A férfiak egymást között többnyire az öt P-ről szoktak beszélni, úgy mint punci, pénz, pozíció, Premier League, kései életszakaszukba lépve prosztata, korábban volt párt és politika is, de ma már rizikós nyíltan dicsérni, vagy bírálni, az azonban egészen kivételes, ha a munkaidő végén a sörözőben az álmaikról kérdezik a másikat. Aki mégis efelől érdeklődik, "és te mit álmodtál az éjjel?" femininnek, sőt gyanúsan melegnek tűnhet. Ezt kevesen kockáztatják meg, ezért maradnak a biztonságos P-betűs témáknál.
Ők ketten egészen kivételes férfiak, mintha csak a Testről és lélekről című filmből léptek volna ki, dacolva az előítéletekkel mernek a titkaikról, a tudatalattijukban megjelenő fantáziáikról beszélni, legutóbb csakis erről osztották meg élményeiket. A gyönyörűséges éjszakáról, amikor a képzelet felszabadul és mesebeli világokat teremt, havas erdőket, itatókat, földre hullott makkokat, nedves tobozokat, szerelmes szarvasokat.
Az ő világuk és persze tudatalattijuk egészen más. Alvilági, fekete, félelmetesen horrorisztikus, halálközeli.
Donát 48 éves, végzettségét tekintve mérnök, közgazdász, évek óta külföldön él, egy ipari üvegeket gyártó világcégnél üzletágvezető. Nem panaszkodik, a vállalatnál elismerik, premizálják, maga választhatja ki a pozícióhoz járó, neki tetsző autómárkát, nem titok E-osztályú 350 LE turbódízel fekete gyöngymetál Mercedessel jár dolgozni. A csúcson van, de tudja jól, ez nem tarthat örökké, és talán éppen ez a félelem jelenik meg az álmaiban, ahol végre nem másokért, hanem csakis magáért dolgozik, saját cégét igazgatja.
- Képzelj el egy palack formájú üveget, benne egy halott törpenyúllal. Vagy aranyhallal, macskával, kutyával. A palack maga a koporsó, amit légmentesen lezárunk és eltemetünk. A tetem az üvegben örökre megmarad, olyan lesz, mint Hófehérke. A nagyobb üvegekben pedig embereket temethetünk. Ez a jövő, ezt fogom csinálni. Először üvegkoporsókat gyártok, utána pedig üvegsírokat, így a rokonok fentről a mélybe tekintve mindig láthatják szeretteiket, akiken nem fog az idő.
Andor őszinte csodálattal hallgatta Donátot, majd bevallotta, az ő álmaiban is a sírkertek és temetések jelennek meg rendszeresen. Andor korábban újságíró volt, ám az elmúlt évek tisztogatásainak (elitcsere) eredményeként jelenleg éjjeliőr egy, a Római parton épülő lakóparkban. Érthető, ha időnként már élni sincs kedve. Az álmaiban mégis visszatérő momentum a sajtó, a rádió, a tévé, a lapszerkesztés. A helyszíni riportok írása vélhetően azt jelzi, képtelen elszakadni a szakmájától, oda vágyik vissza.
- Ma is arról álmodtam, hogy saját médiavállalkozást irányítok. Temetői újságot adok ki, nekrológszerű riportfilmeket forgatok az elhunytakról. Naponta sok temetés van az országban, és amikor a hozzátartozók a szertartáshoz szükséges dolgokat, koporsót, urnát, gyertyát, koszorút megrendelik, egyúttal kérhetnek az elhunytról szóló tematikus, cenzúrázatlan újságot is, amelyben helyet kap vezércikk, memoár, riport, interjú, keresztrejtvény és persze rengeteg fénykép a megboldogultról. Ezt a lapot gyorsan szerkesztjük és a temetés kezdetére ki is szállítjuk a temetőbe, ahol a ravatalozóban máris olvashatják az egybegyűltek. A másik lehetőség a riportfilm, amit ugyancsak a búcsúztató alkalmával nézhetnek meg a legjobb K4 minőségben, ez már a FullHD-nál is jobb képet biztosít. Több stáb szükséges ehhez, de ha beindul az üzlet, nem lesz gond embereket felvenni a céghez, később pedig talán mozifilmeket és könyveket is kiadhatunk a holtakról.
Donát és Andor optimista, immár együtt néznek a jövőbe. Felfedték legféltettebb titkaikat, így még jobban megszerették egymást. Közös céget hoztak létre amely egyesíti az üvegkoporsógyártást a temetői sajtóval. Feltámadtak, élni kezdtek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése