2018. január 21., vasárnap

CSIRKEMELL


Nálunk mminden oké. De komolyan. Ma reggel például negyven dekagramm csirkemellet kértem darálva, amit némi tanácstalanság után megkaptam. Kis dolgoknak is tudok örülni.
- Uram, a darálóban sertéshúst daráltunk. Nem baj?
- Hát, nem szeretem keverni.
- Akkor megvárja a hentest?
- Ön nem tudja kezelni a gépet?
- Két napja vagyok itt, és nem is a húspultban. Csak helyettesítem a hentest.
- Ő most hol van?
- Áruért ment.
- És addig nem lehet darálni?
- Megpróbálhatom.
- Ki lehet azért pucolni előtte?
- Nem tudom, hogyan kell. Lehet, hogy be sem tudom kapcsolni a gépet.
Betölti a 40 dkg csirkét. Ledarálja. Mérlegre teszi. 55 dekagramm.
- Nem értem.
- Én sem. Hogy lett a 40 dekából 55? Volt benne másik hús?
- Nem láttam amikor betettem. De lehet, hogy volt.
- Akkor most mi lesz?
- Leveszem ezt a kis darabot a tetejéről.
- De valójában most mit veszek?
- Szerintem ez csirke. Azt vesz.
- Biztos benne?
- Úgy tűnik.
- Hogy fordulhat ez elő Önöknél, hogy nincs hozzáértő ember a pultnál?
- Óh, lassan nem lesz itt senki. Nem találnak embert. Pedig itt jobb a fizetés, mint a Tesconál.
- Ha nem vagyok indiszkrét, mennyit keresnek itt?
- 120-140 ezer forint.
- Valóban nem sok.
- Nincs már itt senki szinte. Na mindegy. Majd lesz valahogy. Tetszik kérni még valamit?

Mást nem kérek. Nem szeretnék telhetetlennek tűnni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

KÉSSEL A KEZÉBEN JÁRKÁLT

Mikor máskor, mint éppen most húsvétkor estem ágynak, megállás nélkül töltöm a zsebkendőket, miként politikus a kolbászt tiktozott közösségi...