Az öt négyzetméteres nagyszobában masszívan beállt a pörköltszag, a bogárfoltos röltexes függönyök megteltek az előző napról megmaradt hús jellegzetes illatával, amely aztán keveredett a tavaly lefőzött, majd lefagyasztott és ma újraforralt lecsóéval, de Erikát ez nem zavarta, szerintem észre sem vette a gyomorig ható penetráns aromát, pedig már legalább két hete nem nyitott ablakot, bár lehet, hogy éppen ezért nem tűnt fel neki az oxigénhiány.
A sötétítőfüggönyök mögött élte magányos életét, a szobában való evésre pedig az utóbbi években szokott rá, mikor végleg magára maradt, mert János agyvérzést kapott, két hétig feküdt holtan a hitvesi ágyban, de Erikának nem volt ereje elengedni ezt a kedves, szőrös, nagy állatot, akit negyven éven át tartó szerelemmel imádott. Aztán mégiscsak elköszönt tőle, mert rátörte az ajtót a KÖJÁL és kerületi kapitányság, és a nyomukban fémtepsivel érkező temetkezésiek. Jánost berakták a szállítóládába, de alig fért be, a lábát úgy kellett belenyomni, a szakemberek megoldották ezt is, van technikájuk ez tény. Erika sírt, beállt az ajtóba, kapaszkodott a fába, közben üvöltött, hogy "János pedig nem megy sehova", de Jánost mégis levitték a lépcsőn, majd a halottaskocsiban becsúsztatták a sorstársak közé.
Ezt követően Erika a legnagyobb fazékban csülköt főzött magának és egy héten keresztül nap mint nap azt tömte magába, de nem a konyhában étkezett ahol korábban Jánossal evett, hanem a nagyszobában. Cuppogott a zsír, a paprikás lé csöpögött le a kanálról, ő pedig beletörölte a kardigánját a szaftos szájába, talán böffentett is mikor az utolsó csülökrepeszt lenyelte egy katona fehér kenyér kíséretében.
Táplálkozott és tévézett, majd észrevétlenül szerelmes lett egy modern szappanopera szereplőbe, de erről nem beszélt senkinek, mert az ő korában nem illik már semmi könnyelműség, élni sem illik valójában, ám ha mégis megtébolyul a szív, akkor rásütik a szerelmes vénasszonyra, hogy megbolondult öregségére. Ezért tett lakatot a szájára, miközben olyan szenvedélyel tárta ki a szívét, mint ahogyan tavasszal a bakfislányok nyitják szélesre az ablakot, csakhogy beragyogja őket a napfény és hajukat összekócolja a friss szellő.
Erika szerelme egy fekete hajú férfi, sajnos nős és gyerekei vannak, de ez nem akadály, Erika mindent elnéz neki, és ami a legfontosabb, hogy minden nap láthatja őt a tévében, hall róla a hírekben. Imádottja sikeres ember, nagyon sikeres, a maga erejéből lett az, mindenhez ért, a mangalicaneveléshez épp úgy, mint a villanyórához, vagy a vendéglátáshoz, markológéppel szedi össze a pénzt amit percenként megkeres. Hát őt szereti Erika, de hogy miért azt maga sem tudja, sosem találkozott vele személyesen, nem tapinthatta kezén a bőrt, nem szívhatta magába a leheletét, de ha csak egy napig nem hall felőle, nem kap hírt az újabb megkeresett milliárdjairól, akkor aggódni kezd, marja belül a félelem, hogy a fekete hajú álompasit baj érte, megtört a fényes karrier.
De a halk szavú self made man-t, Era szerelmét sosem éri baj, fekete hajában egyetlen ősz tincs sincs, ma is vett valami apróságot, rádióállomást, vagy olajfinomítót, végtére is mindegy, a lényeg az, hogy Erika boldog, nagyon boldog, a csülökpörköltből pedig semmi sem maradt holnapra.
2017 november 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése