákos, Kárpátia és X. századi román gregorian szólt felváltva. Egész nap. Ábel olyan volt, mint egy sztahanovista. Műszak közben csupán kétszer állította le a gépet, amikor elfogyasztotta puritán ebédjét, szalonna, kenyér, hagyma, fanta, és amikor könnyítenie kellett magán. Tíz perc az étkezésre, kettő a vizelésre.

A tulaj, mélyen beágyazódva a mindenkori rendszerbe, büszkén idegenvezette alagsori fémforgácsoló üzemében a kerületi és városi fejeseket, akik "ez igen, büszke lehet Lajos, megmutatta a mihasznáknak, több ilyen kellene még, hol talált ilyen remek munkásokat Lajos, megadom a névjegyemet, bármikor hívhat" mondatokkal kommentálták a látottakat. Csak idő kérdése volt, mikor csábítják el az üzemből a legjobbat, Ábelt, a szótlan, fegyelmezett, kikezdhetetlen erkölcsű esztergályost, akiről az üzemen kívül az a hír járta, hogy szabadidejében szellemirtóként tevékenykedik.

Az egyedülálló vállalkozást akkor még meggyőződés és valódi hit nélkül indította el, azt követően, hogy sokadjára megnézte a Szellemirtókat Bill Murray és Dan Aykroyd főszereplésével, imádta a vakmerően vicces brigádot, és dacára annak, hogy a lapokban valamint az interneten is hirdette szolgáltatását, a káéftében senki sem tudott Ábel mellékállásáról. Minderre akkor derült fény, amikor elnyerte az üresen hagyott kórházi épületek (Lipót, Városligeti fasor) szellemirtására kiírt közbeszerzési pályázatot. Ez volt eddig a legnagyobb és leglátványosabb irtása, hiszen sok ezer négyzetméter kellett mentesítenie, és bizony minden osztályon találkozott szellemorvosokkal, szellemműtősökkel, szellemnővérekkel, szellemportásokkal, ami azonban a legfájóbb volt Ábel számára, még a szellembetegek szemébe is kénytelen volt belenézni, akik zokogva, céltalanul vonszolták magukat a mocskos folyosókon, vagy mozdulatlanul feküdtek pókhálós ágyaikban. De nem volt mit tenni, Ábelnek meg kellett húznia a ravaszt, a szellemirtó fegyver pedig azonnal végzett mindenkivel. 

Először a hatodik kerületi pártlap számolt a terület sikeres megtisztításáról, majd az országos médiumok is felkapták a hírt. Ábel országos szenzáció lett, melynek következtében számos egykori kiüresített közintézmény szellemirtását rábízták. Időközben Ábel maga is mélyen hinni kezdett a szellemek és sátánok létezésében, valamint egyre nehezebben viselte a számára idegen emberek közelségét (aurafóbia), ezért megszállottja lett a szellemirtásnak, mindent tudni akart a témában, ezért rendszeresen járta a konferenciákat, a nemzetközi kiállításokon pedig egész fegyverarzenált vásárolt össze, csakhogy a legkorszerűbb eszközökkel füstölhesse ki még a legapróbb résekből is a szellemeket.

Ábel profi lett. Felhagyott a CNC marással és esztergálással, kilépett a ferencvárosi káeftéből, majd saját céget alapított, melyhez felsőbb körökből lelkes támogatókat is talált. Elképesztően sok munkája lett, félóránként kapta a bejelentéseket, hol láttak éppen szellemeket, sátánokat, kétfejű élősködőket. Profilját bővítette, így szellem és immár sátánirtóként az egész országot lefedte. Története, mint oly sok esetben, ezúttal is filmre kívánkozott. A Sátánirtó 1. óriási sikert hozott, de köszönhetően a sátán és egyéb hisztériáknak a későbbi darabokat, egészen a Sátánirtó 5-ig sokan nézték meg a plázák vetítőtermeiben, majd az Ábel, a Sátán és a bolondok című önéletrajzi ihletettségű filmmel az Oscart is megpályázták. Az ünnepélyes gála holnap este lesz, így még nem tudok beszámolni arról, miként díjazzák külföldön a legújabb sátánirtásos sztorit. Azt hiszem a lényeget elmeséltem.

2017 október