GOBBI CSEPELEN

Vannak még csodák az életben, erről nem is érdemes vitát nyitni. Vannak és kész. Mi másnak lehetne nevezni azt, amikor egy földi halandó a sajtótájékoztatónak nevezett előadáson kijelenti, nem fél senkitől , bárkivel hajlandó megküzdeni a képviselői helyért, akár még Gobbi Hildával is. És tessék, megkapta. Kevesebb, mint négy hónappal a választások előtt.

Gobbi Hilda visszatérése a demokratikus oldal pártjait is váratlanul érte, valósággal sokkolta őket az elkötelezetten baloldali színésznő felbukkanása, zavart okozott köreikben, képtelenek voltak feldolgozni e hihetetlen jelenséget, így inkább nem mondtak semmit és biztos ami biztos alapon nem is támogatták az új jelöltet, pedig ismerhették harcos természetét, igazságkereső, elkötelezett magatartását. De talán éppen ezért nem álltak mögé, problémás alkat, gondolták róla, így Gobbi Hilda immár egyedül indult a sokadik csatájába, ezúttal Csepelen.

A szavazásra jogosultak nagy részének fogalma sem volt arról ki ült a lakossági fórum színpadára, a név nem mondott nekik semmit, az arcra sem emlékeztek, igaz régen elment már, csak annyit fogtak fel, egy töpörödött idős asszony beszél hozzájuk, és tanácstalanul egymást kérdezték, vajon mit akarhat ez még?

Hilda higgadtan és szelíden beszélt, ezúttal nem a múltról, nem Majorról, nem a rommá lőtt Budapest újjáépítéséről, nem a Nemzeti Színház létrehozása érdekében árusított téglajegyekről, nem a Bajor Gizi Színészmúzeumról, és még csak nem is az ugyancsak neki köszönhető színészotthonról beszélt, hanem az egyenlőségről, igazságos jövőről, rendbetett egészségügyről, szabad iskolákról.

A mellette ülő jelöltet egyetlen szóval nem bántotta, nem támadta a kijelentései miatt, nem kérdezte mi jót tett eddig, csinált-e bármit, csupán arról érdeklődött, járt-e már Budán a Bajor Gizi múzeumban, szereti-e a színházat, mit szokott olvasni, hallott-e Ódry Árpádról, aki egykoron tanára volt a főiskolán. Gobbi Hilda végül arra kérte politikai vetélytársát, szavalják el együtt Ady Endre Sóhajtás a hajnalban című versét. Mivel ennek szövegét csak Gobbi ismerte, így egyedül szavalt a csepeli fórum közönségének. Felejthetetlen percek következtek.

Óh, pírban fürdő
Szépséges világ,
Pihent testeknek
Boldog, lomha kéje,
Rejtelmes, fényes,
Ezer puha fészkű,
Gyönyörű város.
Óh, szent hajnal-zengés:
Élet szimfóniája,
Csodálatos Élet,
Be jó volna élni.
Mennyi öröm zúg
És mind a másé,
Mennyi arany cseng
És mind a másé,
Mennyi erő küzd
És mind a másé,
Mennyi asszony van
És mind a másé,
Mennyi új kéj zsong
És mind a másé,
Mennyi szándék tör
És mind a másé,
Mennyi minden van,
Mennyi szép minden,
Mennyi szent minden
És mind a másé.

A vers szíven ütötte a jelenlévőket. Percekig állva tapsoltak és immár nem volt kérdés kit választanak. Vannak még csodák.