AZ UTOLSÓ BESZÉLŐ EMBER

Az embert aki Magyarországon utoljára nyilatkozott a sajtónak, Faragó Imrének hívták. Portás volt egy iskolában, barátságos és nyitott férfi, ritka az ilyen az őrző-védők világában ahol munkáltatói elvárás az agresszivitással párosuló szigorú tekintet, az örök gyanakvás és persze az akadályoztatásra való készség, ami olyasmit jelent, hogy "ide maga nem fog bejönni, ne akarjon magának rosszat, látom nem ért a szóból, már hívom is a rendőröket". Faragó Imre nem ilyen volt, éppen ellenkezőleg érdeklődő, segítőkész, kommunikatív. Ha lehet ilyet mondani egy portásra, földre szállt angyalként őrizte az oktatási intézmény rendjét, békéjét és talán még ma is ott állna a kapuban, ha egy riporter nem kezdi el kérdezgetni.

- Jó napot! Az igazgatót keressük.
- Milyen ügyben?
- Sikkasztás, molesztálás, lelki terror. Tud ezekről valamit?
- Hogy tudna ilyenről egy portás?
- Itt van egész nap az iskolában. Csak hallott ezt-azt.
- Konkrétumokat nem tudok. Tegnap ugyan volt itt egy kisebb csetepaté, de hamar kiérkeztek az őrsről. Egy apuka verte meg a fizikatanárt, utána lefejelte az igazgatóhelyettest, négy rendőr tudta csak lefogni.
- Mit tud erről, miért őrjöngött az apuka?
- Fogalmam sincs. Nem ütöm bele az orromat mások dolgába. Amúgy az elmúlt három évben minden héten történt ilyen.
- Komolyan mondja?
- Én sem értem, mert ez egy nagyon jó iskola. És még jobb lehetne, ha nem tűnt volna el háromszázmillió forint az éves költségvetésből.
- Hogy tűnt el?
- Ezt aztán tényleg nem tudom. Kérdeztem ugyan az igazgatót, de mindig siet, a tanítás végén a Harley-Davidson motorján valósággal elszáguld.
- Harley motorral?
- Igen, de ez új, korábban Simsonja volt.
- MI igaz abból, hogy itt a tanárokat és a gyerekeket is terrorizálják?
- Kizártnak tartom. Amúgy elég kevés gyerek tanul itt. Hetente négy-öt gyereket íratnak ki, de hogy miért, tényleg nem értem. Jó dolgunk van itt, és csupán annyit kértek tőlünk, hogy ne nyilatkozzunk senkinek, de ezt sem fenyegetően mondták.
- Hát nagyon köszönjük. Az igazgató bent van? Az az ő motorja?
- Igen, nagyon szép gép. Mindig ragyogóan tiszta, mintha csak most hozta volna ki a szalonból.
- Akkor itt lehet még. Merre találjuk?
- Az első emeleten van az irodája, most újították fel. Tele van impresszionista festményekkel és drága bauhaus bútorokkal. Maguknak is tetszeni fog. Felkísérjem Önöket?

Elindultak a lépcsőn felfelé és Imre nem sejtette, az lesz az utolsó nap amit munkában tölthet, mert nem sokkal később, mikor a stáb már elment, az igazgató behívta és azonnali hatállyal kirúgta pedig Imre semmi rosszat tett, elődeivel ellentétben nem lopott, nem vitt be esténként kurvákat a tantermekbe, csakhogy ott élje ki rejtett fantáziáit, egyesülni diáklány ruhát viselő hivatásosokkal, csupán annyit közölt, hogy az igazgató az irodájában van. Igazat mondott mint mindig, hiszen valóban bent volt. Ezt követően született meg a döntés arról, hogy a jövőben senki sem nyilatkozhat engedély nélkül. Mivel ilyen engedélyt soha nem adtak ki, elcsendesült az ország. Csak a Harley-Davidson duruzsoló hangját lehetett hallani, amint a tanítás végén az igazgató úr kigördült vele az iskolaudvarról.